Thu. Oct 28th, 2021

Szé­kely István, az RMDSZ ügyvezető alelnökének köszöntő beszéde Zilahon

Hölgyeim és uraim, tisztelt ünneplő közösség!

Ha megkérdeznénk a világ magyarjait, melyik a legfontosabb nemzeti ünnepünk, egészen biztos, hogy döntő többségük március tizenötödikét említené meg. Kiemelten fontos ez a mai nap, már csak azért is, mert idén ünnepeljük a magyar forradalom és szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratának, Erdély felszabadításának 170 éves évfordulóját.

Ezt a napot mi tettük ünneppé. Forradalommal, szabadságharccal, áldozatvállalással. Megküzdöttünk érte. Megérte, hiszen jogokat, szabadságot és méltóságot adott. Az országnak függetlenséget, kiteljesedést, a népnek felelős kormányt, közteherviselést és sajtószabadságot. A parasztoknak jobbágyfelszabadítást. Ez a nap adta a nemzeti zászlónk piros-fehér-zöldjét, az erő, a hűség és a remény színeit.

Március tizenötödike ugyanakkor a magyar nemzet születésnapja is. Nem csak a reformkor betetőzése, hanem egyben a nemzeti ébredést megkoronázó, azt lezáró mozzanat. Az a pillanat, amikor a progresszió eszményei, társadalmi reformjai és a szabadságharc heroikus küzdelme eggyé kovácsolják a nemzetet: az addigi népcsoportok, helyi identitások egységes magyar nemzetté adódtak össze. Így lett a szlovák származású Petőfi Sándorból a magyar nép legnagyobb költője, a német-szerb-örmény-horvát-osztrák főtisztekből aradi magyar vértanú, ekkor tettek hitet a székelyek Agyagfalván a magyar nemzethez való tartozásukról.

Igen, a forradalomnak és szabadságharcnak voltak tragikus eseményei, gondolok itt elsősorban a román és magyar nép szembenállására, bár kétségtelen, hogy ez jelentős mértékben a bécsi császári udvar sugallatára, vagy annak tényleges vezetésével történt, az oszd meg és uralkodj jegyében. Itt, Szilágy megyében például Hídalmáson voltak komolyabb feszültség a két nép között, de szerencsére ez nem torkollott véres összetűzésbe. Talán a nemzetiségi törvény korábbi elfogadása megakadályozhatta volna a két nép szembefordulását, ezt nem tudhatjuk. Annyit tudunk, hogy nem a jobbágyfelszabadítás ténye vált a történések meghatározó elemévé.

Március idusa azonban nem csak az emlékezés ideje, hanem a jövőbe mutató cselekvések pillanata is. Magyar identitásunk védelmében azt mondtuk, közösségünk jogait nemcsak itthon kell rendezni, hanem európai szinten is védeni kell azokat. Elindítottuk az Európai Védelmet Jogainknak kisebbségvédelmi kezdeményezést, amelyre európai-uniós partnereinkkel 1,3 millió támogató aláírást gyűjtöttünk össze. Ezzel azonban még nem értünk célba: ezt képviselnünk kell az európai parlamentben, ezért is fontos, hogy a május 26-án tartandó európai parlamenti választásokon minél jobban szerepeljünk. Erőt kell mutassunk, hiszen közösségünket folyamatosan támadások érik, ezeket pedig csak összefogva, egységben tudjuk kivédeni.

Nem vallhatunk kudarcot, ne mulasszuk el ezt a történelmi lehetőséget. Mutassuk meg Brüsszelnek és Bukarestnek, hogy tudjuk, mit akarunk, és kiállunk jogainkért.

Március 15. a szabadság ünnepe. Számunkra a szabadság kisebbségi jogaink tiszteletben tartását és közösségünk fejlődését jelenti. Legyen ez a március az erdélyi magyarok európai szabadságharcának ideje, a piros-fehér-zöld, az erő, a hűség és a remény jegyében!