Hű szeretőd vagyok én (II.)
A Hű szeretőd vagyok én című kis monói népdalgyűjtemény híven tükrözi a mai szilágysági, ezen belül a Tövishát kistáji népdaléneklés szokásait, a ma még fellelhető és általánosan használatban lévő dallamkincsét. Repertoárjukban sok az általánosan, a Kárpát-medence-szerte ismert népdal, és erre a korosztályra jellemző, azaz a 60 év fölöttiek által ismert népdal, népies dal. Ugyanakkor vannak helyi jellegzetességek, olyan népdalok, amelyeket a mai Tövishát határain kívül nem énekelnek (Csinta, csinta, palacsinta; Csütörtökön este). A Csínom Jankó, Csínom Palkó helyi változata egy olyan dallam, amely szinte hangról hangra idézi a 17. századi dallamot, csak a szövege hordoz új üzenetet. A régi formák új tartalommal való megtöltése bevett szokása volt eleinknek, akik a kaszát kaszálásra használták, de ha ellenség támadt népünkre, akkor azonnal karddá, lándzsává alakították. Így lett a kuruc dalból napja-inkra Monóban egy szép szerelmi dal.
Mint a teljes magyar nyelvterületen, Monóban is számos műfaja volt (és ezekből még ma is él néhány) a magyar népdalkincsnek.
Siratót már nem énekelnek itt sem, de a múlt század első felében még elevenen élt, főleg a katonasiratóknak jutott nagy szerep, mert húsz éven belül két világháborút is megéltek szüleink, nagyszüleink. Mára már a népballadák is kikoptak a gyakorlatból. Annál inkább virágzott a szerelmi népköltészet (párosítók) és a katonanóták (regru-ta-dalok). Ezek általánosan ismertek voltak a teljes Kárpát-medencében, legfeljebb néhány helyi szófordulat színesíti őket, vagy a tájegységre jellemző sorzáró zárlatnyi (az elemzésekben kad rövidítéssel jelezzük) az eltérés.
A Három hordó borom van című lakodalmi menetdalt szinte minden szilágysági helységben ismerik, de itt határozottabban leljük fel benne a régi stílusú kvintváltó népdalok ismérveit. Ritmusa rendkívül egyszerű, tökéletességig csiszolt egyenletes ritmus, de annál határozottabban kényszeríti a násznépet a lassú, méltóságteljes menetelésre az Isten háza felé, ahol alázattal hallgatják meg az ifjú pár életre szóló fogadalomtételét. Utána, hazafelé menet, már ki lehet rúgni a hámból, lehet hangosabban, pattogósabban énekelni, táncolva menetelni és viccelődni az utcán bámészkodókkal, az utat elkötőkkel (akik hídpénzt kérnek a násznép átkeléséért, ez a vám általában egy-egy üveg bort jelentett). Jó kedvvel vitték haza az ifjú párt, mert a lényegen: az Isten színe előtti eskütételen már túl voltak.
Formai szempontból is ugyanolyan változatosak a monói népdalok, mint Erdély-, sőt Nagy-Magyarország-szerte. Itt is megtaláljuk a sorismétlő (a középső sorok kvinttel feljebb hangról-hangra megismétlődő, majd ismét alászálló, kupolás szerkezetű) dalokat. Néhány példával hadd szemléltessük a formai szerkezetet:
- A A⁵ A⁵ A* 4. sz. Magasan repül a daru; 15. sz. Kéket nyílik az ibolya; (A A⁵ B Avar 1. sz. Megy a nap lefelé; 6. sz. Tudod, babám; 20. sz. Ihajla, ezt a kislányt; 59. sz. Csend van a faluban, alusznak a lányok); 26. sz. Már Monóban sütik a jó kenye-ret; 52. sz. Barna Jani;
- Azonos dallama van az első, második és negyedik sornak: A A B A 3. sz. Három levele vagyon; 10. sz. Este van már, késő este; 11. sz. Kiöntött a Szamos vize; 23. sz. Sűrű sötét lombja van; 40. sz. Várad felől jönnek a huszárok; 62. sz. Haza is elkéne menni (Csínom Jankó, Csínom Palkó monói változata);
- Az első dallamsor azonos a negyedikkel, a második a harmadikkal (csak a zára-dékban tér el egy-két hang, ami a könnyedébb visszavezetést készíti elő a záró sor dallamához): A B Bₖ A 5. sz. Rózsa, rózsa, labdarózsa levele; 7. sz. Kis kút, kerekes kút; 9. sz. Kivicses, kavicsos; 8. sz. Ha felkötöm pirospettyes; 17. sz. Piros-barna lány; 18. sz. Brigádos úr, ha felül a lovára; 21. sz. Sűrű köd ereszkedett a pusztára; 27. sz. Hej, búza, búza, de szép tábla búza; 28. sz. Egy szombaton este kinyitom az ablakot; 29. sz. Mikor mentem, babám, a falumból kifelé; 30. sz. Este, este, de sze-relmes egy este; 60. sz. Hej, a mindenit ennek a bús világnak; 63. sz. Este van, este van, de nem minden lánynak;
- A A⁵ A⁵ₖ B belső bővüléssel 13. sz. Csütörtökön este;
- A Avar B C: 2. sz. Házunk előtt hármat fordul a kocsi;
- A B C B (párját ritkító forma tájainkon) 40. sz. Nem füstöl már a fonóház kémé-nye; A B C Avar 58. sz. A monói kertek alatt;
- A B C D (Füzér szerkezet) 12. sz. Te csaltál meg; 19. sz. Asszony, asszony, az akarok lenni; 22. sz. Az ökör a földet; 31. sz. Látod, milyen ködös idő; 61. sz. A monói kertek alatt; 36. sz. Sudár magas a nyárfa teteje; 38. sz. Hosszú farkú fecske; 49. sz. Édesanyám is volt nékem; 16. sz. Csinta, csinta, palacsinta (moduláló füzér-forma, érdekes példa a népi hangsorok jelenlétére: G-dúrban indul, majd d-mollba modulál);
- Kvintváltó dallamok. Népdalaink között ezek tartoznak a legrégebbi, honfoglalás-kori népdalaink közé, de már kikoptak a mindennapi közösségi használatból, egyre ritkábban lehet ilyeneket találni. 14. sz. Sűrű felhő borítja be az eget; 25. sz. Három hordó borom van;
*A népdalok sorait A B C D betűkkel jelöljük, hozzáadva a belső vagy sorvégi változásokat: A5: kvinttel (öt hanggal) feljebb; A5kad: öt hanggal feljebb a záró vagy kadenciális hangok változnak, vagy var: variáns, változik a dallam; Bkad bőv: a B sor vége módosul és belső bővülést is tartalmaz stb. (folytatjuk)
Gáspár Attila