Tue. Dec 6th, 2022

LAUDATIO Vicsai János tiszteletére a Petri Mór – díj átvétele alkalmából

Van olyan föld, kinek fiává lenni  

nem kényszer, de jó, de kell,

van olyan föld, mely értelmünknek

nem himnuszt – parancsot énekel…

Magyari Lajos örök érvényű vallomása ez a szülőföldről s az ember szülőföldje iránti erkölcsi elkötelezettségéről.

E nagyon emberi, nemes kapcsolat szép példája Vicsai János nyugalmazott szamosardói pedagógus, történelem-földrajz szakos tanár, iskolaigazgató egész életútja.

A szilágysági Tövishát északi peremén, Monóban született 1947-ben, ahol vallomása szerint a Szilágy megkerüli a Vigyázót, majd néhány kilométer után beleömlik a Szamosba.

Gazdálkodó családban született, amelyben rangja, becsülete volt az írott szónak, a tudásnak, s ahol nem volt ismeretlen Petőfi Sándor vagy Gárdonyi Géza. Ezzel a szellemi útravalóval indult el Vicsai János kollégánk, hogy kitartó munkával, elhivatottsággal megvalósítsa önmagát, hogy teljesítse a feladatokat, amelyek rátaláltak az évek során.

Az iskolát szülőfalujában kezdte, majd Szamosardóban folytatta, a líceumi tanulmányait pedig Szilágycseben végezte 1965-ben. Érettségi után helyettes tanárként dolgozott a szamosardói iskolában, és folytatta tanulmányait Nagyváradon a Tanárképző Főiskola történelem-földrajz szakán, majd Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelemtudományi Karán szerez oklevelet. Mint frissen végezett szakembert 23 évesen nevezik ki a szamosardói magyar tannyelvű általános iskola igazgatójává, amely megbízatást 2010-ig , 39 éven át becsülettel teljesített. Így fonódott össze egész életpályája a szülőfölddel, amelyből vetetett.

Munkásságát a kitartó közösségszolgálat határozta meg mind az iskolai, mind a közéleti tevékenységében. Erősítette a Szilágy megyén kívül rekedt, a Tövishát északi határán élő magyar közösségek nemzeti azonosságtudatát, szolgálta a hagyományok ápolását, szervezte a fiatal nemzedék minőségi közösségi életét. Ennek eredményeként Szamosardó a szórványosodó máramarosi magyarság végvára lett. Vicsai kolléga állandó kapcsolatban állt az erdélyi magyar szellemi élet, az erdélyi magyar ifjúsági sajtó képviselőivel, és kapcsolatteremtésre törekedett a máramarosi magyar faluközösségekkel is.

Iskolaigazgatóként, iskolaszervezőként erős, versenyképes tanintézmény kialakítására törekedett, amely bentlakásos rendszerrel működik ma is. Az ő kezdeményezésére az iskola 2006 óta Kós Károly nevét viseli. De nem csak igazgatókén volt sikeres. 2010-2012 között, nyugdíjazása előtt Máramaros megyei főtanfelügyelő-helyettesként is felvállalta és szolgálta a máramarosi magyar nyelvű oktatás ügyét. 2012-ben vonult nyugdíjba, de a tanítást tovább folytatta, ott volt, ahol csak szükség volt a munkájára.

Mint közéleti ember is meghatározó szerepet töltött be közösségében. Ő kezdettől fogva a szamosardói RMDSZ-szervezet elnöke, a városi tanács, 2004-2008 között pedig a megyei tanács RMDSZ-frakciójának a tagja.

Vicsai János elkötelezettsége az egyházi élet szolgálatában is megnyilvánul. Református közösségének presbitere, és 2010-től a máramarosi református egyházmegye főgondnoki tisztségét is betölti, vállalva a megyei református hitélet erősítését.

Helytörténészi tevékenysége is figyelemre méltó. 1999-ben tagja volt a Szilágysági magyarok kötet szerzői közösségének. 2009-2012 között támogatta a miskolci egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézete munkatársainak a magyar-román etnikai együttélést tanulmányozó kutatásait a Tövishát északi falvaiban.

Kollégánk célja volt a vidék népszerűsítése, megismertetése, értékeinek megmentése. Ennek jegyében tartott előadásokat többek között a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnáziumban Szatmár megye, Kolozsváron a Magyar Köztársaság Konzulátusán Szilágy megye kulturális értékeiről és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének ülésein.

A helytörténet elhivatott művelőjeként vállalta éveken át a szilágycsehi székhelyű Tövishát Kulturális Társaság kuratóriumi tagságát is.

Sokrétű tevékenységének értékét, az érte járó elismerést jelzik az eddig kapott kitüntetései:

Ezüstfenyő díj, 2013

Ezüstkehely díj, 2017

Tövishát-díj, 2018

Ezüst gyopár díj, 2019

Szilágysági Magyarok díszoklevél, 2020

Vicsai János 52 évi munkássága példaértékű, amelyet személyiségéből áradó optimizmusa tesz hitelessé. Bízik az erdélyi, partiumi magyarság szellemi és anyagi erejében, amely biztosítja e nemzeti közösség fennmaradását. Ebből a meggyőződéséből született hitvallásnak is tekinthető gondolata, hogy Erdélyben, Partiumban történelmet tanítani megtisztelő felelősség – történelmi önismeretet kialakítani kötelesség.

Gratulálunk!                                                           

Varga D. István