Mentor díjjal tüntették ki a kiváló tanárokat és edzőket

Tizenharmadik alkalommal adta át a MOL Románia és A Közösségért Alapítvány a Mentor díjat azoknak a kiváló tanároknak és edzőknek, akik odaadásukkal és tehetségükkel generációkat vezettek a siker útjára.

Az eseményre szerda délután került sor Temesváron, az Új Ezredév Református Központban. Az idei díszvendég Ioan Holender, a Bécsi Állami Opera igazgatója volt.

Közel 18 éve az alapítvány tehetségtámogató programot hirdetett meg, tehetséges sportolók és művészetekben tehetséges gyermekek számára nyújtottak eszközbeszerzési és utazási támogatást. A tehetséges gyermekeknek a teljesítménye mögött szinte mindig ott voltak és vannak a tanárok, akikre ritkán esik rá a reflektorfény, és akik általában a háttérben maradnak. Ők általában nem kapnak díjat, személyükre szinte senki nem figyel oda, pedig nélkülük ezek a gyermekek sem jutnának oda, ahova eljutottak vagy eljuthatnak. Munkájuk elismeréseként jött létre a Mentor díj, melyet 13 év alatt 130 kiváló oktató, edző vehetett át.

A jó mentor több a tanárnál: példakép 

Gazda Árpád, A Közösségért Alapítvány elnöke elmondta, a jó mentor szakmailag fel tudja készíteni a tanítványait abban amit tanít, legyen az matematika, cselgáncs vagy úszás, de mindemellett nem szakbarbár, hanem olyan ember, aki a diákjai számára példa tud lenni, aki meglátja diákjainak a személyes problémáit is, akár pszichológusa is tud lenni tanítványainak. A jó mentor több az egyszerű tanárnál, az egyszerű embernél. Igazi példakép.

Idén, a több mint 230 jelölt közül Mentor díjban részesült Ilie Rus belényesi fizikatanár, Mihai Trandafirescu ploiesti-i cselgáncsedző, Csavar Mária gyergyószentmiklósi román nyelv és irodalom tanárnő, Liliana Pîntea hangai könyvtáros, Bodea György szilágycsehi kémiatanár, Dobra Judit sepsiszentgyörgyi magyar nyelv és irodalom tanárnő, Ilie Crinu Florinel bukaresti kajakedző, Maria Cristina Dan, temesvári hegedűoktató és Lipták Martin aradi úszásoktató.

Az est folyamán tíz izgalmas, érdekes, példaértékű élettörténetet hallhattak a jelenlévők. A díjazottak nem csak munkájukat végezték kiválóan az elmúlt évtizedek során. Ők neveltek, oktattak, a jó irányba terelgették a fiatalokat, lelkesítettek, buzdítottak, együtt örültek az elért eredményeknek. Mindezt, a katedrán kívül, sokszor a család mellett, naponta, nem számított az ünnep vagy hétvége. Sok esetben a tanítványaikat helyezték önmaguk elé.

Bodea György – kémia tanár, aligazgató, Szilágycseh

Pozitív, sokoldalú, nyitott, érdeklődő, és nagy szeretettel, megértéssel fordul a gyermekek felé. Amatőr színjátszó társulatot vezet, néptánctábort szervez, sporttevékenységeket is irányít, vezet, legfontosabb feladata a közösség szolgálata, a gyermekek nevelése.

„A tanár úr első látásra pozitív személyiség volt, mindig mosolygott, azáltal, hogy pozitív kisugárzása van, nekünk is könnyebb volt megnyílni előtte. Rettenetesen energikus, nagyon aktív, még a fiatalokhoz képest is, tudja mikor kell viccelődni, lazának lenni, ugyanakkor nagyon hamar átvált komolyba is, inspirál, szenvedélyből csinál mindent, a gyermekekért” – mesélték tanítványai.

A tanár-diák közti jó kapcsolat, az őszinteség. Őszintének kell lenni és szeretni a gyermekeket, mert nagyon vágynak a szeretetre – vallja Bodea György.

A közel 40 éves tevékenységét Mentor díjjal jutalmazták, ami nagyszerű és felemelő számára, két rövid szóval fejezte ki érzését: öröm és könny. Beszédében kifejezte háláját mindazok irányába, akik mellette voltak és támogatták, majd Henry Viskandi gondolataival zárta beszédét: ,,Erőt kértem az Úrtól – s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, – és problémákat adott, amelyeket megtanultam megoldani.Előmenetelt óhajtottam, – gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam. Kértem bátorságot, – és Isten veszélyeket adott, amelyeket legyőztem. Áhítottam, hogy szeretni tudjak, – és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket, akiken segítsek. Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.Semmit sem kaptam, amit kértem… és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Imádságom meghallgatásra talált!”

,,Pályafutásom elején mindig arra törekedtem, hogy ne csak órán legyek tanár, hanem azon kívül is, és neveljek. Amióta színjátszózom és röplabdázom a gyermekekkel, megtapasztaltam, hogy igénylik a szeretetet, vágynak rá, és ezt tőlem megkapják, ezért ragaszkodnak hozzám. A diákban minden megvan, csak meg kell keresni a jó oldalát, ki kell hozni a jót. Annak örülnek a legjobban, amikor ők is előre kerülnek, láthatóvá válnak, ilyenkor ők is büszkék magukra. Meg kell dicsérni, hogy szépen vannak felöltözve, örülnek a szép szónak, a dicséretnek. Ha köszön, megköszönöm, ha kémia órán egy gyors jó választ ad, megdicsérem, és ez mindig jól esik minden gyermeknek” – mesélte.

A díjazott beszéde:

Tisztelt Jelenlévők!
Örömmel köszöntök mindenkit ebben a gyönyörű teremben, itt Temesváron, Európa kulturális fővárosában.
A mai esemény különösen fontos számomra, hisz Mentor-díjjal jutalmazzák, a közel negyven éves tanári tevékenységemet.
Köszönöm szépen!
Amit itt most átélek az valami nagyszerű és felemelő. Két rövid szóval tudom kifejezni azt, amit most érzek: öröm és könny…
Szeretném kifejezni hálámat mindazoknak, akik mellettem és támaszom voltak, az ide vezető úton: szüleimnek, akik Szatmárnémetiben neveltek, feleségemnek és lányaimnak, akik Szilágycsehben szeretettel vettek körül és segítettek minden tevékenységemben, szatmári pedagógusoknak, akik az óvodától a líceumig felkészítettek az életre, egyetemi tanáraimnak Kolozsváron.
Nagyon jó tanáraim voltak, szeretettel gondolok rájuk most is, nekik köszönhetem azt, hogy én is tanár lettem.
Köszönöm kollégáimnak és barátaimnak, akik bátorítottak és elismerték a munkámat.
Külön köszönöm diákjaimnak, akikkel negyven éven át dolgoztam, mint kémia szakos tanár, színjátszó oktató, rendező valamint röplabdaedző. Sikereimet nektek köszönhetem!
Végezetül Viscardi gondolatait szeretném idézni, amelyeket magaménak is érzek…
Erőt kértem az Úrtól – s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam – és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam – gondolkozó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.
Bátorságot kértem – és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam – és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett alkalmat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat!
(Henry Viscardi: Meghallgatott imádság )

Az eseményről részletesen a https://maszol.ro/belfold/Mentor-dijjal-tuntettek-ki-a-kivalo-tanarokat-es-edzoket oldalon és a Szilágyság hetilapban olvashatnak.