Bepillantás a jövőbe! Újévi gondolatok

Életünk útján haladva, ismét egy mérföldkőhöz érkeztünk. Milyennek értékeljük az elmúlt évet? Milyen kihívásokban, aggodalmakban, győzelmekben volt részünk? Hálát adtunk azért, hogy mindeddig megsegített minket az Úr? Milyennek látjuk az új évet? Vajon mit fog hozni számunkra? Háború lesz vagy béke? Újabb inflációval és drágulással kell szembe nézzünk? Egészségesek vagy betegek leszünk? Lesz-e elég lelki és fizikai erőnk megharcolni a mindennapi harcokat?

Hajdanán Izráel népe is egy mérföldkőhöz érkezett. Miután Isten kiszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból és az ígéret földjének kapujáig vezette, a kiküldött tizenkét kémből tízen kétségbeesve jelentették: „láttunk ott óriásokat” és „parányi sáskáknak éreztük magunkat”. Volt azonban két kém, aki ugyanott járt, és ugyanazt látta, mégis másképpen értékelte a látottakat: „Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele” – állította Káleb és társa, Józsué. (IV. Mózes 13) Inspirálólag hatott rám Tapolyai Emőke Óriások és sáskák című könyve, aki arra keresi a választ könyvében, hogy hogyan válhatunk elég erőssé és szívóssá ahhoz, hogy fenyegető körülmények, nagy stresszhatások közepette is stabilan tudjunk állni. Mi volt Káleb és Józsué titka? S mi tesz ma is képessé minket arra, hogy kétségbeesés helyett a hitet válasszuk és megküzdeni akarjunk? Hadd tegyünk fel néhány kérdést magunknak a történet alapján a jövővel kapcsolatban:

Milyennek látod az ígéret földjét? Én hiszek az ígéret földjében! Tudom, hogy lesz egy hely, amit Isten készített az őt szeretőknek, „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”. Jézus azt mondta, hogy ezen a földön nyomorúságunk lesz, de bízzunk, mert ő legyőzte a világot! (Jn 16:33) Az új év nem tudom mit fog hozni számunkra, de van egy távoli (vagy lehet már nagyon közeli), reményteljes jövő, amiben bízhatunk és amit várhatunk. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr – jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jeremiás 29:11)

Mi az, amit óriásnak látsz és félelmet kelt benned? A kémek név szerint megnevezték az óriásokat. Jó, ha mi is számba vesszük azokat a feladatokat, célkitűzéseket, próbákat, amelyek előttünk tornyosulnak. Jó, ha megnevezzük félelmeinket és imában Isten elé hozzuk őket. Tagadhatatlan, hogy az óriások előttünk vannak, nem kerülhetjük ki őket, nem futamodhatunk meg, de Isten győzelmet ad az óriások legyőzésében, ahogyan Dávidnak is győzelmet adott Góliáttal szemben. Jézus Krisztus legyőzte a bűn és a halál óriást és ő ad nekünk is győzelmet!

Milyennek látod önmagad? Az óriásokhoz képest sáskának, jelentéktelennek, vesztesnek látod magad? A 22. Zsoltárban Dávid féregnek nevezi saját magát: „De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép utálata”. A hatalmas Isten ezt az alacsonyságot öltötte magára, amikor Jézus Krisztus testet öltött. Minden bűnünket és szégyenünket felvitte a keresztre. Meghalt értünk, de harmadnapra győztesen feltámadt! A feltámadt Krisztusban van a mi győztes életünk. Figyeljük meg, milyen hite volt Kálebnek idős korában, amikor negyven év után valóban sor került a honfoglalásra: „Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen erőm volt akkor, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek.” (Józsué 14:11) Aki sáskának látja magát, Isten Szent Lelkének erejét utasítja el, amivel hegyeket mozgathatnánk, betegeket gyógyíthatnánk, halottakat támaszthatnánk fel.

Milyennek látod Istent? Az óriások és sáskák kérdésében a legfontosabb, hogy milyennek látjuk Istent! Sokan egy ítélkező, törvényeskedő, számonkérő Istennek látják, hasonlóképpen ahhoz, aki a példázatban az egy tálentumot kapta: „Uram, tudtam, hogy könyörtelen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál.” (Máté 25:24) Látjuk-e úgy az Istent, mint egy szerető szívű édesapát, aki tárt karokkal várja haza meggyötört, kifosztott, tékozló fiát? Ő az, aki ünnepséget szerez és új ruhába öltözteti fiát, „mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (Lukács 15:24) A jövő tele van bizonytalansággal, de Isten atyai szeretete biztos támaszt jelent minden gyermeke számára! Kezdjük és folytassuk vele ez új évet, hogy lélekben erősek legyünk, megvívjunk az előttünk levő óriásokkal és elnyerjük az ígéret földjét!

Nagy Ferencz, Zilah