Szilágysági magyar népdalénekeseink (III.)
Megyénk számos népdalénekessel büszkélkedhet, akik kincsként őrzik a dalokat, és továbbadják azokat az új nemzedéknek. Gáspár Attila egy csokorba szedte az alkotásokat, és hogy mások is megismerhessék, Perecseni sugár torony címmel megjelentette.
Csóka Andrásné Demjén Olga
Szilágylompérton született 1958. április 22-én. Magurahegyre ment férjhez, az akkoriban 30 családot számláló, most Sarmaság községhez tartozó tanya jellegű kistelepülésre. Férje még ott járt iskolába, azóta már csak egy család él a tanyán.
Mindenki elköltözött a községközpontba vagy Szilágysomlyóra, Zilahra, (az ő lányuk egyenesen Amerikába). Hangulatos közösségi életet éltek fiatal házas korukban, minden névnapot, születésnapot nagyobb családban ünnepeltek meg. A férjét köszöntő Szent András énekét is a családban tanulta meg.
Tunyogi József 1957-ben született Kisdobán. Szülőfalujában járt elemi iskolába, majd Zilahon az akkori „Inasiskolában” tanult mesterséget, ezt követően az esti-líceumban érettségizett. Mester-iskolát is végzett, így lett minőségi ellenőr a Zilahi Armatura öntödéjében.
Sok dobai népdalt tanult szüleitől, nagyszüleitől, a falubeli nótafáktól, akiktől Almási István az 1960-70-es években sokat gyűjtött. Több mint 30 éve tagja a Dobai Citerazenekarnak.
Boros Balázs Nagydobán született 1971.10.16-án. Nagydobán járt iskolába, majd szakiskolába, kőműves mester lett. Jelenleg a Zilahi MOL alkalmazottja. Gyermekkorától citerázik, és hegedül. Több mint harminc éve a Dobai Citerazenekar tagja.
Népdalokat gyermekkorában és fiatal korában tanult mulatságokon, Nagydobán és a szomszédos falvakban rendezett bálokban, így jutott el Vérvölgyre, ahonnan feleséget is hozott.
Az énekelt népdalait nagydobai házában rögzítettük, 2020.09.20.-án
Végh Lajosné Dobai Rozália
Nagydobán született 1958. május 15-én. Szülőfalujában járt iskolába, korán, 15 évesen beállott a Dobai Citerazenekar énekkarába, így sokfelé megfordult, énekelt erdélyi színpadokon. Kisdobára ment férjhez, jelenleg üzletvezető a Zilahi Europan üzletben. A hangfelvételeket sógora, Végh Sándor házában készítettük 2020. november 23-án.
István Pál – PF (mint WasserkoPF, ezt a ragadványnevet örökölte Karinthy Frigyes Visszakérem az iskolapénzt c. darabjának előadása után a zilahiak színjátszó csoportjában.)
Sarmaságon született (1951.12.27.), ott végezte tanulmányait, ott is érettségizett, majd Nagyváradon szakosodott topográfia szakon.
Első munkahelye Zilahon volt, tervező topográfusként, majd a megyei vízgazdálkodáshoz került, és a varsolci Kraszna-gát karbantartását vezette nyugdíjba vonulásáig. Onnan visszavonult családjával szülőfalujába, Sarmaságra, a szülőktől örökölt birtokra. Tagja volt a zilahi Kiss Károly Irodalmi Körnek és a sikeres műkedvelő színjátszócsoportnak. Énekeit, népdalait gyermekkorában, szülőfalujában tanulta, de hatottak rá diákkori és zilahi évei is. Nyugdíjasként oszlopos tagja lett a Sarmaság-Bányatelepi református énekkarnak. Népdalait GA 2020. augusztus 12-én rögzítette a PF sarmasági szőlőhegyen lévő pincéjében. (A fotó Selymesilosván készült 2020.10.03-án, Móricz Sándor tanyáján.)
Móricz Ferenc (1957) és Móriczné Szabó Erzsébet (1958) asztalosmester és felesége varrónő.
Nyugdíjas korukra visszavonultak Selymesilosvára, a szülői ház tőszomszédságában vásárolt házba. Szülőfalujukban jártak elemi iskolába, majd a szilágysomlyói „Inasiskolában” tanultak mesterséget. Jó hangulatú, nótás-kedvű családban éltek, élnek. Ma is szívesen énekelnek kettesben és baráti társaságokban is.
Szilágybagosi Birtalan József (1955.05.13.)
Ma őt tarthatjuk Szilágy megye legismertebb, legtöbb népdalt ismerő, több népi hangszeren játszó rapszódoszának. Családjában ismerték, tisztelték népművészetünket, mindenki jól énekelt és énekel, több híres zenészt (Birtalan József zeneszerző, 1927- 2017), kántort neveltek az erdélyi magyaroknak. Birtalan Józsi autodidakta módon tanult meg tárogatón és népi furulyán játszani. Első furulyáját testvérbátyjától, Árpádtól kapta, aki azt a szilágysomlyói pénteki vásáron vette meg, minden pénze ráment, így gyalog ment haza Szilágybagosra. Ezt viszont katonaéveiben kufferével együtt ellopták, (csak ezt sajnálta, nem a ruháit).
Népdalait szülőfalujában, a Berettyó-felvidéki falvakban, Szilágy megye településein tanulta, sok helyen muzsikált lakodalmakban, táncházakban, nagyfalui és bagosi cigány-zenészekből verbuvált kisegyüttesével. A jelenlegi hang-, videó-, fotó felvételeket a szilágybagosi szőlőhegyen lévő boros-pincéjében készítettük, 2020.09.27-én.
Major János (1944.07.03. – 2020.01.08.)
Elemi iskoláit szülőfalujában, Szilágygörcsönben végezte, majd kőművesinasként dolgozott, a zilahi Ady-líceumban (az egykori, államosított Wesselényi Református Kollégiumban) esti tanfolyamon megszerzett érettségi diplomáig.
1973-ban Református Egyházmegyei kántori diplomát szerzett. Ugyanabban az évben megválasztották Erdély legnagyobb református templomának kántorává, amit nyugdíjba vonulásáig töltött be. Közben a Királyhágó-melléki Egyházkerület kántori diplomáját is megszerezte 1985-ben, László Dezsőné tanítványaként. Életük végéig baráti kapcsolatot ápoltak a szilágysámsoni kántorral, Szilágyi Ferenccel (1925-2019), akit kettesben velem, többször felkerestünk falujában.
Sokat énekeltünk hármasban, amit Szilágyiné Laczi Katalin asszony így fogadott: Boldog vagyok, ismét három kántor éneklését hallgathattam otthonomban.
Bákainé Bagoly Katalin (1946, Szilágyperecsen), korán férjhez ment gyerekkori szeretőjéhez Bákai Márton – Náci-hoz, aki a legrövidebb „leánykérési” utat alkalmazta, amely azokban az években napirenden volt Szilágyperecsenben, és a környéken.
Református hitvalló életet éltek a családban, rendkívüli módon ragaszkodott anyósához. Egy fia után Isten két leányunokával, majd két dédunokával is megajándékozta. Gyermek és népdalait leánykori emlékeiből idézte fel, az akkori fonóházi, farsangi, maszkurás-esték, a Víz-utcai eseményekből.
(folytatjuk)