Hinni, művelni, cselekedni – Ilosvai Selymes Péter hagyatéka
Az elmúlt hétvégén ünneplőbe öltözött Selymesilosva és annak minden lakója. Az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is megrendezték az Ilosvai Selymes Péter emléknapokat, amely az évek során immár két napossá nőtte ki magát.
A szüreti időszak mindig különleges helyet foglalt el az emberek és a közösség életében. Az őszi hónapok, a betakarítás, a természet adta kincsek, amelyeket kemény munkával értek el, mindig okot adtak az ünneplésre és a hálaadásra. Épp ezért a szüreti felvonulás és bálok nem csak látványos események, hanem szimbolikus jelentést hordoznak, egy köszönetnyilvánítás a termésért és a közösség összetartó erejéért. Ezek az ünnepségek ma is fontos szerepet töltenek be a magyar közösségek életében, hiszen mindaz a hagyomány, szokásvilág, amelyet elődeink hagytak ránk, csak akkor létezhetnek a mai modern világban is, ha azokat megéljük a mindennapokban, ezzel példát állítva a jelen és jövő emberének, gyermekeinknek, unokáinknak. Ezek a hagyományőrző események összekapcsolják a múltat a jelennel, erősítik a helyi identitást, illetve emlékeztetnek arra is, hogy a közösség ereje a közösen átélt élményekben rejlik.
Szombaton, október 11-én hagyományőrző szüreti felvonulással és bállal ünnepeltek az ilosvaiak. A népviseletbe öltözött fiatalok (és nemcsak) a zord idő ellenére is zenés, nótás hívogatóval adták tudtára a helyieknek, hogy szüreti bál lesz a kultúrotthonban. Természetesen a válasz sem maradhatott el a hívogató szóra, sokan frissen sült fánkkal, süteményekkel, italokkal várták a felvonulókat. A felvonulást követően vacsora várt mindenkit, majd a Zilahi Orion együttes biztosította a talpalávalót, az estét tűzijáték zárta.
Az esemény második napján harangszó hívta az ünnepi istentiszteletre a híveket. Nemes-Szabó Renáta, nagytiszteletű lelkésznő Isten szaváról és annak örökérvényűségéről beszélt. Ahogyan az Ézsaiás 40:8 részben olvasható „Elszárad a fű, elszárad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad!” A vers kiemeli Isten szavának állandóságát és az emberi élet mulandóságát, hangsúlyozva, hogy Isten beszéde nem szűnik meg soha, ellentétben az emberi létezés múlandóságával. A lelkésznő kifejtette, hogy végigtekintve a történelem folyamán, azt tapasztalhatjuk, hogy megannyi birodalom tűnt el, számos ideológia született és veszett oda, de Isten szava ma is ugyanazt üzeni, mint egykoron, ugyanúgy, ahogyan Ilosvai Selymes Péter históriás énekei, amelyek 500 év távlatából is ugyanazt az üzenetet hordozzák. Ilosvai nem csak történeteket mesél, hanem hitre biztat. Ezt az örökséget kaptuk tőle is, hinni, bízni, művelni, cselekedni, továbbadni Isten beszédét, ne csak hallgatói legyünk az igének, hanem igazi, élő cselekvői is.
A gyülekezet ebben a szellemiségben emlékezett meg Ilosvai Selymes Péterről, és adtak hálát mindazért a jóért, amelyet nap mint nap kapnak Isten kegyelméből.
A prédikációt kulturális műsor követte. Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Színház színművésze, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész Bartis Attila két novelláját adta elő, illetve Kányádi Sándor szavait tolmácsolta, ezzel felejthetetlen élményt nyújtva a gyülekezet tagjainak. Farnas Karola, szilágynagyfalui népdalénekes két gyimesi dallal kápráztatta el a jelenlévőket. Az Istentiszteletet nemzeti imádságunkkal zárták, a Himnusszal.
Székely Anetta
Az ünnepi alkalom utolsó mozzanataként koszorúzás következett. A Történelmi Vitézi Lovagrend koszorúval tisztelgett a II. Világháborúban elesett hősök előtt, illetve a Szent Korona emlékművénél is. A továbbiakban pedig megyei, helyi elöljáróink Ilosvai Selymes Péter mellszobra előtt helyezték el a megemlékezés és tisztelet koszorúit.