Szilágysági Magyarok díszoklevél elismerésben részesült Dénes Irén

,,A tanító olyan lámpás, mely minél inkább világít másnak, annál inkább fogyasztja önmagát.”

Gárdonyi Géza frappáns mondása jutott eszembe, amikor ajánlom a Szi­lágy­sági Magyarok díjra Dénes Irén pe­da­gógust. Ismerem tevékenységeit, ezért is terjesztettem a Báthory István kuratóriuma elé ajánlásomat.

Dénes Irén Varsolc szülötte, az álta­lános iskolát is itt végezte el. Sikeresen felvételizett a Nagyváradi Pedagógiai Lí­ceum­ba. Álma teljesült, tanító lett. Az első pedagógus éveit máshol kezdte, de sikerült elég hamar hazakerülnie Varsolcra. A ,,nemzet napszámosaként” szívügyének te­kin­tette a magyarság kulturális életét, és családja segítségével is sikerült sok és jó eredményeket elérnie. 1989 után sza­badon lehetett különböző kulturális te­vé­kenységeket szervezni. Alapító tagja és napjainkban is titkára a Varsa Kulturális Egyesületnek, mely zászlajára tűzte a falu hagyományának őrzését, ünnepeink megszervezését, az iskola utáni ifjúsági programok szervezését, magyarországi test­vértelepülések közötti kapcsolatok ápolását stb. Színdarabcsoportot szer­ve­zett, mellyel országos döntőbe is elju­tot­tak.

,,Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.” Kányádi Sándor nagyszerű gondolata, annak a költőnek, kinek versei talán a legnépszerűbbek a magyarok által lakott területeken. A költő, az író, az alkotó, sohasem hal meg, tovább él a műveiben. Ez igaz Kányádi Sándorra is. Dénes Irén is magáévá tette a költő idézetét. Felismerte Kányádi zsenialitását és elhatározta, hogy megismerteti a költő csodálatos verseit. Hogyan is lehetne minél több személyhez eljuttatni a szerző verseit? És akkor jött az ötlet, szavalóversenyt kell szervezni verseiből. 1998. május 10-én rendezték meg először a költő születésnapján, Varsolcon. Ak­kor minden korosztály részt vehetett benne. A sikertől felbuzdulva a Kraszna völgyében bevonták a Berettyó völgyében levő helységeket is. Később három kategóriában csak az elemi iskolások vehettek részt, ami így van napjainkban is. Tíz év bizonyítás után, amikor már híre ment az országban, Nagy Enikő minisztériumi szakfelügyelő javaslatára országos rendezvénnyé nőtte ki magát. Nem is olyan egyszerű egy ilyen versenyt országos léptékben megszervezni. Először is a jelentkező iskolák megszervezik a helyi versenyt. A győztesek meg a megyei versenyen bizonyítanak. Ahogy említettem az előbb, három kategóriában versenyeznek az I-IV osztályos tanulók. A döntő Kányádi Sándor születésnapja hetében van megrendezve Varsolcon.

Nem túlzás, amikor kijelentem, hogy e verseny ünnepnap. Látni a ragyogó szemű kisgyerekeket, kik a vidékük népviseletében szavalnak. Általában 15-17 megyéből jönnek a döntőre. Mennyi gyermek veszi elő a verseskötetet és kezdi olvasgatni és tanulni a lelkéhez jobban odaillő verseket. A pedagógusok és a szülők is besegítenek ebben. Így lehet jobban odaszoktatni a fiataljainkat az olvasáshoz, ez is volt a célja a versenynek, amikor Dénes Irén elindította. Az évek folyamán több ezer gyermek vett részt az iskolai válogató versenyektől az országos döntőig. Csodálatos hangulata van a versenynek, a vers ünnepe ez. Nagyon sok, a magyar nyelv, a magyar iskola iránti elkötelezett személy vett részt és segített különböző módon a versenyek sikeres lebonyolításában. Megemlítem, a sajnos már elhunyt dr. Kötő József volt tanügyi államtitkárt, aki szívügyének tekintette a varsolci Kányádi szavalóversenyt, többször volt a zsűri elnöke. Megfordult Fodor Sándor író, Zsigmond Emese, és egynéhány éve Marosán Csaba színész. Megemlítem, hogy sajnos korára való tekintettel, Kányádi Sándor nem vállalta a hosszú utat Varsolcra, de mindig levél útján vagy videóüzenetben köszöntötte a verseny résztvevőit. Dénes Irén többször találkozott a költővel, ki nagyra értékelte ezt a vetélkedést. E verseny sikeres lebonyolításában nagyon sokan részt vállalnak. Pedagógusok, szülők, szponzorok, polgármesteri hivatal. Nem kicsi dolog ennyi tevékenységet és embert koordinálni. Ez a szavalóverseny egyedüli országos verseny, amit falun szerveznek.

Lehetne még nagyon sokat írni Dénes Irén tanárnő tevékenységeiről, amit az iskolán belül és kívül kifejt. Igyekeztem egy pár fontosabb dolgot kidomborítani e lelkes pedagógus tevékenységeiről, amit a varsolci, szilágysági, erdélyi kul­tú­ra fejlesztéséért kifejt. A mai rohanó világunkban, ahol az értékrendek meg­vál­toztak, önzőbb lett a világ, sokan csak az önös érdekeiket nézik, vannak olyan emberek, kik a közösségükért, a kultúra fejlesztéséért dolgoznak. Ezért is javasolom Dénes Irént, ki feltétlenül méltó a Szilágysági Magyarok díjra. Egy Kányádi idézettel szeretném befejezni laudációmat, mely teljesen ráillik a laudált személyre: ,,Legelső a nemzet, második a család, és csak harmadsorban nézd a magad javát!”