Rendhagyó irodalomóra a Gheorghe Șincai Tanítóképzőben
2023. május 4-én, a XXI. Költészet tavasza fesztivál alkalmából a zilahi Gheorghe Șincai Tanítóképzőbe látogattak hozzánk Zalán Tibor, Glorjana Veber, Kieu Bich Hau, Molnár Andrea és Halmosi Sándor.
Zalán Tibor József Attila-díjas író, költő, szerkesztő és dramaturg, 1954-ben született Szolnokon, Lipták Tibor néven. Abonyban nőtt fel. Tanulmányait itt, Nagykőrösön és Szegeden végezte. Magyar-orosz tanári szakon diplomázott, azonban sokáig nem tudott elhelyezkedni. Végül tanárként talált munkát, majd a Kortárs folyóirat munkatársa, szerkesztője lett. Jelenleg a Békéscsabai Jókai Színház dramaturgja. Számtalan nyelvre fordították, tucatnyi díjjal ismerték el tevékenységét.
GlorjanaVeber (1981) szlovén költő, előadóművész, a kvantumfizika és a költészet kapcsolatának kutatója, politológus, az irodalomtudományok doktora (a Költészet – a társadalmi változás része témában). Több hazai és nemzetközi költészeti díjat kapott, verseit több mint 30 nyelvre fordították. Saját, IRIU nevű intézetében több mint 1000 innovatív-kísérleti projektet dolgozott ki a költészettel kapcsolatban Szlovéniában és külföldön. Kétnyelvű, In Proximity of Silence c. kötete az első bengáli nyelvre lefordított szlovén könyv. Ő a szerzője a WisEye című könyvnek is, mely 500 spirituális gondolatot tartalmaz az Akasha-mező szerinti életről: Akashicas.
Kieu Bich Hau 1972-ben született Hung Yen tartományban, Vietnámban. Író, költő, műfordító, irodalmi ügynök, a Vietnámi Írók Szövetségének (VWA) tagja, a VWA Külügyi Irodájának vezető asszisztense és a SaVipharm kommunikációs és márkaigazgatója. A romániai NEUMA és az oroszországi Humanity folyóiratok szerkesztője, valamint a kanadai Ukiyoto Kiadó vietnámi nagykövete. Eddig 20 könyve jelent meg (próza, vers, műfordítás) Vietnámban, Olaszországban és Kanadában. Hat nemzetközi és vietnámi irodalmi díjjal tüntették ki.
Molnár Andrea a szilágysági Désházán nevelkedett. A zilahi Gheorghe Șincai Pedagógiai Líceum filológia szakán érettségizett, ezt követően a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politikai-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán szerzett közigazgatási diplomát. Jelenleg ugyanott vesz részt a Menedzsment és Közpolitikák mesterképzésen. A kolozsvári Planetárium Kulturális Központ munkatársa.
Halmosi Sándor költő, műfordító, szerkesztő, a Magyar PEN Club és az Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémia (Párizs) tagja, a kolumbiai székhelyű World Poetry Movement Magyarországi Koordinátora. Eddig 12 magyar nyelvű és több tucat idegen nyelvű kötete jelent meg, köztük két roman nyelvű, a Raiul ca toate zilele (Hétköznapi mennyország, Junimea, Iasi, 2019), és az Apocrife (Napszálkák, Limes, Kolozsvár, 2023), mindkettő Kocsis Francisko fordításában.
(Megjegyzés: A szerzők rövid életrajzát a fesztivál kétnyelvű antológiájából – PRIMĂVARA POEZIEI –A KÖLTÉSZET TAVASZA- SPRING OF POETRY 2O23, Editura Caiete Silvane – AB ART Kiadó – idéztem.)
A kétórás rendhagyó irodalomóra a vendégeknek készült meglepetéssel kezdődött, versszínházzal, melynek részeként diákok olvastak fel egy-egy verset vagy részletet a költők alkotásaiból. Így lehetőségem volt, hogy ízelítőt kapjak költői stílusukból. Később, a soron következő beszélgetésbe iktatva a költők is olvastak fel saját verseket, mindenki az anyanyelvén. Igaz ugyan, hogy nem értettem a szlovén vagy a vietnámi nyelvű verseket, mégis nagyon kellemes élmény volt mindkettőt hallanom, hallgatnom. Számomra kifejezetten különleges volt ez az iskolai író- olvasó találkozó, hiszen olyan külföldi szerzők gondolatait is hallhattam, akik más kulturális hátérrel rendelkeznek hozzám képest. Mivel Glorjana Veber és Kieu Bich Hau egyáltalán nem beszélnek magyarul, eleinte mintha egy minimális feszültség érződött volna – a nyelvi akadályok miatt. Viszont nem sok időbe telt, hogy a feszültség feloldódjon, mivel a magyartanáraink, Kovács Tünde és Orosz Timea tolmácskodtak is közben, angolra, magyarra fordították az elhangzó gondolatokat, mikor hogyan kérte a helyzet, s az idegen nyelvű költőink pedig türelmesen és igazán figyelemmel hallgatták a magyar beszédet is. Talán meg kellett volna kérdeznem Glorjana Vebert és Kieu Bich Haut, számukra hogyan, milyennek hangzik a magyar nyelv…
Minden meghívott mesélt saját élettörténeteket, pédául azt, hogy ki hogyan kezdte az írást és milyen viszonya volt, van vele. Pár percre felidézték fiatalkori énjüket is. Egyik kedvenc mondatom, ami a beszélgetés során elhangzott, Zalán Tibortól származik: „Nincs versértelmezés, hanem beszélgetés van egy versről.”
A beszélgetés után közös versalkotás következett. Csoportokba rendeződtünk egy-egy szabadon választott költővel. Én Kieu Bich Hau mellett döntöttem. Magyar versrészletet, Juhász Gyula Szerelem? című alkotásának négy sorát kellett továbbírni, szóval a közös írás mellett a fordítást is kipróbálhattam. Még most is azon gondolkodom, hogy a „Szerelem?” címet hogyan helyesebb lefordítani: „Love?” vagy „Is it love?”. Igazán nem egyszerű dolog fordítani, hiszen fontos, hogy az irodalmi szöveg üzenete ne veszlődjön el a fordításban. Az izgalmas műhelymunka zárásaként minden csoport felolvasta a saját, közösen alkotott versét!
Köszönöm a rendhagyó találkozást!
Bántó Abigél, XII.D, Tanítóképző, Zilah