Thu. Dec 9th, 2021

Megvarrtuk a viseletünket!

Az elmúlt héten, 2021. október 21- én ért véget a Varrd magad a viseleted! projekt Sarmaságon. A nagy érdeklődésnek örvendő szilágysági program szeptember közepén érkezett meg falunkba Berki Edith, az RMDSZ Sarmasági Szervezetének és az RMDSZ Nőszervezete elnökasszonyának felkérésére. Ez a program elsősorban kezdőknek szólt, de nagy érdeklődéssel vettek részt olyanok is, akik már tudtak varrni.

Katona Ibolya programvezető az első találkozás alkalmával ismertette a pojekt célját, eddigi eredményeit kiemelve a hagyományőrzés fontosságát: A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.(Mórus Tamás) Mivel mi is szívügyünknek tekintjük a hagyományőrzést, lelkesen vágtunk bele ebbe a programba.

Mint minden új dolog, ez sem indult könnyedén, hiszen nem volt tudomásunk arról, hogy fennmaradt volna a faluban egy teljes viselet. Régi fényképek és idős asszonyok elmondásai alapján körvonalazódott a helyiek régi öltözete. A projekt megvalósításához tapasztalt, gyakorlott varrónőkre volt szükségünk. Felkérésünkre négy lelkes varrónő időt és fáradságot nem ismerve irányította a programban résztvevőket. A nagyszámú érdeklődés miatt két csoportban heti három – három alkalommal dolgoztunk.

Az első találkozáskor mindenki megtanulta, hogyan használja a varrógépet, hogyan kell egyenesen varrni. Ekkor mindkét csoportot segítette még egy-egy varrónő. Viszonylag rövid időn belül elkészültek az alsószoknyák, felsőszoknyák, kötények. Október elején elértünk a blúz varrásához. Ez már azok számára is nehezebb volt, akik már tudtak varrni. Varrónőink szaktudásának, türelmének köszönhetően mindenki sikeresen megvarrta a népviselet kiemelt darabját, a blúzt is.

A teljes viselet bemutatására magyar nemzetünk számára kiemelt napon, az 1956-os októberi megemlékezés napján került sor. Először a református templomban tartott ünnepi istentiszteleten jelentek meg a népviseletbe öltözött hölgyek.

A helyi lelkipásztor Püsök József Attila ünnepi prédikációja erősítette nemzeti tudatunkat, a hősök tiszteletét. Horváth József községünk történelemtanára, díszpolgára felidézte az 1956-os eseményeket, a szilágysági hősök szerepét a nemzet szabadságának kivívásában. A SZÓmiSZÓ együttes megzenésített versei a történelmi eseményekről, Erdei Kristóf VI. osztályos diák szavalata fokozták a nap magasztos érzelmi hangulatát.

A népviseletbe öltözött hölgyek és a meghívott vendégek: Seres Dénes parlamenti képviselő, Dari Tamás Szilágy megye prefektusa, Szilágyi Róbert Szilágy megye tanácsának alelnöke, Dombi Attila – János Sarmaság község polgármestere, Kovács Tibor alpolgármester, a helyi tanácsosok, Bőti Sándor – Csaba a Sarmasági 1- es Számú Szakképző Líceum igazgatója, Berki Edith az RMDSZ Sarmasági Szervezetének és az RMDSZ Nőszervezetének elnökasszonya, az egyházak képviseletei, koszorúk elhelyezésével rótták le tiszteletüket a Pro Libertate emlékmű előtt a mindenkori szabadságharcosok tiszteletére.

Ezt követte a Varrd magad a népviseleted! projekt záróünnepsége. Berki Edith asszony a szabadság egyik formájának nevezte azt, hogy a programban résztvevők népviseletben mehettek e napon Isten házába. A modern világban megtörténhet, hogy a gyerekek már nem ismerik fel a népviseletet, de a programban résztvevő anyukák és lelkes pedagógusok jelenléte a biztosíték arra, hogy a következő nemzedék is büszkén fogja majd ezeket viselni. Elmondta, hogy a program rendkívül sikeres volt, ugyanis 70 darab népviselet készült el.

Seres Dénes parlamenti képviselő megdicsérte a hölgyeket és elismerte, hogy a sarmaságiak éltetik a hagyományokat, és ezeket át is adják a jövő nemzedékének.

Dombi Attila – János Sarmaság község polgármestere is elismerését fejezte ki a programban résztvevőknek, biztatott mindenkit, hogy büszkén hordja az elkészült viseletét és megígérte a jelenlévőknek, hogy a következő programban is számíthatnak a támogatására.

Az elismerő szavakat követően megköszöntük a varrónőknek irányításukat, segítségüket és fáradságos munkájukat. Elismerésünk jeléül egy- egy plakettet és virágot adtunk át Kupás Évának, Katona Katalinnak, Dul Évának és Erdei Enikőnek. Az ő odaadásuk nélkül mindez nem sikerült volna.

Ezek után Szász Mónika tanítónő bemutatta a helyi népviselet jellegzetességeit. A sarmaságiak viselete négy darabból állt: alsószoknya (pendely), felsőszoknya (rokolya), blúz(bújó) és kötény(kötő). A kicsi és nagymintás anyagokat egyaránt kedvelték. Templomba fehér blúzban mentek. Az alsószoknyák és a felsőszoknyák rakásosak voltak. Az alsószoknyák 3 szélből varródtak. Régen egy vég anyag szélessége 80-90 cm volt. Ebből 4-5 szoknya hosszúságát használták fel. Egy szoknya bősége 3 és fél – 4 és fél m között volt.

A szoknya alját csipkével, farkasfoggal vagy két levarrással díszítették. A módosabbak az alsószoknya aljára is varrtak csipkét. A köténybe is rakásokat tettek. A derékpántot középen v formájúra szabták, és ezt a részt kétszer varrták körbe, díszítő jelleggel. Ugyanúgy díszítették, mint a szoknyát. Volt olyan, aki a kötény szélére körbe is varrt csipkét.

A blúzokat bújóknak nevezték Sarmaságon. Ezeket kétféleképpen varrták, rövid vagy hosszúnyelvesen. A rövid nyelvesnek volt egy betétes része is, amit patentkapoccsal fogtak a gallérhoz. A matrózgallér volt a jellemző és az orosz nyak, amit oldalt vállnál kapcsoltak be. A blúz elöl mell fölött meg volt ráncolva. A háta két részből állt. A lapocka alatti részbe, a gerinctől 6 – 6 cm-re, 3-3 keskeny levarrást varrtak. Az ujjakban is volt 2 levarrás a könyök felett. A mandzsettánál és a vállban lerakások voltak. A bújónak volt egy belső bélés része, mely egy mellényhez hasonlított, két keskeny megkötővel. Ennek a karcsúsítás a szerepe. Ez a rész a blúz nyakához, ujjához és az oldalába volt bevarrva derékig. A szoknyához hasonlóan csipkével vagy farkasfoggal díszítették.

A tanítónő csokorba szedte a munkafolyamat során leggyakrabban elhangzott mondatokat. pl: Már megint cérna nélkül varrok!, Már megint ki kell bontsam!, Megint laza a cérnám, mi van a gépemmel? stb. Ezek a mondatok mosolyt csaltak az arcokra, és felidézték az elmúlt másfél hónap keserédes pillanatait. Mindezek után minden résztvevő elégedetten pillanthatott végig munkája eredményén és állapíthatta meg, hogy a nehézségek ellenére adott valamit őseink hagyatékából az utókornak.

Katona Ibolya, a Varrd magad a viseleted! program vezetője is gratulált a hölgyeknek. Sikeresnek tartotta ezt a programot, mivel ilyen sok népviselet készült el, és a résztvevők közül legalább 20-an szeretnének varrógépet vásárolni, tehát megszerették a varrást.

Elbeszélgetve a projektben résztvevőkkel megállapítottuk, hogy mindamellett, hogy megvarrtuk a nagymamáink által viselt öltözéket, még sok mindent tanultunk: kitartást, türelmet, összedolgozást. Jó csapatépítő program volt, és megtanultuk elismerni azt a munkát, amit egy varrónő végez. Ugyanakkor saját munkánkat is értékelni tudjuk.

Ezennel köszönet az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének a projektért, és Berki Edithnek, hogy Sarmaság is részese lehetett ennek a hagyományőrző mozgalomnak, ezáltal a jövő nemzedékének is adhattunk valami maradandót. A nagy érdeklődés miatt jövő év tavaszán újból szeretnék indítani ezt a projektet.

Befejezéskét álljanak itt lelkipásztorunk szavai: Éljünk a múltból, mert akik a múltat feledik, azok a jövőt nem érdemlik.

Veres Erzsébet magyartanár és
Szász Mónika tanító