„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek”

„Valami fény kéne a szemekbe

kék, zöld, barna, fekete tűz

egy kéz kéne a kezekbe,

mely mindent összefűz.

Valami csoda kéne

mit annyian várunk

Valami új hit felé

mert omlik már régi házunk.

Valami, valami fény kéne…”

(Fövényi Sándor: Csodát keresve)

Az idei évben Zsobok is csatlakozott ahhoz a külhoni kezdeményezéshez, amelynek értelmében egy közösségépítő adventi ráhangolódás során készülünk fel arra, hogy otthonunkban, szívünkben egyaránt legyen karácsony.

A játék során december elsejétől kezdve 24 napon át a településen valaki otthonának ablaka fénybe öltözik. Az ablakdíszítők között a napokat sorsolás útján osztjuk ki, a megvalósítást pedig mindenkinek a fantáziájára, kreativitására bízzuk. Hogy melyik nap hol található a sorszámmal ellátott világító ablak, az meglepetés, mert azt a vadászoknak a faluban kell megkeresniük, s azt az ablakot „kinyitniuk”.

A klasszikus adventi naptárt idézve nem csokit kapunk, hanem kisfalunkban sétálva derítjük ki, hogy azon a napon kinek az ablakában pillanthatjuk meg az éppen aktuális számot a 24-ből.

A fények minden nap 18:00 – 21:00 óra között gyúlnak ki, a keresők tehát ebben az időintervallumban gyönyörködhetnek, elmélkedhetnek, illetve készíthetnek fotót, amennyiben játszani szeretnének. Karácsonyhoz közeledve egyre több ablak világít, Szenteste pedig az összes egyszerre fénybe borul, így várva a kisded érkezését. A játszani kívánók közt a legszerencsésebbekhez az angyal is ellátogat, szimbolikus ajándékkal jutalmazva meg őket.

Minket, zsoboki lakosokat ebben is József Attila gondolatai vezetnek, aki így vallott: „Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek.”

Gál-Iankó Katalin, magyartanár