In memoriam Vida György Sándor
Reményik Sándor, nagy erdélyi költőnk „Mi mindig búcsúzunk” című versének sorai jutottak eszembe, melyekben a költő az elmúlással, egyik nagy létkérdésünkkel foglalkozik. Életünk az örök kezdések és elmúlások sorozata. Búcsúzunk az éjjelektől, a nappaloktól, a kimondott szavainktól, a be nem teljesült álmainktól, kihűlő lángjainktól, a magához ölelő tájainktól, és mindentől, ami éltetett, hordozva magában az örök isteni akaratot, gondviselést.
Ezzel a léthelyzettel szembesültünk mi is, amikor Vida György Sándor testnevelő tanárkollégánk halálhírét meghallottuk. Tudtuk, hogy súlyos beteg, de bíztunk abban, hogy még bírni fogja a küzdelmet az elmúlás ellen. Mert ő nem volt az az ember, aki könnyen feladta a harcot, a céljait. Erős akaratú egyéniség volt, a cselekvés, a feladatvállalások embere. Nem csak a sportórákon, a pályán volt határozott és céltudatos, hanem a mindennapi munkájában, a közéleti tevékenységében is megnyilvánultak sportemberi erényei. Így vált igazi szilágycsehivé, közösségünk köztiszteletben álló tagjává.
A Meszes alján, Magyarkecelben született 1949. július 2-án, pedagógus családban, amelyben hagyománya és rangja volt a közéleti munkának, a közösségszolgálatnak. Tanulmányait Zilahon és Nagyváradon végezte. 1970-ben lett a Szilágycsehi Általános Iskola testnevelő tanára, egészen nyugdíjazásáig. 2007 – 2014 között a magyar tannyelvű Gyulaffy László Általános Iskola tanára volt. Pályáján lelkiismeretes, kitűnő szakmai munkájával kiérdemelte a tantestület és a város elismerését. Szaktanári és osztályfőnöki munkájában megnyilvánuló elhivatottsága végigkíséri alakját emlékezetünkben.
Az évtizedek során sikeres edzői munkát is végzett. Ifjúsági kézilabda- és minifutball csapatai és atlétái érmes helyezéseket értek el megyei és regionális szinten, de országos versenyekre is eljutottak. Játékosai közül voltak, akik bekerültek felnőtt szinten is a román nemzeti kézilabda- vagy a magyar nemzeti labdarugó válogatottba. De kisvárosunkban az amatőr síelés népszerűsítője is volt, és egyik tanítványa az országos bajnokságig jutott.
Az 1989-es események után meghatározó szerepet vállalt a szilágycsehi és Szilágy megyei magyarság közéletében. A szilágycsehi RMDSZ alapító tagja, 2016-ig választmányi tagja, 2004-től elnökségi tagja volt. 24 éven át, hat mandátumban volt városi tanácsos, az RMDSZ frakció tagja. Tanácsosként kitartással képviselte közösségét jogainak érvényesítéséért, többek közt a magyar tannyelvű Gyulaffy László Általános Iskola beindításáért, a magyar utcanevekért és a kétnyelvű utcanév- és helységnévtáblák kihelyezéséért, vagy a világháborúkban és a munkatáborokban elhunyt magyar hősök emlékművének felállításáért. Mindemellett az RMPSZ, az EMKE fiókszervezete, a Tövishát Kulturális Társaság és a Pro Scola Gyulaffy Társaság alapító tagja. E minőségében méltó támogatója volt feleségének, Vida Katalinnak városunk művelődési életének szervezésében, irányításában. Éveken át képviselték együtt városunkat a megye magyar közösségeinek politikai és kulturális rendezvényein. Szomorú, hogy mindketten tragikus hirtelenséggel távoztak közülünk, a város életéből.
Tartalmas, értékes életpálya volt a Vida Györgyé, melyet még gazdagabbá tett a családja, unokái iránti szeretete, és a fiáért érzett büszkesége. A szilágycsehi tanintézmények tantestületei búcsúzunk tőle, a kollégától, a közéleti embertől. A Meszes aljából jött, és igazi tövishátivá, szilágycsehivé lett. Nyugvóhelyének is ezt a földet választotta, amelyhez szorosan kötődött, ahol sokszor nézte, ahogy nyári estéken a völgyben ragyog a város és fölötte a csillagok.
Végül Madách Imre gondolatait idézem: „A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga…”. Távozó kollégánk így élt, vállalva és megvívva a harcát, mely tartalmat adott az életének. Váltófutásunk utolsó körében megelőztél… Gyors voltál, Öcsi. Nyugodj békében!
Varga D. István, nyugalmazott tanár Gyulaffy László Általános Iskola, Szilágycseh