Sat. Sep 18th, 2021

„Ecce neki, dáridom, a farsangot bevártam, De vőlegényt nem kaptam, jaj, de hoppon maradtam!”

Az idén már XVI. alkalommal megszervezett farsangot az iskola részéről Márton Gabriella tanítónő vállalta fel, és áll a mai napig is teljes lendülettel és munkával mellette. Rendszerint húshagyókeddhez kötöttük mi is az eseményt, az idei hosszú farsangra és a február-időhöz való ragaszkodásunk miatt viszont kissé előbbre hoztuk a télbúcsúztatót.
Csütörtökön reggeltől már szorgos kezek – szülők, nagyszülők, a mindenes segítő Margit néni – gyúrták, dagasztották a fánktésztát, hogy a felvonulásból megtérő gyermeksereget friss, szalagos fánkkal és meleg teával fogadhassák. Pontosan délben felsorakozott a Telenülő Banyanyát vivő sárkányfejes hordárok mögé az ötletesnél-ötletesebb jelmezekbe bújt, síppal, dobbal, kereplőkkel, fedőkkel, fakanalakkal felfegyverzett farsangosok hada, és a fényképező, derülő, bámész közönség figyelő szemei előtt végigvonult ismét a városközponton, hangos csujogatással, zajongással kergetve ki a városból a telet. Az iskolaudvarra térve még körbetáncolta a sereg a szalmabábot, majd az, farsangi rigmusok kiabálása közepette lángra kapott, égre szállt a füstje, – mi pedig ismét reméltük, hogy:
„Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétfoszlik,
egész kitavaszodik!”

Részletesebben a szilágysomlyói farsangról az idei Szilágyság 8. lapszámában olvashatnak.