Fri. Jul 12th, 2024

A Nagyváradi Szigligeti Színház előadása Zilahon

Bérletek: zilahi RMDSZ iroda, Tulipán könyvesüzlet, sarmasági művelődési ház (Kastély, Hársfa u. 72/A)

November 26, szombat – Bányavirág – 19:00
December 15, csütörtök – A tigris – 19:00
Január 13 – Figaro – 19:00
Március 17 – Petőfi-előadás – 19:00

Székely Csaba: Bányavirág

tragikomédia

Székely Csaba 2009-ben vált egy csapásra népszerűvé, amikor Do You Like Banana, Comrades? (Szeretik a banánt, elvtársak?) című rádiójátékával elnyerte a BBC Radio drámapályázatát. Az elismerést aztán további hazai és nemzetözi sikerek követték: a Bányavidék-trilógia 2011-es debütjét követően az egyes részek valósággal meghódították Európa színpadait.

A trilógia első része, a Bányavirág egy műhelygyakorlaton született meg, középpontjában pedig egy erdélyi kis falu szürke, rideg valósága áll. A darab páratlan humorral és iróniával beszél egy egy hanyatló, fejlődésében részben önhibáján kívül megrekedt társadalomról, amely képtelen szembenézni a mindennapos idegenségérzettel, s helyette a boldogság látszatát tartja fönn: miközben a faluba érkező televíziós stáb az öngyilkosságok riasztóan növekvő számáról kérdezi a lakosokat, ők büszkén nyilatkozzák, hogy ők minden körülmény között felelősen őrzik a hagyományokat.

A falu tragikomikus valóságában egyedül a vigyorgó Illés látja tisztán a helyzetet, őt azonban sem a falu kinézett doktora, sem a meggyötört szomszéd és annak csinos féltestvére, sem pedig saját felesége nem veszik komolyan.

A nagyváradi előadás egy dinamikus, fiatal társulat társulat szemszögéből kísérli meg bemutatni Székely Csaba peremvidékét, életre keltve egy olyan szereplőt is, amelyre a szerző a szövegben csupán utalást tesz. 

Link képekkel: http://www.szigligeti.ro/eloadasok/szigligeti/B%C3%A1nyavir%C3%A1g/852

Pierre-Augustin de Beaumarchais: Egy őrült nap avagy Figaro házassága

dráma

Beaumarchais, azaz „jóüzlet” lovag, órásmesterként kezdte pályáját, aztán zenészként folytatta, dalszerzőből drámaíró lett, majd fegyvercsempész és kém. Élt szegénységben, hírnévben, egy keveset börtönben, majd megbecsült üzletemberként hunyt el Párizsban. Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais élete olyan volt, mint egy kalandregény. Mozgalmas, sok tekintetben vidám és kiszámíthatatlan.

Ilyenek darabjai is, talán leginkább a Figaro házassága, amelynek címe már megelőlegezi a cselekmény sodró lendületét és sziporkázó humorát.

Ezen az őrült napon mindenkit legyűrnek vágyai. Figaro, Almaviva gróf már-már naivitásig jóhiszemű szolgája, házasodni készül, azonban a feleségét a gróf is kiszemelte magának, és akad még jelentkező rajtuk kívül is. Míg a férfiakat elvakítja a vágy és megmozgatnak hatalmat, cselt, csábítást és törvényt, hogy megszerezzék amit akarnak, addig a nőkre marad a feladat, hogy valahogyan rendet teremtsenek a tébolyban, és megpróbálják a szerelmet kimenteni ebből a keserédes őrületből.

Gianina Cărbunariu

A tigris

mockumentary

Forditó: Csűrös Réka

“2011. december 13-án a szebeni állatkertből az etetője gondatlansága miatt elszabadult egy tigris. Az állat órákig csatangolt a városban, míg a rendőrökből, vadászokból és állatkerti gondozókból álló csapat bekerítette és lelőtte altatóinjekcióval. Majd puskával.

Mockumentary play, írja darabja alcíméül Gianina Cărbunariu, aki a tőle megszokott módon egy bulvárhírré silányult valós esemény apropóján ír a kortárs európai társadalomról. Szövegében egyszerre mutat meg különböző nézőpontokat és azok fonákját.”

Szabadság, szerelem — Petőfi 200

2023. január elsején lesz 200 éve, hogy megszületett Petőfi Sándor.

Jókai Mór, a kor- és pályatárs írja róla:

“Rövid, alig tíz évig tartott írói pályáján Petőfi oly nevet vívott ki magának, melyet nemcsak a hazában nem fognak soha elfeledni, de amiről megemleget bennünket a külföld is s tartósabb bizonyságát látandja benne a magyar nép nemes lelkületének a történet bármelyik lapjánál.”

“Petőfi halvány, kifejezésteljes arccal bírt; erős haja dacosan felállt az ég felé, szemei vad, szilaj tűzzel villogtak, úgy hogy első tekintetre inkább visszataszított, mint vonzott. Jellemében állhatatos, kevéssé hajtható volt; könnyen haragudott és nehezen békült, az iránt, akit szeretett, határtalanul önfeláldozó, de egyszersmind határtalanul követelő is tudott lenni. Viseletében szerette a különöst, a rendkívülit, s vágyai mindig nagyobbak voltak, mint elért dicsősége.”

“A lánglelkű költő korán elhalt. Senki sem tudja, hol és mikor. Benne irodalmunk egyik legfényesebb csillaga hunyt el. Egyhirtelen meg sem lehet azt mondani, mit veszténk el benne; csak amint mindig jobban halad egyik év a másik után madárlátta sírja felett: úgy tűnik fel egyenkint, hogy hány helyen nincsen Petőfi?…”