Sun. Oct 24th, 2021

Közvetlenül a farsang utáni nagyböjt első napja.

A 4. századtól az ősegyház főbenjáró bűneit elkövető és feloldozásra váró ún. bűnbánók ezen a napon nyilvánosan mezítláb, zsákszerű ruhában vonultak be a püspök vezetésével a templomba, ahol a püspök megszórta fejüket hamuval, kirótta a penitenciát, meghintette őket szenteltvízzel és kiutasította őket a templomból, ahová egészen a nagyböjti időszak végéig nem mehettek be, csak a templom ajtajában állhattak, ahol kérték a hívek imádságát, végül nagycsütörtökön nyertek feloldozást.

A 10. századtól megáldották a hamut is, melyet az előző évi virágvasárnap barkájából hamvasztottak.

A nyilvános vezeklés megszűnte után a hamvazás szertartása a nagyböjti időszak általános bevezetőjévé vált.

A mai szokás szerint a hamut a hívő homlokára rajzolja a pap, vagy a fejére szórja, emlékeztetve, hogy porból vagyunk és porrá leszünk újra.

Ez a nap szigorú böjt a római katolikus vallás szerint, a 18. századig ezen a napon csak napi egyszeri étkezés volt megengedett, de a húst, tojást és tejtermékeket el kellett hagyni. A mai szabályok szerint már háromszor lehet étkezni, de csak egyszer lehet jóllakni, a hús pedig 14 éves kortól nem fogyasztható.

Naptártechnikai szempontból a hamvazószerda időpontja a húsvét dátuma előtti 46. naptári nap (azaz az ötvenedvasárnap utáni szerda), mivel azonban a keresztény ember vasárnap nem tart böjtöt, Jézus 40 napos böjtjének visszaszámítása során a vasárnapokkal nem számolunk, csak a hétfőtől szombatig tartó időszakkal, valójában 6 nap x 6 hét + 4 napból áll a nagyböjti időszak.

A hamvazószerda vidéken számos egyéb elnevezést kapott, így ismeretes a ,,hamvas böjtfő” és ,,böjtfakadó” elnevezés is.