Jöjjetek énhozzám!
Közel 40.000 családi otthon fontos és hasznos dísze lesz az előttünk álló hónapokban a 2024-es református falinaptár. Túl azon, hogy használhatjuk a jövő évünk megtervezéséhez, valamint a névnapok vonatkozásában is tájékozottak lehetünk, naponként erőt meríthetünk a rajta olvasható fő igéből: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11,28).
Itt állunk az új év kezdetén, és sokan talán máris fáradtnak érzik magukat. Kis túlzással élve fogalmazhatunk úgy is, hogy a mai kor embere szinte mindig ezt érzi: Fáradt vagyok! Nincs időm pihenni! Mókuskerék az élet!
Ez ellentmond a jelen törekvéseinek, hiszen a modern kor, a maga fejlesztéseivel, technikai csodáival, az okostelefonoktól az intelligens parkokig, az ember kényelmét, nyugalmát és boldogságát kívánja előmozdítani. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy még pörgőbb lett ez a világ és vele együtt az ember életritmusa is, és ennek a pörgésnek számos áldozata van.
Vegyünk egy köznapi példát: régebben egy levél megírása, postázása, kézbesítése, megválaszolása több napos (hetes) történést jelentett. Volt idő a benne foglalt információk „megemésztésére”, a válaszok megfontolására. Ma villámpostát használunk (de említhetnénk számos más üzenetküldő alkalmazást is), amelynek egyfelől megvan a pozitívuma, de másfelől tapasztalható annak negatív hatása is. Naponta több levél, értesítés, üzenet oda-vissza, azonnali határidők, cselekvési tervek. Az „El vagyok havazva”, „Kifutottam az időből”, „Összecsaptak fejem felett a hullámok” mondatok a leggyakrabban használtak közé tartoznak.
Ilyen és ezekhez hasonló helyzetekben jó lesz olvasni naponként Jézus biztatását, és megérteni mindazt, amit üzenni akar általa. Nem arra biztat Jézus, hogy tegyük karba a kezünket, és ne foglalkozzunk semmivel. Arról sem beszél, milyen legyen az életritmusunk, hogyan szervezzük meg mindennapjainkat, mennyi időt fordítsunk munkára vagy pihenésre. Ezek a kérdések mind nagyon fontosok, de az idézett ige nem erre fókuszál.
A Mester megfáradásaink és megterheltségeink okát nem feltétlenül a túlpörgetett életritmusunkban látja. Eredetileg ezt a mondatot olyanokhoz intézte, akik élete sokkal lassúbb „alapjáratú” volt. Ennek ellenére, ők is érezték a megfáradást és a megterheltséget. Ez pedig arra utal, megfáradásunk és megterheltségünk oka elsősorban nem a fizikai fáradtság, hanem Istentől való eltávolodásunk. A testi kimerülést legtöbbször egy jó alvással vagy néhány napos pihenéssel orvosolni lehet, de a lelki megfáradásra ennyi nem elég.
Jézus a lelkileg megfáradt, Tőle elszakadt ember teljes életére vonatkozóan kínálja a megoldást. A Vele való kapcsolatot ajánlja gyógyszerként. Ennek a kapcsolatnak nincs felső határa, mindig növekedhet, mélyülhet. „Jöjjetek énhozzám!” – mondja. Gyógyulásunk, megnyugvásunk mindig ezzel kezdődik. Nem az életkörülményeinknek kell feltétlenül megváltozniuk (bár néha erre is szükség van), hanem az Úrral való személyes kapcsolatunknak kell élőnek lennie.
Az új év egyetlen pillanatát, egyetlen lépését sem kell magunkban megtennünk! Mindennap odamehetünk Jézushoz, őszintén elmondhatjuk neki vívódásainkat, kérdéseinket, és kérhetjük az Ő vezetését a számunkra még ismeretlen utakra vonatkozóan.
Engedjünk Jézus hívásának! Naponkénti terveinkbe kerüljön be minőségi időként az Úr előtti elcsendesedés, amikor átéljük Megváltónk biztatásának valóságát: Hozzá megyünk megfáradtan, megterhelten és megnyugvást találunk általa. Ekképpen újra és újra előre lehet lépni, és szolgálhatjuk Istent s egymást ott, ahova az Ő szeretete helyezett bennünket. Bármilyen fokozaton is pörög az életünk, a Vele való kapcsolat mindenre elég lesz nekünk!
Jézus Krisztus jelenlétét megélő, áldásokban gazdag, békés új évet adjon az Úr mindannyiunknak!
Bogdán Szabolcs János püspök