Mon. Feb 17th, 2020

Kultúranapi gondolatok 2020-ban

Nem olyan régen ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. Mivel különböző – és nagyon eltérő – okok miatt nem mindenütt (és nem mindenki) tudott a napján megemlékezni a jelentős évfordulóról, ezek a köszöntők egy későbbi időpontra tevődtek át. Így van ez Szilágysomlyó esetében is, de ami késik, nem múlik. Mi itt, a Kriterion könyvkiadóval közösen, egy konferencia megrendezésével tisztelgünk a Magyar Kultúra Napja előtt. Épp ezért, engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy pár gondolatot.

Az idei esztendőben is meg kell emlékezzünk egy 100 éves évfordulóról, még akkor is, ha nekünk ez nem volt, és sohasem lesz örömteli pillanat. A csaknem kétszáz éve született, fennkölt hangú költemény – nemzeti imánk – melynek alcíme így szól: A magyar nép zivataros századaiból, már sokkal régebb óta aktuális, de talán legjobban az utóbbi száz esztendőre illik rá. Számunkra, erdélyiek számára, igazán zivataros volt az eltelt időszak, a haza elvándorolt a fejünk fölül, és költözés nélkül idegen országban találtuk magunkat.

Ilyen körülmények közt újra és újra elolvasva nemzeti imánkat, segítségül hívjuk kulcsszavait: elsősorban Istent, a hazát és a szabadságot, hisz bennük a nemzeti érdekegyesítés programját láthatjuk, és a nemzet – határoktól függetlenül – egyre egységesebb. Mennyire fontos ez egy olyan korban, amikor nemzetek, sőt, egy egész kontinens sorsa, eszmeisége és értékrendje vált kérdésessé, amikor az ideál és a való állandó ütközésben van egymással, amikor már nem a magától értetődő, természetes értékrend a mérvadó, hanem a természetellenes értékeket mondják követendőnek.
A Kárpát-medence magyarsága – a 100 éve kicsiny haza körül – az elmúlt évszázadban soha ennyire egységes nem volt, és a határokon kívül rekedt része soha nem kapott ennyi segítséget a megmaradásához. Sajnos – mint ahogyan a Himnusz mondja – a kis hazában van a legkevésbé összetartás, amely a kontinensen létező két világrendi nézőpont összeütközésének eredménye.

Miként azt az utóbbi években megszokhattuk, a nemzeti egységre való törekvés elősegítését célozza meg a magyar állam által 2020-ra meghirdetett Nemzeti összetartozás és az Erős nemzetek éve: az a felelős és cselekvő szolgálat, az egymásban és magunkban való hit, amely a Kárpát-haza építő kezeinek és közösségeinek eltéphetetlen és megbonthatatlan együvé tartozása mellett való tántoríthatatlan hit jegyében szerveződik. Ugyanakkor 2020 Zrínyi Miklós-emlékév is, mert a szabadság megvédése mindig is lényeges volt magyar nemzetünknek. És örvendjünk annak, hogy vannak erdélyi, számunkra nagyon fontos kerek évfordulós személyiségeink is, mint a 130 éve született Reményik Sándor költő, a 120 éve született Passuth László író, a 25 éve elhunyt Páskándi Géza, az élők sorából 70 éve elköltözött Bánffy Miklós, nem is beszélve arról, hogy az EMKE 135. évét tölti az idén, és szeretnénk megemlékezni szervezetünk egykori lelkes éltetőjéről, a 75 éve elhunyt Sándor Józsefről is.

A jövőbe vetett hitünk tudatosításában, figyelembe véve az elmúlt 1100, illetve 100 esztendőt, nem is illenek jobb gondolatok, mint amelyeket a himnusz befejező szavai üzennek nekünk:

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
(Kölcsey Ferenc: Himnusz)

Széman Péter
Szilágysomlyó, 2020. február 3.