Zászlók, ha lengenek…
,,A zászló és a címer egy közösség, egy nemzet összetartozásának jelképei. Számunkra, magyar emberek számára különös jelentőséggel bírnak. Ennek legfőbb oka, hogy bár Magyarország határai nem esnek egybe a magyar nemzet határaival, a nemzet nyelvi, kulturális és történelmi hagyományainál fogva mégis egységes. Ennek az összetartozásnak – a Himnusz mellett – a legfontosabb jelképei a magyar zászló és a nemzeti címer.
A Magyar Országgyűlés a magyar zászló és címer emléknapjául, így összetartozásunk egyik legfontosabb ünnepéül március 16-át jelölte ki. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet – amely küldetéséből eredően az emléknaphoz kapcsolódó ünnepségek és események szervezésében kiemelt feladatot vállal – a Kárpát-medencében, illetve a világban szétszórtan élő, valamennyi magát magyarnak valló óvodás, diák és egyetemista számára tízedik alkalommal pályázatot hirdet, melynek fő témaköre a Magyar zászló és címer.” – olvasható a Nemzetstratégiai Kutatóintézet oldalán.
Székely Katalin hatodik osztályos tanuló történelemtanárnőjétől, Balea Adéltól tudott a felhívásról, aki a tanóra keretén belül dolgozta fel ennek mibenlétét, szabályait, elvárásait. Kata kapva kapott az alkalmon és megalkotta művét, Áldás címmel, amelyet a magyar zászló és címer témakörbe nevezett be. A siker nem maradt el, hiszen a Kárpát-medencéből beküldött pályázatok alapján a neves zsűri úgy döntött, hogy Kata különdíjat érdemel az 5-6 osztályosok korosztályában.
A díjátadóra 2024. március 15-én került sor a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. A díjazott mellett a felkészítő pedagógus is részt vehetett. Katát Balea Adél, történelemszakos tanárnő kísérte el, illetve családja, akik minden művészi törekvésében támogatják őt.
Kata elmondta, hogy az utóbbi időben nagyon megszerette a galambokat, gyakran figyeli meg őket természetes közegükben, így innen is az ihlet a fészkében ülő magyar nemzetet szimbolizáló galamb fiókájával.
„A Galamb a leggyakoribb madárábrázolás. Főbb jelentése a béke, a tisztaság, az ártatlanság, valamint a lélek, a szellemiek utáni vágyódás jelképe is.” – olvasható egy értelmezés szerint. Ennek tükrében valóban számos párhuzam vonható a galamb és a magyar nemzet sorsa között.
Az ifjú művész alkotását komoly elemzésnek lehetne alá vetni, akár egy Da Vinci-művet. Fiatalkora ellenére, úgy vélem, Kata valóban megragadta a magyar nemzet sorsát, lényegi mivoltát, de a bővebb értelmezést rábízom kedves olvasóinkra, hiszen érdemes ennek megfejtésére rászánni néhány percet, akár órát.
A lényegi mondanivaló mögött komoly művészi háttérmunka is áll, hiszen aki valaha is próbálkozott bármit megfesteni vagy megrajzolni, az tudja, hogy egy jól kigondolt ötlet még önmagában nem elég annak megvalósítására, kemény alkotói munkát, technikát igényel és sok-sok türelmet. Nézzük csak meg azt a precíz fészket, amely akár több napos munkát is igényelt. – Jól kiforrott akár a Kárpát-medence, amelyben évezredes történelmünk nyugszik.
Egy ilyen alkotás számos dologra is rávilágít, de az egyik legfontosabb véleményem szerint az az, hogy sosem szabad alábecsülni valakit fiatalkora ellenére, a tudás, értelem és a tehetség nem aszerint válogat, hogy ki a legidősebb, legtapasztaltabb a környezetünkben, felütheti fejét a legfiatalabb egyének között is, sőt! Ezért közösségünknek kötelessége támogatni az ilyen megnyilvánulásokat, hiszen mint tudjuk, a művészek a legjobb „eszközök” arra, hogy kifejezzük érzelmeinket, megörökítsünk fontos pillanatokat, amelyek majd az utókor számára, akár mint történelmi lexikon, útmutató szolgálhat.
Ezúton is szeretnénk gratulálni Székely Katalinnak Áldás című művéhez, amely által nem csak saját tehetségét vitte hírül a nagyvilágban, de községünk jó hírét is öregbíti ezzel, illetve felkészítő tanárának is szívből gratulálunk!
További áldásos munkát kívánunk számára, és bízunk benne, hogy bátorságából mások is merítenek és nyilvánosságra merik hozni elrejtett, titkolt tehetségüket!
Székely Anetta