Kispetri: együtt ünnepelnek és együtt vannak a megpróbáltatások idején is
Örömben és megpróbáltatásban is volt része Kispetri lakosságának az elmúlt évben. A helybélieket megviselte a tavaly decemberben leégett parókia, de összefogtak a bajban, és már állnak a falak. A múlt nyáron négynapos falunapot tartottak, amelynek oly nagy sikere volt, hogy hagyományt teremtettek belőle, így idén immár második alkalommal is megtartották a rendezvényt.
A reggeli órákban már nyárson sült a malac. Csapó Attila asztalos, kovács keze alatt izzott a vas, csattant az üllő, formát öltöttek a kovácsolt vastárgyak, a gyermekek pedig nagy figyelemmel kísérték minden mozdulatát. Amikor elég bátornak érezték magukat, kipróbálthatták a nem mindennapi eszközöket. A zsoboki gyerekotthon vezetői, nevelői kürtőskalácsot sütöttek, amelynek illata a művelődési ház udvarára csalogatta a helybélieket, ahol kirakodóvásár és gyerekfoglalkozás is volt.
A délelőtt folyamán az érdeklődők betekintést nyerhettek az ortodox templom titkaiba és megtekinthették a helyi református templom írásos-gyűjteményét, a fehér vagdalásos és a nagyírásos kézimunkákat. Bódis Ilonka helyi lakos örömmel mesélt a templomot díszítő kézimunkákról, értékekről. Elmondta, a kispetri református templomot a fehér vagdalásos hagyományos kézimunkák díszítik, amelyeket a helybéliek adományoztak a templomnak. A legrégebbi, az úrasztali terítő 1958-ban készült. A vagdalásos kézimunka mellett még két típusú kézimunka díszíti a templomot, egy piros nagyírásos, amit ünnepekkor, karácsony, húsvét, pünkösd, esketés, keresztelés alkalmával tesznek fel, és ugyanannyi fekete nagyírásos kézimunka, amit nagypénteken és halálesetkor használnak.
További részleteket a https://maszol.ro/belfold/Kispetri-egyutt-unnepelnek-es-egyutt-vannak-a-megprobaltatasok-idejen-is oldalon és a Szilágyság hetilapban olvashatnak.