Emlékezés Ady Endrére

Csütörtökön, november 21-én, Ady Endre halálának 100 éves évfordulóját ünnepeltük a zsúfolásig telt Magyar Házban Szilágycsehben a Tövishát Kulturális Társaság jóvoltából.

A kiállítással egybekötött előadást Tóth Páll Miklós, a szatmárnémeti Harag György Társulat örökös tagja, az Ady Endre Társaság elnöke nyitotta meg. Beszédében Ady életéről és munkásságáról cáfolt meg a köztudatban tévesen élő információkat, képet. A Finta Edit kiállítás kapcsán különösen azt emelte ki, hogy a művésznő munkái hogyan köthetőek Adyhoz. Mindketten egységben látják a pusztulás örök veszélyét, a közösségi és egyéni sorsszenvedés mélységeit, tehát mély lelki élményeiket fejezik ki műveikben. Finta Edit írásaiból, vallomásaiból Laczkó Tekla, a Harag György társulat színművésze olvasott fel rendkívül szívhez szólóan.

A kiállítás megtekintése után sor került Marosán Csaba, a Kolozsvári Magyar Állami Színház legifjabb tagjának előadására. Az Intés az őrzőkhöz című előadás gerincét olyan különböző korú, stílusú és hangulatú versek alkották, melyek egyszerre szólnak a hazáról, hitről, kitartásról és helytállásról. Konkrétan Ady azon versei hangzottak el az előadásban, melyek időtálló üzeneteket tartalmaznak a ma embere számára is. A rendkívülinek számító előadás két Ady versből készült kisfilmet is tartalmazott, melyek közül az egyik visszaröpítette a nézőt Ady leánykérésének idejébe, a gyönyörű Kalotaszegre, a másik pedig a költő Karácsony című versét elevenítette meg. A jelenlevő szilágycsehiek abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy ők láthatták először az Ady Endre születésnapjára készült kisfilmet. A kisfilmről előadásában Marosán Csaba a következőket mondta: „A szülőföld mindannyiunk számára drága fogalom. A falu, a ház, ahol születtünk, azok, akiket zsenge gyermekkorunk óta ismerünk, akikkel együtt játszottunk, együtt ismertük meg a bennünket környező világ jó és rossz oldalait, a közös élmények – mind, mind részét alkotják életünknek, lelkivilágunknak. A szülőföld mindhalálig meghatározó tényezője életünknek, legyünk bármily távol is tőle, álmainkban megjelennek e helyhez kötődő régi, gyermekkori emlékek.
Időnként Adyt is elfogta a honvágy a falu után, ilyenkor mindig hazament Érmindszentre pihenni. A falu megértő nyugalma sajátságos hangsúlyt ad beteg, kimerült lényének. Mint a bölcs jóság, lelki gyökeresség, tiszta élet tanyájaként élt benne a falu.
A szülőföld iránti szeretet felemelő érzését szinte mindenki átéli. A honvágy különösen erős azokban, akiket a sors kényszerített otthonuk elhagyására.
Úgy hiszem ez a vers nem csak a Karácsony meghitt varázsáról szól.”

Az emlékezésről részletesebben az e heti Szilágyságban olvashatnak.