Thu. Dec 1st, 2022

Búcsú Katona György festőművésztől

Fájdalmas és pótolhatatlan veszteség érte a magyar művészetet és festészetet kedvelő társadalmat. Alkotóerejének teljében, 61 éves korában, türelemmel és méltósággal viselt szenvedés után visszaadta lelkét Teremtő Urának úgy, hogy súlyos betegen is a fényt keresve szolgálta azt, amit neki a rövidre szabott élete elrendelt: az alkotást…
Katona György Erdély, Partium, szűkebb értelemben vett Szilágyság szülötte.

1960-ban született Nagyváradon, a sarmasági illetőségű Katona Gyula állategészségügyi technikus, kiváló fafaragó és Katona Olga köztiszteletben álló, megbecsült sarmasági tanítónő második fiúgyermekeķént.

Boldog gyermekkorát Sarmaságon töltötte, ahol elemi és gimnáziumi tanulmányait végezte. Már itt kitűnt kiváló képzőművészeti adottságaival, nem lévén szakképzett rajztanára, a tantestület felismerte mégis benne az őstehetséget, képzőművészeti szakra ajánlották középiskolai tanulmányai folytatására. Ebben szerepe volt édesapja művészi tehetségének és édesanyja magabiztos bátorításának… Ők tudták mire képes és milyen adottságokkal rendelkezik fiúk, Gyuri.

Kolozsváron a Képzőművészeti Középiskolában érettségizett, majd 1984-ben a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végzett.

Rövid nagyváradi tartózkodás után a mellőzött festőművész 1989-be áttelepedett Magyarországra. Gazdag művészeti tevékenysége itt teljesedett ki, mint a Pápai Református Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium művésztanára, a tökéletességre, a sokoldalúságra törekedett, ezt adva át tanítványainak is.

Katona György mindent meg akart örökíteni, mert szeretett festeni, szerette a szépet, a napfényt, a fényt, az árnyékot.
Stílusa szerteágazó, ezt bizonyítják képei, melyekben megtaláljuk az expresszionista, szecesszió, impresszionista stílusvonulatokat egészen a realistáig.

Egyéni és csoportos kiállításainak nagy száma bizonyítja, hogy a festő, grafikus, alkalmanként szobrász, megtalálta a kellő táptalajt és keretet tehetsége kibontakozására.

Kiállításai voltak Erdélyben (Nagyváradon, Nagybányán, Csíkszeredában, Zilahon, Szilágysomlyón és itthon, Sarmaságon), Magyarországon (Budapesten, Szentendrén, Pápán, Veszprémben), Szlovákiában (Kassán, Losoncon).
Művei szerepeltek Németországban (Münchenben, Schwetzingenben), Olaszországban (Portomaggiore), Kanadában (Toronto), de a távoli Brazíliában is! Köztéri munkái „Háborús emlékmű”, „Rege”, „Mese”, „Milleniumi emlékmű „.
Díjai: Országos Tárlat 1848 emlékére, Veszprém- Nívódíj (1998), Barokk Pápa I. Díj (2002), Ajkai Tárlat Veszprém Megyei önkormányzat díja (2009).

Szülőföldjének igyekezett meghálálni azt, amit neki a „bölcsőhely” nyújtott. Rendszeresen, évente, amikor tehette, hazajárt, részt vett az erdélyi, szi­lágysági alkotótáborokban. A bölcsőhely, az elindító is megláthatta, mi lett belőle…
Ötven éves születésnapja alkalmával, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából Sarmaság kiállítással tisztelte meg nagy szülöttét.

Akkor, a félévszázados, kerek évfordulót megért művész elmondotta, hogy az itthoni kiállítását visszatekintésnek is tartja. Vallomása szerint, ő annyi szeretetet kapott addig, hogy úgy érzi, ezt viszonozni kell. Talán a képek akarnak válaszolni arra a kérdésre, hogy miért szenved olyan szeretethiányban és boldogtalanságban az ember, aki úgy vágyik a szeretetre és boldogságra.

Talán az akkori kiállítás iránti érdeklődők emlékeznek arra, hogy a kiállított képek nagy részén a szülőhely, Sarmaság, az otthon és a család is rajta volt. Katona György visszahozta haza azt, amit elvitt.

Mi is büszkék lehetünk, hogy Szilágysomlyón, a „Báthory Napok” alkalmával rendezett kiállítása is osztatlan sikert és elismerést hozott, az alkotó megkapta a „Szilágysági Magyarok” rangos díjat! Büszkék vagyunk rá, mint ahogy ő maga is büszke volt arra, amit elvitt, feldolgozott, megélt.

Katona György gazdag életművének utolsó kiállítása Pápán nyílt meg a Pannonia Reformata Múzeumban. Az immár súlyos beteg, de még mindig alkotó festőművész „Csíksomlyói búcsú” című alkotását felajánlotta a közmédia „Jónak lenni jó” elnevezésű adománygyűjtő akciójához.

Néhány héttel a „Fény felé” című kiállítását követően, elhunyt. A kiállításmegnyitón tanítványainak a következőket mondta: „Amikor hátrább szorulok, akkor is jusson eszetekbe mindaz, amit mondtam. Én akkor is tanítalak benneteket, meg az összes régi festő is, Leonardotól Giottoig, Csontvárytól Munkácsyig.”

Katona György 61 éves volt. Immár az égi vásznak mutatják az utat a fény felé.

Nyugodjon békében!

Horváth József, történelemtanár