Ballagási ünnepség a szilágysomlyói Simion Bărnuțiu Főgimnáziumban
Végre teljes díszbe öltözhetett 2022. május 26-án a szilágysomlyói Simion Bărnuţiu Főgimnázium. Az elmúlt években a járványügyi rendeletek miatt elmaradt, illetve más formát kapott a hagyományos ballagási ünnepség, viszont most igazán kitettek magukért a szervezők. Ez a nap, amelyiken útra bocsátjuk a négy évig nevelgetett nemzedéket, valahogy mindig megható. Mert itthagynak minket mind, őket várja a jövő, mi pedig itt maradunk némi bizonytalansággal a szívünkben, hogy vajon sikerült-e embereket faragnunk belőlük, visznek-e magukkal valami igazán maradandót.
Ez a nap teljes mértékben róluk, a ballagókról szólt. Mindenki miattuk vett részt az ünnepségen, mindenki őket leste: hogy megnőttek, kész felnőttek, mikor zajlott le ez a változás?… Vagy a búcsú pillanata varázsolta az arcukra ezt a komolyságot, az önbizalmat és a céltudatosságot? Bárhogy történt is, mindannyian készen állnak az életre.
A Simion Bărnuţiu mellszobránál történő esküt követően ünnepeltjeink élő virágkapun vonultak a közönség elé. A pillanat ünnepélyességét jól megválasztott zenei aláfestés emelte. Şerban Bianca Adriela igazgatónő mesei pillanatnak nevezte ezt az alkalmat, és talán valóban mindannyian csodát vártunk. Azt, hogy sikerüljön valóban emlékezetessé tennünk ezt a napot végzőseink számára. Majd az igazgatónő feltette a kérdést, hogy vajon milyen ízű a búcsúzás: édes, mert a szabadságot hozza el a diákok számára, vagy pedig keserű, ugyanis előttük áll még egy komoly megmérettetés, az érettségi vizsga?
Kovács István aligazgató úr arra kérte a ballagókat, hogy őrizzék meg emlékezetükben és lelkükben az elmúlt négy évet. Köszönetet mondott a szülőknek áldozatos munkájukért és a tanárokba vetett bizalmukért, majd arra szólította fel a nap főszereplőit, hogy ahogy ezen a napon, úgy a jövőben is maradjanak az iskola büszkeségei.
Az évfolyamelsők megjutalmazása következett, azoké a diákoké, akik keményen küzdöttek az évek során, akiken ha végignézünk, valóban érezhetjük, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Az irántuk érzett tiszteletből álljon itt a három név: Moga Denis Andrei (XII. C – 9,94), Oancea Alexandra Maria (XII. A – 9.94), Csepei Anikó Anita (XII. D – 9,93).
Cristian Mihai Lazar polgármester a régi szép időket hozta fel, megjegyezve, hogy ő ebbe az iskolába mindig hazajön, itt kapta közel tíz éve az életleckéket, amelyek útravalóul szolgáltak a számára. Ugyanezeket az érzéseket élte át ő is annakidején. Arra szólította fel az ünneplő ifjakat, hogy soha ne adják fel álmaikat, hogy találják meg a felépített jövőben a helyüket, most, amikor a valódi élettel fognak találkozni. Ha lelkesen dolgoznak, bizonyára meg fogják találni céljaikat. Bizonytalan a világ, de ettől a perctől teljesen más szemmel fogják nézni majd. Komoly döntések előtt állnak, amelyektől sosem szabad megfutamodni. Ez az a perc, amikor el kell dönteniük, hogy kik is ők, és mit fognak tenni az életben, és az egyetem az a hely, ahol ezekre a kérdésekre megkapják majd a válaszokat is. Felhívta a figyelmet arra, hogy értékelnünk kell a békeidőt, és kifejezte háláját a tanárok, illetve a szülők felé. Beszédét azzal a reménnyel zárta, hogy bizonyára büszkék lehetünk diákjaink érettségi eredményeire és teljes elkövetkezendő életére. A pillanat ünnepélyességét érdemoklevelek kiosztásával tette felejthetetlenné.
A tanfelügyelőség részéről Marcel Lucaciu vett részt a rendezvényen, aki kiemelte a szophoklészi gondolatot, mely szerint semmi sem fontosabb a világon, mint hogy emberek legyünk. Köszönetet mondott a szülőknek, sok sikert kívánt az érettségizőknek, és figyelmeztetett az esetleges jövőbeli kudarcokra is, amelyek azért nem teljesen haszontalanok, mert megtanítanak bennünket újra felállni. Végül rendhagyó módon jó utat kívánt a diákoknak.
A szülői bizottság részéről ketten szólaltak fel. Daniela Oltean a jókívánságok és szép szavak mellett azzal bátorította a hallgatóságot, hogy nyugodtan próbáljunk meg szárnyak nélkül is repülni, mert meglesz a munka gyümölcse, és előbb-utóbb felemelkedhetünk. Majd Józsa Mónika következett, aki örömét és háláját fejezte ki, amiért végre egészségügyi korlátok nélkül ünnepelhetünk. Megköszönte a tanároknak az éveken át tartó türelmet, a jelenléti és az online oktatást, az éjszakába nyúló dolgozatjavításokat. Arra buzdított, hogy tartsák meg a jót, és kerüljék a rosszat, egészséget, bölcsességet és jó eredményeket, sikeres pályaválasztást kívánt. Végezetül pedig biztosította az ifjú felnőtteket a szülői szeretet végtelenségéről, a gyermek miatt érzett büszkeség soha véget nem érő voltáról.
Claudia Crăciun nevelési igazgató az utolsó kicsengetésről és az utolsó osztályfőnöki óráról beszélt, de rávilágított az új lehetőségekre is. A diákok minden eszközt megkaptak ebben az intézményben, amely az előrehaladásukhoz szükséges, ezt egészíti ki a szülői támogatás, amely az eredményes nevelés elengedhetetlen feltétele. A három értéket nevezte meg kalauzként: az igazat, a jót és a szépet.
Összesen negyven díjat osztottak ki a végzősök között, amellyel a versenyekre való felkészülést, az áldozatos munka gyümölcsét jutalmazták. Ezután következett a siker kulcsának átadása, melyet a tizenkettedikesek nyújtottak át a tizenegyedikeseknek, a jövő tanév végzőseinek. Az igazgatónő a legérzelmesebb pillanatnak nevezte ezt, amely révén a tizenegyedikesek átérezhetik a büszkeséget, és a feladattal járó felelősséget is.
Az ünnepi bevezető után következett a nap fénypontja, még egyszer, utoljára felcsengett az osztályok névsora. Az osztályfőnökök egy-egy szép szó, megfontolandó útravaló kíséretében bocsátották útjára kis csapatukat. Búcsúzó diákjaink a hagyományos záródal közepette engedték fel a színes lufikat, amelyek a négy év elröppenő emlékeit jelzik, ugyanakkor magasra törő álmaiknak is szimbóluma.
Kívánunk mindannyiótoknak sok sikert és minden vágyatok beteljesülését. Szeretettel visszavárunk!
Nagy Eleonóra
magyartanár, Simion Bărnuţiu Főgimnázium