Thu. Dec 1st, 2022

A szilágysági Kusaly 600 éves református templomát ünnepelték

Értékeket, „kincseket” rejt a szilágysági Kusaly település. A hétvégén ünnepelték a helyi református templom építésének 600. éves évfordulóját, ennek tiszteletére a fiatal éveiben ott praktizáló körzeti orvos, a kolozsvári születésű dr. Szász István Tas, szobrot állíttatott Ilosvai Selymes Péter epikus énekszerző emlékére, aki az 1570-es években Kusalyban iskolamester volt.

Az ünneplés istentisztelettel kezdődött, amelyen a 35 éve a településen szolgáló Berke Sándor lelkipásztor hirdetett igét. Ünnepi beszédében visszatekintett a múltra, mondván, nagyon sok év telt el azóta, hogy ebben a templomban Isten kegyelméből hangzik Isten igéje, és hívogatja népét. „Templom mindig van és lesz az idő teljességéig, a próbák és megpróbáltatások azért vannak, hogy felrázzák hitünket, mert általuk is közelebb juthatunk Istenhez. Azt, ami nem az ő áldása, a szeretetének, jelenlétének a bizonyossága az életünkben, el kell távolítani, bármennyire is a szívünkhöz nőtt, részünkké lett” – mondta a lelkipásztor.

Arra szólított, hogy viszonyuljunk helyesen a múlt örökségéhez, ne hagyjuk kiszakítani a múltat és az örökségünket. Amit az emberi kéz alkotott, az mindig romlik, egy templomot mindig javítani kell, egy emberöltő alatt legalább három-négyszer, lehetőség szerint. Minden problémának a kulcsa az élő Istennel való szövetség, minden templom tornya felfele mutat, ott a megoldás – mondta, hozzátéve, hogy adjunk hálát minden pillanatért, hogy találkozhattunk, hogy a templom áll, és csak úgy rendezkedjünk be, mint akik haza indulnak, mert egy várótermet nem tesz otthonossá az ember.

A 600 éves templom

Az igehirdetést követően Lugosi Dániel helyi lelkész a templom múltját ismertette, mondván, 35-40 esztendő alatt rengeteg emlék felgyűl, hát akkor 600 esztendő alatt. 150 évig a templom helyén ferences kolostor állt, amely közel tíz szerzetesnek adott otthont.

1422. október 12-én V. Márton pápa megengedte, hogy a ferences szerzetesek elfogadják a kolostort, amelyet a kusalyi Jakcs család tagjai építettek. 1423-ban Pálóci György erdélyi püspök átvette a pápai bullát, és engedélyezte a ferenceseknek a kusalyi kolostorba való beköltözését. Az alapítólevél bizonyítja, hogy az épületegyüttes templomból, temetőből, harangtoronyból, harangból, kolostorból és hálóhelyből állt.

1508-ban Drágffy Bertalan özvegye, Héderváry Dorottya, több birtokot ajándékozott a kusalyi apácakolostornak, ahova férje halála után bevonult. 1526 körül a kusalyi kolostorban tevékenykedett Csáthi Demeter ferences szerzetes, itt írta az Ének Pannónia megvételéről című művét. 1556-ban megszűnt a kolostor, a nagybányai őrség már nem nevezett ki gvárdiánt a kusalyi kolostor élére. A kolostor vagyonát ekkor az ecsedi várba menekítették.

1564–1570 között a templomot a reformátusok vették használatba, 1570-ben a településen írta Ilosvai Selymes Péter a Ptolomeus király históriája című művét. 1582-ben elhunyt Jakcs Boldizsár, a család utolsó férfi tagja. 1602-ben, a goroszlói csatát követően a községet feldúlták, a templom leégett, majd 1786. március 6-án elkészült az egyház ingóságainak legkorábbi leltára.

Fotó: Kulcsár Mária

Az esemény főtámogatója a Bethlen Gábor Alap

A rendezvényről részletesen a https://maszol.ro/belfold/A-szilagysagi-Kusaly-600-eves-reformatus-templomat-unnepeltek honlapon és a Szilágyság hetilapban olvashatnak.