Tue. Aug 4th, 2020

„Ha nincs fegyelem, nincs rend, ha nincs rend, nem lehet tanítani”

Dari Tamás főtanfelügyelő-helyettes megjárta a ranglétrát. Bár, mint mondta, soha nem akart tanár lenni, tanárként kezdte pályafutását, később aligazgató, majd igazgató lett, jelenleg a Szilágy megyei Tanfelügyelőségen dolgozik.

1972. november 12-én született Szilágy­­somlyón, de sarmasági lakosú, itt nőtt fel, itt járt iskolába, itt vannak a roko­nai, barátai.
A kolozsvári műszaki egyetem gépészmérnöki karán tanult, 1997-ben ott mesterizett szerszámgépek szakon. A forgácsoló szerszámok számítógépes tervezését sajátította el, és az iparban sze­retett volna dolgozni. Pedagógus szülők mellett két dolgot nem akart: a bá­nyába és az iskolába bekerülni. 50%-ban ez sikerült is, nem dolgozott a bányában (mesélte mosolyogva).

1998-ban vállalkozása volt, öt élelmi­szerüzletet vezettek, amivel a család foglalkozott. Abban az évben megüresedett egy mérnöki állás az iskolában, és az édesapja rábeszélte, hogy vállalja el, elvállalta, és ott maradt. Helyettesítő tanárként kezdte, 2000-ben címzetes tanár lett, és ugyanekkor már aligazgatóvá is választották. Aligazgató volt 7 évig, 2007-ig, majd 10 évig igazgató. 2017-től főtanfelügyelő-helyettes.

 

Az elmúlt több mint 20 év… Nehéz­ségek az oktatási rendszerben

22 éve tanít, de elmondása szerint már a 10 évvel ezelőtti oktatási rendszert sem lehet a maival összehasonlítani. Amikor a szakiskolába került érdeklődők és nyitottak voltak a diákok. Úgy próbálta megragadni a figyelmüket, hogy mindig arra törekedett, hogy az elméletet átültesse a gyakorlatba.

– Mindegyik munkának megvan a ma­ga szépsége, nehézsége. Nem volt könnyű a gyakorlatról a bürokráciára átállni. Most papírmunkát végzek, és a Szilágy megyei oktatásnak a management és a gazdasági adminisztratív részéért felelek. A management részhez tartoznak az iskolaigazgatókra felügyelő tanfelügyelők munkája, a tanárok továbbképzése, az európai uniós pályázatok, a személyzeti részleg, és az állások kiosztása is az én aláírásommal történik, valamint a fizetések jóváhagyása, a diákok szociális támogatása.
Az itteni munkám során a törvényes kereteket kellett alkalmazni, a jogi szabályozásokat működtetni, a határidőket betartani. Napirenden kellett lenni mindennel, mert előfordult, hogy megjelent egy törvény, de mire működésbe lépett volna, már megváltozott vagy visszavonták. Mi mindig minden feladatot megoldottunk, és büszke vagyok rá, hogy a minisztérium soha nem marasztalt el semmilyen késedelemért, mert a határidőket tartottuk. Sokszor sírva húztuk az igát, de tettük a dolgunkat. Most egy új, fiatalokból álló csapattal dolgozom, akik hatékonyak, operatívak. Az első két év alatt gyakran megtörtént, hogy órákig magyaráztam, hogy és mint kell valamit tenni, amíg megértették. Ráadásul szintén két évembe telt, hogy sarmaságiként, magyarként elfogadjanak, és akik anno ellenem voltak, azóta bocsánatot kértek, mert látják, hogy felelősségteljesen, maximalistaként dolgozom.

 

Tanári pályától a tanfelügyelőségig… lesz egy újabb lépés?

Ez az utolsó lépés egy nagyon meredek lépés volt, amit a közeljövőben nem akarok megnyújtani. Van még itt munka, lenne mit igazgatni, és jól, illetve jobban is lehetne végezni, ha van kivel, és ha hagynak. Gyenge pontja a rendszernek, hogy folyamatosan változik minden, nincs egy hosszú távú terv, stratégia. Azoknak, akik most a nyolcadik osztályt végezték, soha nem volt tankönyvük, esetleg év végére készült csak el.

Ezen a generáción már nem lenne szabad változtatni, mindössze a hiányosságokat kellene lejegyezni, a javítani valókat, és majd néhány év múlva ismét lehetne reformálni úgy, hogy előtte megnézzük, mi ment jól, és mi nem. Ami jó volt, azt hagyni kell, és ami rosszul, azon változtatni kellene. De ha folyamatosan módosítjuk a tanterveket, óraszámokat, akkor ismét bizonytalanná válik minden, új könyveket kell írni, és ezzel az a gond, hogy a fordítások nagy része Google fordítás, ami sokszor vállalhatatlan. Ezt ki kell küszöbölni. Úgy lett 6. osztályos technológia tankönyv, hogy kivettem egy hét szabadságot, és átírtam a tankönyvet. Mert, ha egy tankönyvben van egy vessző hiba, az ciki, ha van egy tudományos hiba, az már vállalhatatlan. A jövőre nézve erre nagy hangsúlyt kell fektetni, mert nincs ki tankönyvet írjon, nincs ki lektorálja. Sokszor az átdolgozott könyv jobb, mint az eredeti, mert ennek során a gondolatokat, mondatokat finomítani lehet, érthetőbbé tenni, a gyerek színvonalához lehet igazítani.

 

Melyik ország oktatási rendszere lehetne követendő példa, kitől kellene tanulni?

Egy holland régió tanintézményével szoros kapcsolatban van a sarmasági iskola. Ők azok, akik felépítették Zilahon a Fenyves negyedben az Acasa rehabilitációs központot. Anno, azért jöttek ide, mert településükön lebontottak egy iskolaközpontot, és megyénkbe szállították saját költségükön a felszereléseket, és évekig tartották az itteni középiskolákkal a kapcsolatot. Ez 15 évig működött is, időközben mindegyik Szilágy megyei iskolával megszűnt az együttműködésük, csak a sarmasági ma­radt a projektbe. Azóta minden évben két generáció tudományos tapasztalatcserén vesz részt náluk, ott járnak iskolába a kísérő tanárkollégák, a hollandok állják az összes költséget, pro­g­ra­mokat, és minden évben két teherautónyi bútort, felszereléseket adományoznak. Én az ottani rendszert tartom követendőnek.

Zilahon a Tenaris Silcotub vállalat egy holland sablon alapján felmérte egy teszt keretén belül mindegyik hetedikes és nyolcadikos diák képességét, hogy ki milyen irányítottságú, és minden szülőnek elmondták, hogy a gyereke melyik irányba tudna a legjobban teljesíteni. Ez egy nagyon jó információ, de amikor nyolcadik osztályba kitöltik a felvételi ívet, senki nem veszi figyelembe az eredményt. Hollandiában ez nincs így, ott szem előtt tartják a gyerekek képességét, illetve, mihez van tehetsége. Náluk jóval több a tanár, ezért több idő jut a diákra. Az ottani oktatás gyakorlatorientált, a gyerek van a központban, és minden megengedett, ami a tanulót előre viszi. Mi 20 éve azt mondjuk, nincs mit keressen az internet az iskolában, elleneztük. Most oda jutottunk, hogy kötelezővé vált, mert online zajlott minden az utóbbi időben. Ők előre megmondták, hogy ne tiltsuk az internetet, hanem szűrjük meg az elérhetőségeket, a programokat. Mindössze egy olyan szoftvert kellett volna vásárolni, ami nem engedi, hogy káros dolgok töltődjenek le, és kizárólag csak az oktatásra alkalmas anyagoknak a lekérését engedélyezte volna. De ebbe befektetni kellett volna, iPhone-okat és iPadeket vásárolni.

 

Gyerekközpontú oktatás

A gyerekközpontú oktatás nagyrészt a tanártól függ. Több ezer gyakorlat van erre, hogy ezt a tanár elsajátítsa, viszont, van, aki jobban, van, aki ke­vésbé tudja ezt alkalmazni. A tanítók közül már nagyon sokan jó irányba haladnak, alkalmazkodnak, úgy tanítanak, hogy a gyerek legyen a központba.

20 éve a diákok másképp tanultak, másképp viselkedtek, ma már a tanárnak alkalmazkodnia kell, új módszereket használni. Aki a tanári pályára kerül, és aki egy-két évig meg tud maradni, annak a jövőben is lesz helye az oktatásban, mert itt is van egyfajta természetes szelekció.

Ebben a változó világban nagyon érzékenyek vagyunk a jogainkra, főleg a gyerekeink jogaira. Amikor behívatjuk a szülőt és megmondjuk neki, hogy vigyázz, a gyereked az iskolában cigarettázott, megtörténik, hogy azt mondja, semmi közünk hozzá, mert ő otthon megengedi. Ilyen körülmények között nehéz fegyelmet tartani, és ha nincs fegyelem, nincs rend, ha nincs rend, nem lehet tanítani. A fegyelem hiánya meggátolja minden módszernek az alkalmazását. Fontos, hogy a tanár, „megfogja” a gyereket, hogy az odafigyeljen rá, mert a Tabletről, a színes tévéből másképp árad az információ, mint az osztályban. Az előző leköti őket, a tanóra viszont sokszor nem. Ha az osztályban azt mondod, ülj le, tedd hátra a kezed és figyelj rám, akkor nem tudod megragadni a diák figyelmét. Ezen a téren kell egy lépést előre tenni, hogy a figyelmet már az első percekbe le tudjuk kötni. A tanítók azok, akik a legjobban kezelik a helyzetet, a figyelemkeltés nálunk könnyebben megy, mert új módszereket használnak, amelyek versenyezni tudnak az információáradattal. Nem a gyerekkel van a gond, hanem azzal, hogy fél órára nem tudom leültetni, és odafigyelésre ösztönözni. Amit a tanító olvas, az már sokszor nem fogja meg őket, számukra az nem információ.

 

Az érdeklődés, a nyitottság

Ahány gyerek, annyiféle. Mindig is volt humán és reál beállítottságú, ezután is lesz, és a különleges helyzetben, különleges módszerekre van szükségünk. Meg kell találni a megfelelő technikát, amivel egyénileg lehet a gyerekkel dolgozni.
Az osztályközösség is változott, régen összetartóbbak voltak a fiatalok, mert kommunikáltak, tudtak egymással beszélgetni. Kimentek focizni, sétálni, közben társalogtak. Most leülnek hárman, és egymással is a telefonon keresztül beszélgetnek.

 

Jelenlegi helyzet, online oktatás

Nem voltunk felkészülve a kialakult helyzetre. Az online módszerekről 10 éve beszélünk, 10 éve kellene működjön, de ehhez szükségünk lett volna infrastruktúrára, rendszerre, platformra. Úgy zártunk le egy évet, hogy egyetlen tanár se vett részt ilyen fajta képzésen. Ezt mindenki autodidakta módon tanulta meg, alkalmazta. Nagyon jó módszerek vannak most, amiket ingyen lehet használni. Eddig ez elérhetetlen volt számunkra, jelenleg viszont ingyenessé tették a Google platformot, ami nagyon jó technikákat tartalmaz. Azt tartom, hogy az online rendszert a gyerekek 100%-osan elsajátították, a tanárok túlnyomó része megtanulta, alkalmazta, bár ez részükről bonyolultabb, mert olyan tesztet, kérdőívet kellett megszerkeszteniük, ami automatikusan pontozza a válaszokat, és amikor befejezi a diák a felmérőt, már kiírja a jegyet. Egy ilyen feladat kidolgozása, előkészítése 2-3 otthoni órát igényel, míg a teszt kitöltése mindössze csak 30 percet. Ezek a már megszerkesztett tesztek nagyon hasznosak lesznek a jövőben, ha továbbra is ingyenes marad a platform, mert megvannak az anyagok, ezeket csak elő kell majd venni, kicsit bővíteni rajtuk és aktualizálni. Arra kell fektessük a hangsúlyt, hogy a szerzői jogokat levédjük, mert mindenkinek ez a saját intellektuális terméke.

Az óvodásoknál az online oktatást többnyire azért vezettük be, hogy továbbítsuk feléjük azt az üzenetet, hogy „nincs vége a világnak”. Minden nap volt számukra egy napi ritmus, lekötötte őket, nem ültek az utcán, és valamilyen szinten tudatosult bennük, hogy van folytatás, van iskola, az online tanítás után ismét lesz újrakezdés.

 

Ahol nem volt internet vagy szá­­mí­tógép…

Benyújtottunk egy 35 ezer eurós pályázatot, ami elbírálás alatt van, a pénzből majd több mint 200 Tabletet tudnánk vásárolni és a gyerekeknek kiosztani. Egy felmérés alapján a 28 ezer Szilágy megyei diákból csak 540-nek nem volt megfelelő technikai felszerelése. Ezek közt olyan családok is vannak, ahol az anya, apa is otthonról dolgozott, van egy nagyobb testvér, aki szintén otthonról dolgozott vagy tanult, és a második vagy harmadik gyereknek már nem volt min tanulnia. Kevés az a család, ahol a mai világban a gyereknek ne lenne telefonja.

 

Milyen szak vonzza a diákokat, mi fele irányulnak?

Mindig vannak sztárszakok, csúcsszakok, mindenki azt akarja, hogy oda kerüljön, azt tanulja. Most az informatika a menő, e felé irányulnak, ide jutnak be a legjobb képességű gyerekek, itt nagy a bejutási átlag. Viszont elfogadhatatlan, hogy van egy rés, amit nem tudunk feltölteni. Igény van szakemberekre, humán beállítottságú emberekre, művészekre is, de a diákok közül kevesen találják meg az utat. Nincs egy autószerelő, esztergályos, hegesztő, mert mindenki matematikát és informatikát akar tanulni. Zilahon a cégek részéről igény volt textilipari technikus végzettségű diákokra, indítottunk is ilyen szakot, de senki nem íratta be oda a gyerekét. Ilyen körülmények között nehéz lefedni a vállalkozók által, a munkaerőpiac által igényelt szakokat. Még mindig túl nagy a líceumi osztályoknak a száma, a szakiskola iránt kevés az érdeklődés, bár sokkal több szakmát tanuló diákra lenne igény. Egy autószerelőnél sorba állnak, és megtörténhet, ha csak felnyit egy motorháztetőt, 50 lejt keres anélkül, hogy bármit csinálna. Sajnos előfordul, hogy az egyetemet végző diák fizetése nem éri el egy jó szakember bérét.

 

Érettségi, képességvizsga

Az idei eredmények jók voltak, főleg a magyar tagozatos diákoké, mert országos szinten az élbolyban vannak a Szilágy megyei nyolcadikos tanulók. Aki írni tudott, az meg tudta írni az 5-öst, el tudta érni nagy erőfeszítés nélkül is. Hatost már nehezebb volt… 8-ason felül írni sem volt nehéz, de ehhez már tudni kellett. 9-esre és 10-esre már szinte mindent tudni kellett és sokat tanulni.

 

A címzetes tanári állásokról

Nemrég jelent meg a miniszteri rendelet, mely szerint július 29-én tartják meg a címzetes tanári vizsgát (titularizare). A vészhelyzet alatt felfüggesztettek minden versenyvizsgát, posztfoglalást, nem lehetett alkalmazni. A vizsgához számos iratot kell benyújtani, ez néhány helyen, ahol nagy a fertőzés veszélye, mint például Szucsáva megyében, online zajlik. Nálunk a jelentkezők személyesen hozzák be az iratokat, mert azokat le kell ellenőrizni, át kell lapozni. Ha szemközt adjuk át a dossziét, biztosak lehetünk benne, hogy minden papír oda kerül, ahova kell, minden megvan, mert ha valami hiányozna, a vizsgázó nem mehetne vizsgázni. Kell egy szakember, aki mindent ellenőriz.
A megyében a közel 3000 tanárból 500 helyettesítő tanár van. Egyre több az óvónők hiánya, mert sokan közülük nyugdíjba mentek, de a reál tantárgyak terén is nagy a hiány.

 

Mi várható ősztől?

Most 100%-osan felvettük a ritmust. Úgy dolgozunk, úgy járunk munkába, mint a vírus megjelenése előtt. A több mint 500 új eset viszont beárnyékolja az újrakezdést. Biztos voltam benne, hogy a nyáron rendeződni fognak a dolgok, és ősszel újra kezdhetjük a tantermekben az oktatást, de már a tanügyminiszter és a miniszterelnök is megszorításokról beszél, új progra­mok beindításáról, ami azt jelenti, hogy valószínűleg részben online fog zajlani az oktatás. Jelenleg többféle változat van, ezek közül választják ki a legjobbat. Ha megugrik a fertőzöttek száma, kizárt, hogy bárki is bemenjen az iskolába.

Az online oktatás nagyon hatékony és hasznos, fontosnak vélem a megtartását, de hogy kizárólag csak az maradjon, nem valószínű. Hogy eredményes legyen, párhuzamosan kellene működjön mindkettő, de ehhez egy új kerettanterv is kell.

Az online órák azért voltak sikeresek, mert a gyerek mellett többnyire ott ült a szülő, és segített a tanulásban. Elmondhatom, voltak némi hiányosságok is. A vizsgatantárgyakat jól megtartották, de tovább kell lépni. Meg kell tanulni a zenének, tornának és sorolhatnám… az online leadási módját, mert minden tanárnak a saját tananyagát tudnia kell továbbítani, leadni, átadni, és azt a tanulónak meg kell tanulni. Nem lehet, hogy csak az egyiket tanuljuk, a másikat nem.

Bízom benne, hogy szeptemberben megnyitnak az iskolák kapui, megtelik gyerekzsivajjal az iskolák udvara, és mindenki minden nap egészségesen tér haza az iskolából.

Valamilyen szintű óvintézkedést azonban több mint valószínű, hogy bevezetünk. A kisiskolások és óvodások kezébe gyakran adja majd az óvónő a szappant, hogy kezet mossanak, a fertőtlenítő szőnyeg használata a bejáratnál kötelezővé válik, ugyanúgy, mint a távolságtartás is.

Kulcsár Mária