Fri. Dec 13th, 2024

Szilágysági Magyarok díszoklevél elismerésben részesült Hunyadi Imre

Megtisztelő és kitüntető alkalom méltatni egy kiváló pályatársat, kollégát, elhivatott tanárembert. Szeretném, egykori és pályatársaitól kapott felhatalmazásom birtokában egy pár gondolat erejéig bemutatni Hunyadi Imre, ny. földrajztanár életútját, mert érdemesnek tartjuk arra, hogy egy küzdelmes, a pedagógusi szakmát hivatásnak tekintő életpályája elismerésben részesüljön.

Fél évszázados pedagógusi életútját nem csak a magas szintű szakmaiság jellemzi, hanem túlmutat az oktatás keretein, fontosnak tartva a közösségépítő szerepkört is, ahol a megtartó erő a hűség: egy közösséghez, egy nemzethez, egy vállalt hivatáshoz. Ő volt és marad számunkra az ideális tanár és a példakép.

Hunyadi Imre 1932. szeptember 11-én született a Beszterce-Naszód megyei Zselyken, ahol szász eredetű és székely betelepülők utódai élnek ma is, evangélikus vallású magyarok. A Zselyken elszigetelten élő magyar evangélikusoknak híd szerepe volt a történelem folyamán a magyarok és a szászok között. Nyelvileg a magyarokhoz, felekezetileg a szászokhoz tartoztak. Ebben az örökségbe született bele Hunyadi Imre. Édesapját, Hunyadi Jánost a második világháború magával sodorta. Hősi halált halt, hét gyermeke lett hadi árva, a családfő hiányát a nagycsaládi egymásra utaltság próbálta összetartani.

Hunyadi Imre középiskolai tanulmányait Kolozsváron, a Református Kollégiumban végezte. Sikeresen felvételizett a Bolyai Tudományegyetem Földrajz- Geológia szakára. Alkalma volt a szakma legkiválóbb professzoraitól elsajátítani a maximumot.

1958-ban Selymesilosvára nevezték ki, ahol 1958-1960 között tevékenykedett, közmegelégedettségre. 1960-ban a községközpontba, Sarmaságra került, ahol 2000-ig tanított. Nehéz, küzdelmes időszak volt, ahol az értelmiségnek nagy felelősség jutott. Munka igen, megbecsülés, anyagi elismerés a község vezetőségétől nem.

Hunyadi Imre igazgatósága idején épült meg a nyolc osztályos iskola, majd ő irányította a régi tornaterem építési munkálatait is, mely több tízezer munkaóra által épült meg, közmunkában, állami kölcsönből, a szinte színmagyar Sarmaságon. Hunyadi igazgató ezt több esetben szóvá tette, hivatalos fórumokon is, kiállva az anyanyelvű oktatás mellett. Jutalomként felettesei 1965-ben leváltották. Soha nem adta fel, szakmailag mindig kimagaslót nyújtott, kollégái a megyéből felnéztek rá, a geológus képesítéssel rendelkező tanár véleményét sokszor a bányavállalat is igénybe vette.

Szíves engedelmükkel idéznék Kui János, egykori pályatárs, a Sarmasági Középiskola 50 éves fennálása alkalmából kiadott kötetbe írt tanulmányából.

,,Ő marad! Sarmaságra mentem. Ősz, október volt, 1963. Kineveztek, hogy kezdjek el tanítani. Az iskola várt. Új középiskola indult. Az indulással nehéz gondok jártak. Imre vállalta. Albérlet jár neki ezért, ifjú házasembernek. Fiatal hitvese elsőszülött fiát várta. Imre most is a gondokat intézte. A nemzetiségi politika úgy hozta, hogy neki nem termett sok babér. MÁSNAK kellett jönni, de ő maradt. Kollégák voltunk 12 évig. Sok nemzedék tőle tanulta az érdekkeltő földrajzot. Az albérletet felmondták, de ő maradt. Lakást vásárolt Somlyón. Katedra is akadt volna. Ám nem ment. A család beköltözött, de ő mardt, ingázott. És az évek teltek. Sorsunk egyre feketébb lett. Sokan nem csak az iskolát, a falut, a várost, az országot, a szülőföldet is elhagyták, de ő maradt. Jött a nyugdíj. Vajon elmegy? Nem, biztosan nem. Az ifjúság szívében emelt magának szobrot.”

Hosszú pályafutása alatt rendszerességgel szervezte a hegyi túrákat, expedíciókat, különös tekintettel a magyar örökségünkre. Kutatási területe a sarmasági szénmedence geológiai és természetföldrajzi változásai.

Hunyadi tanár urat nem csak Sarmaságon, hanem Szilágy megyében, megyehatáron túl is tisztelet és elismerés övezi, magas szakmai tudásáért, közösségépítő tevékenységéért és a magyar nyelvű oktatás melletti határozott kiállásáért.

Példaképekre szükségünk van. Ezért ajánlom tisztelettel, Hunyadi Imre nyugalmazott földrajztanárt a Szilágysági Magyarok díszoklevéllel való kitüntetésre.