Thu. Jan 20th, 2022

Csalogányok leánykórus 1990-2007

A Csalogányok leánykórus a zilahi tanítóképző magyar tagozata elindulásának évében, 1990 októberében alakult meg. Engem hívtak meg a zene katedrára, aki abban az évben lettem a Szilágy Megyei Művelődési Felügyelőség szakelőadója, és semmiképpen nem akartam elszakadni a tanítástól, ugyanis 1972-1975 között általános iskolában kezdtem tanítani Zilahon, 1975-től pedig a Népművészeti Iskolában több hangszer mellett zeneelméletet-szolfézst, majd gitárt tanítottam (I. fokozati szakdolgozatomat is Gitár-módszertanból írtam, ez lett Romániában Maria Boeru 1965-ben megjelent Gitár-módszertana után a második, magyar nyelven az első Gitáriskola, amit az RMPSZ Tankönyvtanácsa jelentetett meg I. kötet 1992 és 1993; II. kötet 2005 Művelődés Kiadó Kolozsvár).

A Csalogányok maguk választottak nevet, amelyet már az 1990 karácsonyi műsorukkor is használtak, tudatosan készülve a pedagógus-pályára: „A Keresztyén világ örömujjongással várja Krisztus születésének ünnepét. (…) A most következő énekekkel és versekkel szeretnénk szívünket a mennyei Gyermeknek adni, s Isten dicsőségére munkálkodni”, vezették be első műsorukat: 1. Kánon Istenünk itt hozzuk néked mindenünk; szavaltak Incze Ilona, Kulcsár Erika, Papp Edit; 2. Halld az angyalt (két szólamú német karácsonyi ének), szavaltak Hajas Ma­tild, Szakács Beáta, Antal Hajnalka, Egri Erika; 3. Szívem csendben az Úrra figyel (kánon), szavaltak Szabó Csilla, Kátai Lívia, Lakatos Imola, Boda Melinda, Pápai Gyöngyi, Egri Ildikó, Fóris Erzsébet; Sibelius-G.A. (három szólamú feldolgozása) Jöjj béke; Gruber F.X.- Mohr j.: Csendes éj (három szólamú leánykara alkalmazta G.A.) Ezzel a karácsonyi műsorral robbantak bele a zilahi és szilágysági kóruséletbe a Csalogányok.

Közben verseket írtak, naplót vezettek, újságot írtak (Szilágyság) és diáklapot alapítottak, szerkesztettek évekig: Guguc c. zilahi diáklap (amely diáklap 1994-ben MÚRE nívódíjat kapott!), melynek kapcsán diák-újságíró tanfolyamokat, előadásokat, tapasztalatcseréket szerveztek, amelyekre neves előadókat, szerkesztőket tudtak meghívni: Skultéti Csaba (Budapestről, a hajdani Szabad Európa Rádió szer­kesztője), a kolozsvári Művelődés szer­kesztőit: Horváth Arany, Szabó Zsolt, Murad Betty, Balla Zsófia költő, a Jelenkor, a Látó, az Utunk szerkesztői-költői és még sokan mások látogattak el meghívásukra a zilahi EMKE-házba.

1991. május 4-én Ríszeg-tetői kiránduláson, népdalvetélkedőn vettünk részt, amelyre így emlékeznek rímekben: Szombat reggel dérrel-dúrral/ Elindultunk hat gyors busszal. / Elindultunk Körösfőre, / A népdalvetélkedőre./…/Majd elindultunk a völgybe/ Hogy műsorral szóljunk közbe. / Nyomunkban a citerások / Énekeltünk egy pár „számot”.//

1991. június 29-én a Tordaszentlászlói II. kórustalálkozón vettünk részt, ahol a meghirdetett feltételekhez szab­tuk repertoárunkat: zsoltárok (36.zsoltár A gonosztévőknek dolgán), dicséretek (Gloria, soli Deo gloria), népdalfeldolgozásokat énekeltünk (Mikor a királyfi menyegzőjét ülte), Szőnyi Erzsébet Az ürögi falu végén szól a citera; Kodály Biciniák.

A Zilahi Kiss Károly szavalóversenyen is részt vettek a Csalogányok 1991. december 12-én, melyen már velük együtt remekeltek a kilencedikesek, a szintén nagyra törő új tanító-óvónő jelöltek, és akik Papp Éva személyében el is vitték az első díjat. Díjakat osztottak diákok is, a Guguc szerkesztősége, Szilágyság és magánszemélyek is, így támogatván tanulmányaikat.

Volt egy nagyon gazdag időszak, az 1990-es években, amikor a „Zilahi Gh. Sincai” Tanítóképző Csalogányok leánykórusa szinte minden vasárnap más-más templomban énekelt és sok helységbe elkísérték a Művelődés szer­kesz­tői, akikkel számos képzőművészeti kiállítást, könyv- és folyóirat-bemuta­tót, vitaestet tartottak több szilágysági településen. Sok énekkarral is kapcsolatot tartottak Csalogányaink a Zilahi Nemzetiségi Fesztivál kapcsán. Így jöttek el a Szilágyságba magyarországi, felvidéki és székelyföldi énekkarok, és így jutottak el a Csalogányok Lengyel­országba, Magyarországra, Szlovákiába (a Homolya Éva vezette Kassai Csen­gettyű leánykarral, a debreceni Református Kollégium Kántusával több műsorcseréjük is volt), szerte Er­délybe, (több Tordaszentlászlói kó­rus­találkozóra) és Bukarestbe. Sok er­délyi magyar településen ők énekel­tek először templomi hangversenyen Bar­tók, Kodály, Bárdos Lajos, Terényi Ede kórusműveket. Tudatosan válogatták és vállalták énekkari repertoárjukat: legyen hozzáférhető minden korosztálynak, ugyanakkor nyújtsanak magas művészi élményt, tudatosítsák, ápolják a magyar zenei anyanyelv szépségeit (Kodály: Bicinia Hungarica népdalfeldolgozásai, Bárdos Népdalfeldolgozások, Kicsinyek kórusa sorozat, Bárdos-kánonok, Bartók Egyneműkarok, Terényi leánykari kórusművek, Gáspár Attila Genfi zsoltár-feldolgozások és népdalfeldolgozások, stb.)

1995. júniusában búcsúztak iskolájuktól, a zilahi Gh. Sincai Tanítóképzőtől, tanáraik így emlékeztek az első évfolyamról: „Ők azok, akik diákként Zilah és a környék közművelődési életét megpezsdítették. Legtöbbjük megyénkben kapott munkahelyet. Rájuk számítunk a minőségi nevelő munkában, az újságterjesztésben, az olvasókörök megszervezésében, a vasárnapi iskolák beindításában, a népdalok, néptáncok, a népművészet megismertetésében, az író-olvasó találkozók meghonosításában, a biztos ízléssel-hozzáértéssel összeállított (iskolai) műsorok meghonosításában, a falu életéről való híradásban, mindenben, amire diákéveik alatt felkészültek és amihez hozzáadják még a mai, magyarok- lakta szilágysági települések valóságát.”

A további évfolyamok Csalogányok leánykórusa folytatta a munkát, a hang­képzést, a repertoár gazdagítását, a kóruszene népszerűsítését, a közművelődési eseményeken való részvé­telt, azoknak szervezését. Részt vet­tek hazai és magyarországi kórustalálkozókon, rangos fesztiválokon, több CD hangfelvétel is készült velük (pl. Tiszaföldváron Dinnyés József Daltulajdonossal énekeltek együtt, és ott készült egy CD hangfelvétel a református temp­lomi fellépésükről). Részt vettek több nyári zenei táborban, Tenkén, a Lesi-tónál, ahol együtt énekeltek nagyon sok erdélyi fiatallal, akik távoli erdélyi településekről, és Magyarországról ér­keztek a táborba. Egy ilyen alkalommal ismerték meg a Népdalzsoltárok szer­zőjét, Kerekes Károly ciszterci szerzetes, zirci apátot, aki aztán Zilahra is ellátogatott és bemutatta a diákok körében igen népszerű magyar népdalokra szerkesztett zsoltár-verseit.

Ezt a kórus-tudást, az egyre bővülő népdalrepertoárt, néprajzi ismereteket vitték magukkal azokba a szilágysági (és erdélyi) helységekbe, ahol már várták őket a kis óvodás és iskolás gyerekek, akiket azóta is nagy szeretettel és bőséges tudással nevelnek anyanyelvi kultúránk szeretetére, ápolására.
Valamennyien szeretettel emléke­zünk az idén 50 éves Zilahi Tanító- és Óvóképzőre, melynek csak 1990-ben lett magyar tagozata, mert igen nagy volt szilágysági iskoláinkban a magyar tanerőhiány.

Gáspár Attila