Tue. Jul 16th, 2024

Szőke Anna laudációja

Szőke Anna, a gyermekeink által oly nagy szeretettel és lelkesedéssel emlegetett Ani néni neve és munkássága szorosan egybefonódik a művelődéssel és a néptáncoktatással. Szilágycsehben a Tövisháton, sőt határokat átívelő méretekben végzett önzetlen és áldozatkész munkássága valamint annak eredményessége nagy elismerést és hálát vált ki minden olyan ember szívéből, aki ismeri őt! Ez az elismerés legkifejezőbb módon és legőszintébben az általa nevelt fiatal nemzedék mosolyában tükröződik, amikor róla vagy vele beszélgetnek, de ugyanúgy tárgyi bizonyítéka ennek az elismerésnek az a  számtalan díj, amely a Szőke Anna eredményes és példaértékű munkásságát igazolja. Magyar közösségünk szülőként és pedagógusként is hálás lehet neki azért a példaértékű, önzetlen, nagy áldozatokra kész és szeretetteljes munkájáért, amit hivatásként tölt be  nap mint nap a felnövekvő nemzedék nevelése, magyar közösségünk hagyományainak ápolása és nemzeti értékeink megőrzése és továbbadása érdekében. 

1964. október 8-án született Lelében, ahol a családi otthon melege után az iskola kihívásaival szembesült nyolc éven keresztül, hiszen a szülőfalujában végezte általános iskolai tanulmányait. 1979–1983 között a szerető szülők védelmét hátrahagyva  indult el a nagy világba, akárcsak a magyar népmesék hősei, és küzdötte le az eléje gördülő akadályokat, hiszen Nagybányán a Bányászati Líceum geológia szakán érettségizett le. Már a  líceumi évek alatt  bekapcsolódott a tevékeny fiatalok közösségébe, hiszen modern és társasági táncok művelőjeként aktív tagja volt a nagybányai Fiatalok Klubjának. Már 1984-ben, rögtön az érettségi utáni évben dolgozni kezdett a Szivánia Szövetkezet varrodájában, de ez nem gátolta meg abban, hogy csatlakozzon a Rezeda Népdalegyütteshez, modern- és társasági táncot tanítson a helyi művelődési házban és az RMDSZ alapításából is kivegye a részét, annak alapító tagjaként. A magyar közösségi élet fáradhatatlan művelője és ápolójaként bálokat szervezett a MADISZ-nál, színjátszást tanított, közben modern-, társasági- és néptáncoktatóként  is tevékenykedett. 1990-től helyettesítő óvónő lett a szilágycsehi árvaháznál. Tudásszomja és a gyermekekkel végzett munka iránti erős kötődése arra indította, hogy 1992-ben elvégezzen egy menedzsment kurzust, amely révén moderntánc-tanárként oktathatott a szilágycsehi gyerekklubnál. 1998-ban megalapította a Berekenye Néptáncegyüttest, ami napjainkig az ő vezetésével működik. Eredményes vezetői munkájának bizonyítéka az, hogy  a Berekenye Néptáncegyüttes immár 24 éve egyik legnevesebb és legmeghatározóbb néptáncegyüttese a Szilágyságnak. A Berekenye Néptáncegyüttes kimagasló eredményéről  pedig számtalan díj tanúskodik, amelyet nemcsak a megye településein, hanem az ország nagyvárosaiban, sőt külföldön, Magyarországon, Szlovákiában és Ausztriában érdemeltek ki, nyertek el. 1999-ben már a Kolozsvári Művészeti Iskola moderntánc-tagozatának végzős diákja volt, ezért 2000-ben a Szilágy megyei Művelődési és Művészeti Központ kinevezte a nemzeti kisebbségek kulturális referensének. A nemzeti kisebbségek kulturális referenseként alapította meg a Berekenye Ifjúsági Társaságot és rendezte meg először a  Költészet Tavasza nemzetközi versfesztivált.  

2002-ben továbbfejlesztette szakmai tudását a Jászvárosi “Dimitrie Cantemir” Főiskola Néprajzkutatás szakán és Koreográfus mester képesítést szerzett. Ugyanebben az évben vállalta, hogy a Hepehupa művelődési folyóirat alapítótagjaként annak titkári szerepével járó munkásságot is elvégzi. Sokoldalúságát tanúsítja, hogy szintén 2002-ben alapította és szervezte meg először a Zsibai Nemzetközi Néptánc, Népzene és Népi mesterségek nevezetű tábort, amelynek szervezését és lebonyolítását azóta is évenként csodálatra méltó lelkesedéssel vállalja.  2005-ben kinevezték a Szilágycsehi Művelődési Ház kulturális referensévé is. A kinevezései által elnyert elismerés nem gátolta meg abban, hogy a népi kultúra és a hagyományaink iránti érdeklődés fűtötte lelkesedésének kiteljesítése végett 2005-ben Budapesten a Hagyományok Háza által nyújtott képzést elvégezze, ami  által a néprajz, népi játékok, néptánc kimeríthetetlen tematikájában való jártasságát tökéletesíthette. 2011-ben a tudásban szerzett jártasságának utolsó állomása az államvizsga megszerzése volt  a bukaresti “Ion Luca Caragiale” Nemzeti Filmszínház és Művészeti Akadémia koreográfus szakán.

Kiapadhatatlan tenni akarását igazolja két kiadott könyve: a Láthatatlan köpeny című tövisháti népmesegyűjtemény, ami 2008-ban jelent meg valamint a Táncolj lábam, táncolj című, amelyet szilágysági néptáncok témában szerkesztett és adott ki 2013-ban.

Az elhangzottak alapján nem maradhatott méltatás nélkül a Szőke Anna fáradhatatlan és tudatos munkája. Akárcsak a jó képviseletében szerencsét próbáló népmesei hős, indult el az élet útján Ani néni is és küzdötte le az egyre elértéktelenedő világ akadályait, majd azok közepette, sokszor azok ellenére próbálta szinte emberfeletti, de mindenképp csodálatra méltó és példaértékű erőfeszítéssel megőrizni a jót, az igazi és időtálló értékeket. Munkásságának méltó jutalmaként tehát kiérdemelte 2009-ben az Országos EMKE-díjat, 2011-ben a Petri Mór- díjat, 2016-ban pedig Radnóti-díjat. A mai alkalommal pedig fáradhatatlan munkája révén a Tövishát Kulturális Társaság elismerését és méltatását tükröző Tövishát Kulturális Társaság-díjat is. Köszönjük, hogy három gyermek édesanyjaként, a családja mellett mindig vállalta a magyar közösségünkért folytatott áldozatos munkát, melyben hűséges segítőtársra lelt férje személyében. Reméljük, hogy a jó Isten még sokáig megőrzi töretlen erejét és életkedvét, hogy követendő példaként tündökölhessen a szilágycsehi magyar gyermekek, szülők, nagyszülők és pedagógusok előtt.