Gyereknap Kémeren…, mert ők is számítanak!
Június 1-je a ,,gyermekek napja”, hogy Magyarország vagy Törökország rendezte meg leghamarabb, ez legyen az ő kérdésük, de egy biztos, említett naptári dátumunkat kevesen felejtik el. A gyermek, a felnőtt, a szülő, vagy éppen a nagyszülő, sőt sok esetben a keresztszülők is készülnek erre a napra. Így történt, hogy Kémeren is a helyi Református Egyházközség is elkezdte a készülődést, úgy ahogy azt minden évben szokta.
A tervezgetés közepedte a kör is bővülni kezdett, s az egyház kérésére a Kémerért Alapítvány, a helyi iskola pedagógusai és az önkormányzat is bekapcsolódott.
A gyorsposta üzenőfalai elkezdték megszólítani a gyermekeket, és persze a gyermeki hírek még gyorsabb üzengetései hamar megtöltötték a helyi közösség tereit: ,,lesz gyereknap”.
Június első napja mágnesként vonzotta a gyermekeket a gyülekezet közösségi házába, csak a szervezők kezdtek el félő tekintetekkel számolni: 100…, 150…, 180…, kb. 200 gyermek lepett meg bennünket. Az emeletes épületünk minden zugát fel kellett használni. Az emeleten mesefilmvetítés, a földszinten az egyik sarokban arcfestés, a másikban kézimunka és kifestős, a teraszon kreatív óriáskifestő. Az épületen túl a nagyobb szabadtereket is megtöltöttük: az egyik utcán bicikli és ügyességi verseny, a parókiaudvaron ügyességi játékok, a füves területen zsákba ugrás, és türelemjáték, a szabadon maradt helyen pedig vizesjátékok hívogatták gyermekeinket. Az épületnek csak egyetlen elbarikádozott területét kellett csak őriznünk, az pedig nem volt más, mint a konyha. Itt asszonyaink pizzát kelesztettek és sütögettek a gyermekeinknek, ami korántsem volt egyszerű feladat. Matematikai képtelenségnek tűnt kiszámolni a kellő adagot 200 gyermek számára, de végül is matematika ide vagy oda, a feladat sikeresen lett… teljesítve.
A gyereknapot és annak programjait megtartva, és azt koordinálva, sokszor eszünkbe jutott, hogy mennyi jövőbeni tervet hordoznak gyermekeink magukban, amellyel közösségüket, családjaikat, vagy éppen kultúránkat és hitünket fogják kezükben tartani. Az egyházközség fiataljai, illetve a megjelent pedagógusok, sok esetben megnyugodva, sok esetben pedig kérdően tekintettek egymásra: minden rendben?… és az a kicsi hol van? –, de hála legyen az Istennek minden rendben zajlott le.
Végül a frissen gőzölgő pizzaszeletek is elégnek bizonyultak, még úgy is, hogy a gyermekek azon versengtek, hogy 5-6, vagy éppen több szeletet ettek meg. A versengés itt is nemes célokat szolgált.
A rendezvény végeztével gyermekeink egy-egy fagyit vehettek át, – köszönet érte a felajánlóknak -, és átvonultak az iskolába, ahol a pedagógusok kiosztották a Polgármesteri Hivatal gyermeknapi figyelmességcsomagját.
A gyermeknap délutánra véget ért, asszonyaink és fiataljaink visszavarázsolták a rendet, de az igazi varázslat mégis csak abban volt, hogy láthattuk és élvezhettük gyermekeink önfeledt örömét.
Köszönet mindazoknak, akik velünk voltak és ebben a ,,csoda küldetésben” segítettek. Isten áldása legyen a jövőt meghatározó nemzedéken!
Kánya Zsolt-Attila, ref. lp, Kémer