Tue. Aug 4th, 2020

Ady Endre a hepehupás, vén Szilágyban

,,…Amint a kiadvány alcíme is jelzi, egy tanulmánykötetet tarthat kezében az olvasó, amely Ady halálának 100. évfordulójára készült. Seres Dénes képviselő úr kérése, hogy a szoboravatás napjára szerkesszek meg egy Adyval kapcsolatos kötetet, bevallom, kihívás elé állított. A legnagyobb kérdésem az volt, hogy miként lehet Adyról Zilahon, a Szilágyságban úgy beszélni, hogy ne a már sokszor elhangzott információkat, gondolatokat ismételjük, miközben méltó módon emlékezünk a költőre. A szilágysági ember számára ugyanis közismert tény, hogy a hepehupás, vén Szilágy egyik legnagyobb büszkesége Ady Endre, a költőóriás, akinek szellemisége beivódott e tájon élő ember gondolkodásába, kultúrájába. A magyar líra megújítóját több szál is ide fűzte: gyökerei, rokonai, egykori iskolája, atyai barátja.

Tagadhatatlan az is, hogy Ady Endre halálának 100. évfordulója lehetőséget teremt az utókor számára, hogy még nagyobb érdeklődéssel forduljon az egykori zilahi diák életpályája és költészete fele; hogy kulturális rendezvények sorozatával emlékezzen mindenki Bandijára. A kegyes főhajtás mellett azonban ez az alkalom kötelességet és felelősséget is ruház a ma élő emberre: emlékeztet, hogy az Ady-kultusz fennmaradása csak annak ápolása és továbbadása által lehetséges.

Jelen kötet is ennek az elvárásnak igyekszik megfelelni. A teljesség igénye nélkül gyűjti össze, eleveníti fel, és értelmezi újra azokat a (főleg) lírai alkotásokat, amelyeket Zilah, Lompért, azaz a Szilágyság ihletett. Hogy mindennek kontextust teremtsen, a kiadvány első része az Ady életrajzot pontosítja, részletezi több vonatkozásban is.

Innen jöttem és ide térek” – Ady Endre élete és költészete címmel az első tanulmány a költő életútját követi nyomon: születése, elvégzett tanulmányai, a költővé formálódás sokszor göröngyös útja kerül itt felelevenítésre. Ugyanezen tanulmány részletezi Ady költészetének általános jellemzőit, valamint a költészetén belül megnevezhető témaköröket is. (szerzője jómagam)

A második tanulmány, melynek szerzője Vicsai Erzsébet, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium magyartanára, Ady zilahi éveit mutatja be: kitér a diák-Ady emberi jellemzőire, tulajdonságaira, diáktársaival való kapcsolatára, nem hallgatva el a zilahi diákéveket tarkító mulatozásokat sem. Hogy mennyire meghatározó volt ez az időszak Ady számára, a Szilágy lapban közölt vallomása bizonyítja (1903. nov. 26):
Aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok. És más nem lehetek. E négy esztendőnek minden perce determináló perc volt. Minden perce végzetesen szabogatta ki utamat.
Itthon vagyok… Sehol másutt, csak itt. (…)

Öreg mesterem” – Ady Endre és Kincs Gyula kapcsolata címet viseli a harmadik szöveg, amely a költőóriás és legkedvesebb tanára férfias barátságának állít emléket. A Kincs Gyuláról szóló rövid életrajz nemcsak a tanár-igazgató jellemvonásait ragadja meg, hanem kitér arra a mentori szerepre is, amelyen nem ütött rést sem az élet zaja, sem a költő önemésztő hajlama, de még a halál sem. (szerzője jómagam)…”

Dr. Bóné Éva

A tanulmánykötetről az e heti Szilágyságban olvashatnak.

Fotó: Bec Norbert