Húshagyókedd – szokások, hiedelmek, jóslások
A farsang utolsó napja. Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete előtt, mely Jézus 40 napos sivatagi böjtjének emléke tanítói szolgálata előtt.
A húshagyókedd a megelőző hétfővel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják. Erdélyben elterjedt neve még a farsangkedd, a csángóknál húshagyási kedd Nagyváty baranyai faluban a madzaghagyókedd, mely arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg a madzagon.
Jóslás
A régi időkben húshagyó kedden a gazdák próbáltak az eljövendő időszak időjárására is következtetni. Megfigyeléseik alapján úgy hitték, hogy ha húshagyókedden csillagos az ég, akkor sok tojást tojnak a tyúkok egész évben.
A húshagyókeddi napsugár a bő esztendőt jelentett.
Húshagyókedden szokják a magnak való kukoriczát leköpeszteni, vagy lemorzsolni, hogy a belőle kikelendő növény csövét a varjú ne károsítsa és hogy üszökös ne legyen. A tusákat párosan, napkelte előtt, a gyümölcsfákra dobálják szintén azért, hogy a kányák a kukoriczában kárt ne tegyenek. Ilyen tusát nem égetnek el, mert a kukoricza megüszkösödik. (Svár.)
A húshagyókedden leölt tyúknak a lábait levágják, magtartó zacskóba teszik és tavasszal, mikor a kapásnövényeket kiültetik, a lábakat a kert közepén ásott gödröcskében helyezik el a veteménynyel. Ezzel a tyúkok kártevése ellen a növényt biztositottnak vélik. (Valk.)….
Téltemetés
Sok helyen szalmabábut vagy koporsót égettek el ilyenkor, így temették el jelképesen a telet. A legények délután felöltöztek „maszkába” és végigvonultak a falun. Az idősebbek a házuk előtt „bámészkodtak”, tőlük szalonnát, kolbászt, tojást kértek, amit megsütöttek egy közeli háznál, majd este a bálozók megették.
Gonoszűző, tisztító, termésvarázsló a farsang farkának minden szokása. A zajos kongózás, hajnalozás, az állatlakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, mely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél „elhantolása”, a sardózás, a busó és a kuka (dőre) járás csak néhány a farsangfarki szokásokból.
Régen ekkor volt legény- és leányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok és leányok életvesszővel való „megütögetése” és az állatok körülfüstölése is.
A farsangi táncmulatság az őszi házasságok előkészítője is volt. Aki húshagyó keddig nem kelt el, annak az adott farsangi szezonban már nem is volt esélye. Ki is énekelték, csúfolták őket, mintha nem lenne amúgy elég bajuk. Az a lány, akinek farsang idején nem kötötték be a fejét, végleg pártában marad, a régiek szerint legalább is.
A legények a hoppon maradt lány ablaka alatt fazekakkal, vasakkal nagy zajt csaptak, és közben kiabálták: „Húshagyó, itt maradt az eladó!”
Disznófej lyukas csontján keresztül nézték a csibéket és ráolvasással akarták biztosítani a szaporaságot. Székelyföldön a gazda este fűzfavesszőt kötött nyalábba, hogy egész évben távol tartsa a kártevőket.
Gonoszűző, tisztító, termésvarázsló a farsang farkának minden szokása. A zajos kongózás, hajnalozás, az állatlakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, mely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél „elhantolása” , a sardózás, a busó és a kuka (dőre) járás csak néhány a farsangfarki szokásokból.
Régen ekkor volt legény- és leányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok és leányok életvesszővel való „megütögetése” és az állatok körülfüstölése is. A hajdan volt farsangon „elszabadult a pokol”, a régi törvény ekkor érdeklődés hiányában szünetelt….