„Bármit szóltok és tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát általa Istennek, az Atyának”
Szeptember 1-től Mahajduda János plébános Kárászteleken szolgál, Selymesilosva ellátásával, Nagy Jácint plébános pedig Margittára kapott kinevezést.
Mahajduda János atya 1958. december 26-án született Nagyváradon. Az általános iskola elvégzése után jelentkezett a gyulafehérvári kántor képzőbe, ahol 1977-ben érettségizett és egyben felvételt nyert a teológiára. 9 hónap katonasági szolgálat után, ami Zilahon volt, kezdte meg a teológiai tanulmányaimat.
– Papi hivatásom kibontakozásában nagy segítségemre voltak mindenek előtt a szüleim, akik mélyen vallásosak voltak. Ők voltak azok, akik meglátták az érdeklődésemet a templom, valamint a Szentmise iránt, ezért az akkori plébános, Mentes Ferenc tanácsát kérve, mindent megtettek, hogy ez az érdeklődésem gyümölcsöző legyen. Így minden akadály nélkül részt vehettem az egyházi szertartásokon, (Szentmise, litániák, rózsafüzér, keresztút) mint ministráns.
Ez az érzés tovább érlelődött bennem a későbbiekben is. A plébánosaim életpéldái lassan elvezettek oda, hogy döntöttem hivatásom felől, és megkezdtem tanulmányaimat (kántor képző és teológia), ezt követően 1984. június 24-én dr. Jakab Antal gyulafehérvári megyés püspök pappá szentelt.
Jézus mondása: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, …” (Jn 15, 16) érvényes az én papi hivatásomra is, mert mindig éreztem ezt az isteni hívást, mind a papságra való előkészületben, mind pedig az eddigi papi életemben. Ezért hálával tartozom Istennek és köszönettel mindazoknak, akik egyengették utamat a papság felé, valamint azoknak, akik papi életem során, mint jó testvér mellettem álltak.
Az eddigi papi életem alatt több falusi és városi közösségben szolgáltam. Kezdve Bélfenyértől a nagyváradi székesegyházig. Papi életem irányítójaként szolgálnak Szent Pál apostolnak szavai: „Bármit szóltok és tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát általa Istennek, az Atyának” (Kol 3, 17) – hangsúlyozta Mahajduda János kárászteleki plébános.
Tíz év után Kárásztelekről Margittára megy szolgálni ,,Jácint” atya
– Ahogy a jezsuita jelmondata mondja: Mindent Isten nagyobb dicsőségére! Így tudok visszaemlékezni az elmúlt tíz évre, amit Kárászteleken éltem meg. Minden, amit tettem a közösségépítés szolgálatában, a jó Istennek tulajdonítható, az Ő mérhetetlen nagy kegyelme volt segítségemre sok szeretni tudó és akaró ember tettkészsége által, akikkel lehetett mindig valami szépet, valami maradandót építeni test és lélek számára egyaránt.
Tíz év hosszú időnek mondható, mégis minden egyes napra szeretettel tudok visszagondolni, mert minden napban ott volt benne az Isten, és általa sok-sok segítő testvér, akik mindig lelkesíteni tudtak, bíztatni, olykor vigasztalni, ha valami nem úgy ment, ahogyan szerettem volna.
Joggal mondhatom, hogy sok igaz emberi kapcsolat alakult ki köztem és a kárászteleki hívek között, úgy éltünk, mint egy nagy család. Most nehéz szívvel válok meg a kárászteleki Szent Kereszt Felmagasztalása-egyházközségtől. Nem feledem soha a sok szeretetet, a sok támogatást, imával, segítséggel, bíztatással, amit a közösségtől kaptam, hiszen ezek mind a lelkipásztori életem megerősítésére szolgáltak.
Böcskei László nagyváradi megyés püspök megbízásából most egy új szolgálati helyre, Margittára megyek, de hiszem azt, hogy az, Aki eddig mellettem volt, az sosem hagy magamra. Továbbra is vele együtt végezem a szolgálatomat, papi jelmondatom fényében, amit Szent Pál apostol fogalmazott meg: „Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.” (Fil 3, 14) – nyilatkozta Nagy Jácint-Sándor, volt kárászteleki plébános.
K.M.