Tue. Jul 16th, 2024

Összetartozunk díj 2024

Szilágybagos és Vámospércs még abban az időben kötöttek testvértelepülési szövetséget, amikor Szilágybagos még csak magzati állapotban készülődött újjászületni Szilágynagyfaluból. Újjászületni, mert eredetileg Szilágybagos is nagymúltú községközpont volt a Berettyófelvidéken, a Valkó-i vár szomszédságában, ahol igen gazdag és sokszor mostoha történéseknek volt szemtanúja és szenvedő résztvevője. A két települést ugyanabban a Váradi regestrumban említik először: Szilágybagost 1205-ben és Vámospércset kicsivel később,1291-ben. sok hasonlóságot mutat a két település a történetükben is. A sok megpróbáltatás mellett voltak örömteli időszakok is, ugyanis mindkét település életében volt egy időszak, amikor mezővárosi rangot és kiváltságokat kaptak fejedelmeinktől. Vámospércs 1605-ben Bocskai Istvántól kapta meg a mezővárosi rangot, amikor 108 hajdúcsaládot telepített le, a saját birtokából adományozva telkeket. Ezt a státuszát 1876-ban, a Hajdú kerület megszűnésével veszítette el, a rendezett tanácsú városból  nagyközséggé minősült vissza. Városi rangját 2001-ben kapta vissza, lakosainak kitartó kérelmezése eredményeként.

Szilágybagosnak is volt vásártartási joga, I. Rákóczi György fejedelem 1636-ban keltezett oklevelében már mezővárosnak nevezi, tehát az előtte uralkodó valamelyik fejedelmünktől kapta ezt a jogát. Közben 1663-ban a tatárok elpusztítják a virágzó mezővárost, és ötven évvel később, 1710-ben a pestis járvány szedi áldozatait, így újra kellet benépesíteni. Ezután lassú, de folyamatos fejlődés indult el a településen a 20. század elejéig, amikor községközponttá minősítették vissza, majd az 1968-as területi átszervezéskor Szilágynagyfalu része lett, a hozzá tartozó Szilágyborzással együtt. 2006-ban nyerte vissza községközponti besorolását, a lakosság többszöri kérelmezésének köszönhetően és az RMDSZ hathatós közbenjárására.

A két településnek a sorsa hasonlított 1918-ig, aztán ki-ki a saját keresztjét vette vállára. Szilágybagos a Partiumban harcolt a túlélésért, Vámospércs polgármestere, Ménes Andrea szerint „nagy szerencsénk volt, volt, hogy mi – közel ugyan, de – nem a határ túloldalára kerültünk.  Fejlődésnek indult mindkét település, lakosaik szorgalmas munkájuknak köszönhetően gazdagodtak a családok.

A Nemzeti Összetartozás Napját a testvértelepülésükkel akarták megünnepelni Vámospércs lakosai, 2024. június 2-án, ünnepi istentisztelet keretében. Fekete Lajos Péter lelkipásztor igehirdetése után, a református templomban köszöntötték a szilágybagosi népművészet mesterét, Birtalan Józsefet. Laudációjában Lukács Zsuzsa méltatta a nótafát, tevékenységét, felidézte gyermekkorát, tanulóéveit, a kisebbségi sorban élő szilágyságiak, erdélyi magyarok küzdelmeit.

Majd Lukács József nyugalmazott Királyhágómelléki püspökhelyettes kért áldást a résztvevőkre, magyar népünkre, minden Isten gyermekére.

Köszönetnyilvánításában Birtalan József egy alkalmi, Nemzeti Összetartozás Napjára szerzett versével köszönte meg a díjat, a megtiszteltetést, majd tárogatón adott elő egy református dicséretet és két népdalt.

Június 4.

Nemzeti összetartozás napjára

Összetartozásunkat megkérdőjelezni?

Ezer esztendőnket, úgymond elfeledni!

Elfeledni mindent, a kukába dobni,

A dicső múltunkat, ekképpen ellopni!

Ha valakinek fáj, az minékünk fáj nagyon,

Amit velünk tett, az átkozott Trianon!

Mit őseink szereztek, véres verejtékkel,

Örömmel dobálták ők, azt szerte széjjel!

Ezer esztendőn át, Európát védtük,

Mennyi, mennyi magyar, vérzett el itt értük!

Küzdöttünk helyettük, törökkel, tatárral,

Szemben úsztunk értük, ha kellet az árral!

Mostan talán megint, ismétlődni látszik,

Fele világ megint, mi ellenünk játszik!

Fogjunk végre össze, imádkozzunk nagyon,

Nehogy reánk sújtson, egy újabb Trianon!

Mindkét településen jól működő, gazdag hagyománnyal, színes repertoárral működő műkedvelő színjátszó csoport működik, akik gyakran kicserélik a két helység közönsége előtt előadásaikat. A vámospércsiek előadója Somogyi László Gábor alpolgármester Juhász Gyula Trianon című versével emlékezett meg az évszázados magyar traumáról, az igazságtalan ország és nemzet csonkításról.

Bernáth István szilágybagosi polgármester ünnepi beszédében méltatta a két település virágzó kapcsolatát, a személyes kapcsolatok, baráti kötelékek fontosságát, a jövőbe vetett hitet, reménységet.

Ezek után alulírott és Szilágybagos református gyülekezete lelkipásztorának felesége, az egykori jó hangú Csalogány kórus tagja, Nagy Tiborné Tunyogi Anna előadásában két református dicséretet énekeltünk citerakisérettel: Irgalmazz Úristen és Mondjatok dicséretet.

A Mandala Dalszínház előadóművészei zárták az ünnepi alkalmat, nagy sikerrel, mint egy visszajáró, jól ismert és értékelt együttes.

A sok tanulság közül az egyik legmegszívlelendőbb üzenete az eseménynek: Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel!

Bárcsak meghallgatná Istenünk ezt a kérésünket.

Gáspár Attila