Sat. Nov 28th, 2020

Vészhelyzetben is talpon – interjú az eL&Be étterem vezetőségével

A szükségállapot ideje alatt, az éttermek is bezárták kapuikat az emberek előtt, a legtöbbjük viszont konyhaként üzemelt. Nem volt ez másképp a krasznai eL&Be étteremmel is, akik tavasszal elvitelre készíttették el az emberek kedvenceit. Dimény Leventét és feleségét, Babarát, az étterem tulajdonosát kérdeztük erről az időszakról, és arról, hogyan sikerült visszarázódniuk a munkába.

 

Hogyan vészeltétek át a március-április-május hónapokat?

Levente: Eleinte elég nehezen, a három hónap kiesés, az csak három hónap kiesés. Március 15-ére terveztük megnyitni a teraszt, amire hosszú hetekig készültünk, renováltunk, hogy mindenki számára sokkal kényel­mesebb legyen, de előtte három nappal sajnos be kellett zárnunk még a belteret is. Ez egy kicsit rosszul esett nekünk; a március még elment, hiszen a hónap első felében elég nyugodtan dolgoztunk, de a következő hetek és az április nagyon kemény volt mind­annyiunk számára. Idővel aztán igyekeztünk kihasználni az adott körülmény lehetőségeit: amikor az emberek tulajdonképpen megunták a házi készítésű kajákat, akkor beindult a rendelés és a házhozszállítás is.

Barbi: Ahhoz képest, hogy máshol, a nagyvárosokban leginkább egy csomó étterem és bolt bezárt, úgy gondolom, bár veszteséggel, de át tudtuk vészelni ezt az időszakot.

 

Milyen volt visszatérni a majdnem megszokott régi kerékvágásba és a szi­gorításokkal együtt elkezdeni dolgozni?

Levente: Nem volt kimondottan nehéz, talán azért is, mert már annyira vártuk, hogy ismét dolgozhassunk. I­gyekeztünk eleget tenni a szabályo­zásoknak, hogy gond nélkül működhessünk. Szerencsére figyelmeztetéseken kívül – elsősorban a maszk miatt – mást nem kaptunk, így talán nyugodtan mondhatom azt, hogy viszony­lag gond nélkül átvészeltük a kezdeti hónapokat.

 

Fel vagytok-e készülve arra, hogy ismét eljön az az időszak, amikor be kell zárnotok?
Levente: Erre felkészülni szerintem nem lehet. Várjuk, hiszen a jelenlegi helyzet, az egyre növekedő esetszám valószínűleg ezt fogja eredményezni, sok városban sajnos ez már meg is történt. Mi azért még bízunk abban, hogy itt Krasznán vagy a megyében nem fog ennyire elhúzódni, ha mégis, akkor nem tart olyan sokáig.

 

Ebben az évben született meg a kislányotok is. Hogyan sikerült megosztanotok az időtöket?
Barbi: Nem olyan egyszerű, de egész jól megoldottuk szerintem. Igaz, volt rá példa, amikor csak az ajtóban si­került találkoznunk Levivel, mivel úgy osztottuk be az időnket, hogy többnyi­re felváltva járunk be dolgozni. Egy idő után megszokja ezt is az ember, alkalmazkodik, és hamarabb feltalálja magát, hogy időt szakítson arra, ami számára fontos.

Kabai Krisztina