Pünkösdi pásztorlevél
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem!” (Zsolt 52,12-13)
Aki már legalább egyszer átélte a Szentlélek gazdagító jelenlétét, az nem akar nélküle élni. Az Ő munkája láthatatlan, kitapinthatatlan, de mégis valóságos. Általa az előttünk járó Isten lábnyomaiba lépünk. A Lélektől vezetett ember arra vágyik, hogy életében a legegyszerűbb döntésektől kezdve a legnagyobb súllyal bírókig, az Úr akarata valósuljon meg. Szentlélek beavat minket Isten terveibe. Nem utasít, nem parancsokat osztogat, hanem megtanít minket az Atya gondolataira.
A Szentlélekről nemcsak a pünkösdi események után szerzett tudomást az emberiség. Kétségtelen, hogy a Jézus menybemenetele után történő pünkösdi csoda a Szentlélek kitöltetésének addig soha nem látott megnyilvánulása volt, amely egyben új kezdetet jelölt a történelemben, de Lélek ajándékait már az ószövetségi ember is tapasztalta.
A fentebb idézett igében erre utal a zsoltáros is. Dávid azért könyörög, hogy Isten ne vegye el tőle Szentlelkét. Szavaiból kitűnik a Lélek nélküliség és a Lélekkel betöltött állapot közötti kontraszt. Ő Isten gyermekeként tudta, milyen a Lélek uralma alatt élni. Tanúja volt viszont annak is, amikor Saul királytól engedetlensége miatt „eltávozott az Úr lelke” (1Sám 16,14). Amikor Dávid a házasságtörés bűnét elköveti, s Nátán próféta figyelmeztetésére felébred benne a bűnbánat, felismeri annak a veszélyét, hogy ő is elveszítheti a Lélek ajándékát. Ezért kéri az Úr könyörületét, valamint ezt is: „Szentlelkedet ne vedd el tőlem!” Úgy érzi, ez teljes csődöt és reménytelenséget jelentene számára.
A ma embere ritkán gondol arra, hogy számos krízisének gyökerében Istentől való elidegenedése, Lélek-nélkülisége található. Ez az kiindulópontja minden nyugtalanságnak, elégedetlenségnek és szeretetlenségnek, amely betölti sokak szívét.
Imádkozzunk együtt olyan pünkösdért, amelyen újra átéljük Szentlélek újjászülő, megelevenítő erejének az áradását. Kérjük bűneink leleplezését is, hiszen sok lelki rövidzárlatunknak, valamint ebből fakadó tanácstalanságunknak ez az okozója.
„Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének,/ Bocsássa ki magas mennyből fénylő világát,/ Végye el mi szívünknek minden homályát,/ Hogy érthessük Istenünknek/ mindenben akaratját.” (MRE 253:1)
Lelki ajándékokban bővelkedő, áldott pünkösdöt adjon az Úr minden erre vágyó embernek!
Nagyvárad, 2026 pünkösdjén
Testvéri szeretettel, Bogdán Szabolcs János püspök