Meghitt Anyák napja a Vigadóban
Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon. (Móra Ferenc)
- május 11-én a hála és a szeretet virágai nyíltak ki a Vigadó szépen feldíszített termében. Az épület falai közé ezen a délutánon beköltözött az ünnep: a Mihai Eminescu Általános Iskola előkészítő-, második- és harmadik osztályos tanulói hálatelt szívvel, versekkel, dalokkal, tánccal köszöntötték az édesanyákat és nagymamákat.
Az ünnepség alaphangulatát Móra Ferenc örökérvényű sorai adták meg: az „aranykertben” járó gyermek víziója tette emelkedetté a pillanatot, kifejezve azt a tiszta szeretetet, amelynél nincs drágább kincs a világon.
A délutánt Béczi Csilla aligazgatónő kedves, felemelő szavai nyitották meg, ezt követték az osztályok különböző műsorszámai.
Az előadást az előkészítő osztályosok kezdték „Köszöntelek, édesanyám!” című összeállításukkal. A gyermeki hangon megszólaló versrészletek és az anyák napi dalok őszintesége könnyeket csalt a jelenlévők szemébe. A produkciót egy látványos, szív alakú léggömbökkel bemutatott csoportos tánc koronázta meg, melyet Kovácsovics Fruzsina: Az én anyukám kedves dallamaira adtak elő a legkisebbek.
A második osztály tanulói a néphagyományok világába repítették a közönséget. Az „Egyszer egy királyfi” című zenés mesejáték után a „Gyertek haza, libuskáim” népi gyermekjátékkal és a „Kihajtottam a libámat” kezdetű énekes játékkal idézték fel a régi idők hangulatát. Az ünnepség egyik legmeghatóbb pontja volt, amikor Kovács Kati „Úgy szeretném meghálálni” című dala csendült fel – előbb csengők lágy kíséretében, majd közös énekléssel köszönve meg az édesanyák fáradhatatlan gondoskodását. A gyermekek a furulya bársonyos hangján, Bécsi Csilla tanárnő felkészítésével egy zenei csokrot is átnyújtottak az ünnepelteknek.
Az estét a harmadik osztály gazdag és színes műsora zárta.
Mátyás Nathaniel virtuóz zongorajátéka emelte az est fényét.
Halász Judit klasszikusa, a „Mindannyian mások vagyunk”, az elfogadás és a szeretet fontosságát hirdette közös énekléssel.
A „Léteznek angyaloki” című rövid történet bemutatása után ismét a hangszereké volt a főszerep: egy lélekemelő furulyakoncertet hallhatott a közönség, melyre a gyermekeket Béczi Csilla tanár néni készítette fel nagy szakértelemmel.
A harmadikosok produkcióját egy dinamikus, magával ragadó néptánc koronázta meg. A gyerekek látható örömmel és fegyelemmel ropták a táncot, amelynek betanításáért és a hagyományok ápolásáért köszönet illeti Rózsa Róbert táncoktatót.
Ez a záróműsor nemcsak a tehetségről szólt, hanem egyben egy mély meghajlás is volt az édesanyák és nagymamák előtt, megköszönve nekik azt az önzetlen hátteret, amelyben a gyermekek ilyen szépen kibontakozhatnak.
A műsor legmeghatóbb pillanata a záróakkord volt: a gyermekek levonultak a színpadról, és egy-egy virággal ajándékozták meg édesanyjukat. A virágátadás halk ölelései és puszijai tették teljessé az alkalmat, emlékeztetve mindenkit arra, hogy a legkisebb figyelmesség is óriási kincs, ha azt tiszta szívből adják.
Ez a délután nem csupán egy előadás volt, hanem egy közös vallomás. A gyermekek csillogó szeme és a pedagógusok gondos munkája méltó módon hirdette: az anyai szeretet az a biztos pont, amely köré a világunk épül.
Akik az ünnepet megálmodták
Egy ilyen színvonalas és lélekemelő műsor nem jöhetett volna létre az elhivatott szakemberek áldozatos munkája nélkül. Méltó elismerés illeti a felkészítőket: Béczi Csilla aligazgató nénit, Rózsa Róbert táncoktatót, valamint Nagy Beáta-Tímea, Botka Ildikó és Fazakas Csilla tanító néniket., akik türelemmel és szeretettel egyengették a gyermekek útját a színpadig, formába öntve a hála legszebb szavait.
Botka Ildikó, tanító néni
Mihai Eminescu Átalános Iskola