Vészhelyzetben is talpon – interjú az eL&Be étterem vezetőségével
A szükségállapot ideje alatt, az éttermek is bezárták kapuikat az emberek előtt, a legtöbbjük viszont konyhaként üzemelt. Nem volt ez másképp a krasznai eL&Be étteremmel is, akik tavasszal elvitelre készíttették el az emberek kedvenceit. Dimény Leventét és feleségét, Babarát, az étterem tulajdonosát kérdeztük erről az időszakról, és arról, hogyan sikerült visszarázódniuk a munkába.
Hogyan vészeltétek át a március-április-május hónapokat?
Levente: Eleinte elég nehezen, a három hónap kiesés, az csak három hónap kiesés. Március 15-ére terveztük megnyitni a teraszt, amire hosszú hetekig készültünk, renováltunk, hogy mindenki számára sokkal kényelmesebb legyen, de előtte három nappal sajnos be kellett zárnunk még a belteret is. Ez egy kicsit rosszul esett nekünk; a március még elment, hiszen a hónap első felében elég nyugodtan dolgoztunk, de a következő hetek és az április nagyon kemény volt mindannyiunk számára. Idővel aztán igyekeztünk kihasználni az adott körülmény lehetőségeit: amikor az emberek tulajdonképpen megunták a házi készítésű kajákat, akkor beindult a rendelés és a házhozszállítás is.
Barbi: Ahhoz képest, hogy máshol, a nagyvárosokban leginkább egy csomó étterem és bolt bezárt, úgy gondolom, bár veszteséggel, de át tudtuk vészelni ezt az időszakot.
Milyen volt visszatérni a majdnem megszokott régi kerékvágásba és a szigorításokkal együtt elkezdeni dolgozni?
Levente: Nem volt kimondottan nehéz, talán azért is, mert már annyira vártuk, hogy ismét dolgozhassunk. Igyekeztünk eleget tenni a szabályozásoknak, hogy gond nélkül működhessünk. Szerencsére figyelmeztetéseken kívül – elsősorban a maszk miatt – mást nem kaptunk, így talán nyugodtan mondhatom azt, hogy viszonylag gond nélkül átvészeltük a kezdeti hónapokat.
Fel vagytok-e készülve arra, hogy ismét eljön az az időszak, amikor be kell zárnotok?
Levente: Erre felkészülni szerintem nem lehet. Várjuk, hiszen a jelenlegi helyzet, az egyre növekedő esetszám valószínűleg ezt fogja eredményezni, sok városban sajnos ez már meg is történt. Mi azért még bízunk abban, hogy itt Krasznán vagy a megyében nem fog ennyire elhúzódni, ha mégis, akkor nem tart olyan sokáig.
Ebben az évben született meg a kislányotok is. Hogyan sikerült megosztanotok az időtöket?
Barbi: Nem olyan egyszerű, de egész jól megoldottuk szerintem. Igaz, volt rá példa, amikor csak az ajtóban sikerült találkoznunk Levivel, mivel úgy osztottuk be az időnket, hogy többnyire felváltva járunk be dolgozni. Egy idő után megszokja ezt is az ember, alkalmazkodik, és hamarabb feltalálja magát, hogy időt szakítson arra, ami számára fontos.
Kabai Krisztina