Készítsétek az utat!
Advent idején a keresztyének az útkészítés feladatát, az akadályok elhárítását és Krisztus imádatát kell mindenekelőtt célul tűzzék, és arra kell igyekezzenek, hogy ezek megvalósuljanak életükben, szolgálatukban. Az útkészítés feladatára Isten már Ézsaiás próféta által is felhívta a figyelmet, aki Krisztus születése előtt a nyolcadik században munkálkodott. Ez a felhívás bennünket is felszólít a cselekvésre, adventi céljaink megvalósítására. Az útkészítés sohasem volt könnyű, egyszerű feladat. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az ókorban ennek nagy szakértői a rómaiak voltak. Az általuk készített utak azért maradtak meg évezredeken át, azért állták ki az idő próbáját, mert nagyon jól meg voltak alapozva és az utak mentén vízelvezető csatornákról is gondoskodtak. Az alapozás pedig legalább egy méter mély volt, és több rend kőréteget, kavicsréteget tartalmazott. A rómaiak terjeszkedésük során több ezer kilométer utat építettek, mely a birodalom fenntartása érdekében is szükséges is volt, például a hadsereg számára, amely így távoli részekre is gyorsan eljutott.
Isten igéje Ézsaiás könyvében az olvasókat az útkészítés feladatára szólítja fel (Ézs 40,3). Ennek a felszólításnak a beteljesedése már legalább két jelentősebb történelmi korszakban is megvalósult. Az egyik a fogságból hazatért zsidó vezetők útkészítő munkásságában látható, akik között Zerubbábelt, Ezsdrást és Nehémiást is megemlíthetjük. Ők templomot, várfalat, egészséges társadalmat és vallási életet építettek és szorgalmaztak, mert ebben állt az ő útkészítő feladatuk és hivatásuk. Aztán évszázadokkal később Keresztelő János is fellépett, aki a Messiás nyilvános szolgálata előtt készítette az utat. Az Ige beteljesedett, az útkészítés megvalósult. Ezt János igehirdetése is jelezte: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!“ (Mt 3,2). János nem vallotta magát messiásnak, ő saját magáról szerényen csak így nyilatkozott: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját“, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta (Jn 1,23).
Az egyház az evangélium hirdetésével ma is utat készít a Messiás számára. A keresztyének az Úr Jézus második visszajövetele előtt készítik az utat. Jó, ha mindig tudatában vagyunk annak, hogy a királyok Királya és az uraknak Ura számára készítjük az utat. Ez az élő reménység kell táplálja a szívünket, amikor Urunkra és az útkészítésre gondolunk. Ne hátráljunk meg, ha látjuk az útkészítés során az akadályokat, nehézségeket. Mert ezekből ma is bőven van elég. Ézsaiásnál az akadályok között megtaláljuk a pusztaságot, a kietlen és kopár tájat, valamint a völgyeket és a hegyeket. Az útkészítés nehézségeit minden időben le kellett győzni, a hegyek és völgyek között az utat egyenessé kellett tenni. A keresztyének tudják, hogy sokszor az útkészítés akadályai, hegyei és völgyei olykor éppen bennük találhatók. Ha az útkészítőknek sikerül először a saját magukban felgyülemlett akadályokkal, előítéletekkel leszámolniuk, akkor tovább is léphetnek: a külső terepen is eredményes munkát végezhetnek. Ézsaiásnál Isten ígérete bíztatóan hangzik erre nézve: „Utat készítek a hegyeken át, és feltöltik majd az országutakat” (Ézs 49,11). Amikor az evangélium mindenütt hirdettetik ezen a földön, akkor jön el a vég, akkor bizonyára készen lesz az út Jézus Krisztus visszajövetele számára.
Ha az útkészítésben félelmeink vannak, akkor emlékezzünk Isten csodálatos ígéretére: „Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem” (Ézs 45,2). A nehéz feladat nem hiábavaló, az eredmény magáért beszél, ezt Habakuk is megfogalmazta: „A föld tele lesz az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja” (Hab 2,14).
Az Úr Jézus érkezése minden jel szerint közel van. Ő mondta: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé” (Mt 24,6-7).
Ha nem lenne háború a szomszédos országban, akkor az adventi jelek lehet, hogy homályosnak és távolinak tűnnének, de így egyre hangosabban és intenzívebben figyelmeztetnek, hogy nincs sok idő hátra. Isten adjon kegyelmet mindannyiunknak, hogy az evangélium hirdetésével eredményes útkészítők legyünk, akik Jézus visszajövetelekor boldogan mondják: „Jöjj, Uram, Jézus!”
Dr. Veress Ernő,
baptista lelkipásztor