Fri. Dec 9th, 2022

Csepei Anikó Anita évfolyamelső búcsúbeszéde a Simion Bărnuțiu Főgimnázium ballagási ünnepségén

Nehéz szívvel állok most itt, hiszen arról kell beszélnem, ami véget ér, ami elmúlik, és a végzősök nevében kell méltóképpen búcsúznom ettől az iskolától. Nehéz most a szavakkal játszani, olyat mondani, amit kell, ami szép, és valami olyat, ami örökre megmarad bennünk.

Hihetetlen, hogy ilyen hamar eltelt a négy év. Mintha csak most lettünk volna kilencedikesek, akik izgalommal, tele álmokkal és reményekkel léptünk be először erre az udvarra. És most itt állunk, ballagó diákokként a figyelem középpontjában, hiszen ez a nap rólunk szól, minket ünnepelnek. Akkor úgy tekintettünk a ballagás napjára, hogy messze van még, de csak teltek a napok, az évek, most pedig olyan felfoghatatlan, hogy eljött ez a nap, elballagunk, és el kell hagynunk iskolánkat, ahol annyi mindent átéltünk együtt. Voltak boldog és nyugodt pillanataink, de gyakran szembe kellett néznünk nehezebb időszakokkal is, amelyekre nem számítottunk. Volt, hogy együtt nevettünk, vagy éppen a fáradtságot próbáltuk leküzdeni. 

Amilyen változatos volt ez a négy év, épp annyira vegyesek a bennem levő érzések. Egyrészt ott van a hála és a boldogság bennem, hogy megérhettük ezt a napot, és itt lehetünk, másrészt pedig szomorú vagyok, mert vége van… Véget ért négy jelentős év, életünk ezen fejezete most lezárul, és ezt alig tudom felfogni. Azt kívánom, bárcsak maradhatnánk még egy kicsit. Magamhoz szorítanám barátaimat, hogy el ne hagyjuk egymást… Végigülném a legunalmasabb órákat, megírnám a legnehezebb felmérőket, de már nem lehet, nekünk menni kell. És hogy mi vár ránk ezután a nagybetűs életben, nem tudjuk. Útjaink elválnak, álmaink különböznek, mindenkire más és más jövő vár. Egy közös célunk van: boldognak lenni.

Kedves osztálytársaim, ballagó diáktársaim! Teljes szívemből kívánom nektek, hogy legyetek boldogok, sikeresek. Kívánom, hogy teljesüljenek álmaink, sikerüljön véghez vinnünk kitűzött céljainkat. Örülök, hogy líceumi éveimet veletek tölthettem el, rengeteg élményt és tapasztalatot szerezve, igaz barátságokat kötve.

Tisztelt osztályfőnök!

Hálás szívvel köszönjük meg a sok-sok türelmet, szeretetet, amelyet öntől kaptunk ezalatt a négy év alatt. Köszönjük, hogy támogatott minket, hogy problémáinkkal, kérdéseinkkel önhöz fordulhattunk. Mindig küzdött értünk, kiállt mellettünk, és ösztönzött minket. Kitartással és szeretettel vezette osztályunkat négy éven keresztül.

Tisztelt tanáraink!

Ezúton szeretnénk megköszönni támogatásukat, segítségüket, az iránymutatásaikat és azt a rengeteg tudást, amelyet átadtak nekünk. Nem csak tanítottak, neveltek is minket, egyengették útjainkat, fegyelmeztek, és hisszük, mindezt a javunkra tették.   

Kedves szüleink!

Hozzátok is szeretnék szólni, hiszen nélkületek most nem lehetnénk itt mi sem. Születésünk pillanata óta szeretettel neveltek minket, megtéve mindent, hogy nekünk jó legyen. Köszönjük a támogatást, hogy mindig mellettünk álltok. Lassan felnőttünk, és kicsiny gyerekekből ballagó tizenkettedikes diákok lettünk. És bár felnőttünk, nekünk továbbra is szükségünk van rátok!

Végezetül Szabó Pál soraival búcsúzom a magam és elballagó diáktársaim nevében a Simion Bărnuțiu Főgimnáziumtól:

„Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden, ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.”