Velünk az Isten!
Szeretett Testvéreim!
Isten ígéretét Ézsaiás közli (Ézs7,14) úgy, amint azt Máté karácsonyi evangéliuma megismétli. „Íme szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt1,23). Évszázadokon át ez az ígéret éltette a kiválasztottakat, ez élteti az elhívottakat mindmáig és az elkövetkezendőkben.
Máté evangéliumában megkapjuk a mennyeit hordozó, minden várakozást felülmúló név hiteles fordítását, jelentését és üzenetét. Az ünnepi napokat telítő örömöt mintegy keretbe fogja a titkot magyarázó név, sőt mindent áthat és ellenállhatatlan vágyat kelt a meghittség hétköznapokra való átvitelére. A karácsonyra szűkített Isten-közeli élmény mintha az ünneptelen napokra a fájdalmas magunkra hagyottság tapasztalatára cserélődne. Nemcsak nincs közel, hanem elmenekült mellőlünk. Még a hívő emberekben is előáll az ünnep utáni kiüresedés fájdalmas benyomása, hogyne jelentkezne ez a kételkedőknél.
Karácsony ünnepén várható, hogy felmerül bennünk a kérdés, hogy hogyan van velünk az Isten, és ha megkérdeznek gyermekeink vagy elkeseredett felnőttek erről, mit mondunk? Mutasd meg az Urat, a Jézuskát, az angyalt… – hallom gyermekkorom vágyát visszacsengő szavakban, érzékelem elkeseredő emberek óhaját, félelmekkel szenvedők követelését. Karácsonykor sem a gyertyafényben vagy a díszes fenyőfán mutatjuk meg a velünk lévőt. Mint ahogy az ünnep összes csillogó kelléke is kevés, hogy Istent lássunk, amint velünk van. Az ünnepi hangulat hozhat enyhületet, néhány áldott órát, de utána még emésztőbb a kérdés, miként van velünk az Isten.
A gyülekezet hívő tagjainak számolnia kell azzal, hogy ilyen halálosan is leterhelt korban, mint amit elszenvedünk, tudatosabban is készülnünk kell Isten jelenlétének kérdéseire válaszolni, mert nem mindenki képes hitben elfogadni ezt a tényt. Tudatosítanunk kell, hogy a próféta jövendölése szó szerint beteljesedett. Jézus megszületett, itt élt az övéi között és véghez vitte tökéletesen Isten üdvözítő szándékát. Eljön majd ítélni eleveneket és holtakat, de addig is itt van velünk, csak más vonatkozásban. A közvetlen és közvetett jelenlét igazságát kell megértenünk és megértetnünk, hogy ne tagadásba fúljon el az Istennel való együttlétünk, hanem csodákban tapasztaljuk meg annak mindennapi valóságát.
Velünk az Isten, amikor hitelesen szólnak róla testvérek, akik életében már rendet teremtett a jelenvaló. Velünk az Isten, ha a halál torkából érkezők szólnak az irgalomról. Velünk az Isten, amikor mi is megtapasztaljuk, hogy nélküle semmire nem jutottunk volna, de most itt vagyunk kegyelemmel és mennyei ajándékokkal. Velünk az Isten a felebarát mondatában, mosolyában, kézfogásában, tervében és munkájában. Velünk az Isten, amikor így hordozzuk mi is felebarátainkat, ha kell pénzünkkel, szolgálatunkkal, imádságunkkal és mindennel, amink van és amit elnyerünk a szükségekre. Velünk az Isten, hogy velünk maradjon, és hogy velünk ossza szeretetét másoknak, és a másokét nekünk.
Karácsonykor ezzel a biztatással keresi Isten egyházkerületünk valamennyi tagjának a szívét, hogy ezzel a bizonyossággal forduljunk egymáshoz támogatón, tele hittel és reménységgel. Imádkozzunk a keresztyénekért, az egészségünkért, a magyar nemzetért azzal a meggyőződéssel, hogy Isten erővel és hatalommal van velünk!
Áldott karácsonyt ad a mi Urunk minden gyermekének, és adjon is nekünk, hogy bátorságot vegyünk az általunk még nem ismert jövőbeni küzdelmekhez.
Nagyváradon, 2021 karácsonyán
A békesség kötelékében!
Csűry István püspök