Tue. Sep 21st, 2021

XXIII. Tövisháti Napok Szilágycsehben – Kicsit másként

,,Két dolog járt a fejemben amikor haza­költöztem Szilágycsehbe: az első az volt, hogy most már maradni akarok, mert igaz a mondás, miszerint „mindenhol jó, de a legjobb otthon”, a második pedig az volt, hogy szeretnék segíteni a közösség építésében, mivel úgy látom, hogy napjainkban, ez lenne az egyik legfontosabb küldetése minden fiatalnak, hiszen építenünk kell egy „biztonsági hálót” a jövőben meg­születő gyerekeink számára, és azok szá­má­ra, akik már részei a közösségünknek. Fontos, hogy olyan közösségben éljünk, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe, így mindenki hasznosnak érezheti magát és senki sem” kallódik” el.

Mindig is nagy büszkeséggel töltött el, hogy tövisháti lehetek, hogy itt születtem és itt nőttem fel, hiszen ez a vidék, egy olyan archaikus tájegység, ami sok kincset rejt, sok fel nem fedezett kincset is. Ezeket a kincseket én is a felnőtté válásom alatt kezdtem el észrevenni, megérteni. A Tövisháti Napok pedig pontosan ezeket a kincseket emelik ki a hétköznapokból, két napos programba sűrítve, különböző típusú előadások és programok formájában. Az idei program fiatalos, interaktív és szórakoztató volt, minden korosztályra gondoltak a szervezők, ami lássuk be, nagyon fontos.

Szombat reggel került sor az ünne­pé­lyes megnyitóra, a szilágycsehi műve­lő­dési házban, amelynek keretein belül meghallgathattuk Zsigmond Emese előa­dá­sát „A világ szekere. Férfi és női szerepek régen és ma” címmel. A Napsugár folyóirat, Kun Kocsárd Gróf díjazott, főszerkesztője egy érdekes és aktuális témát dolgozott fel, amely a nők és férfiak társadalmunkban betöltött szerepéről, ezeknek a szerepeknek a változásáról szólt.”

Az ünnepségről az e heti Szilágyságban olvashatnak.