Sat. Jan 18th, 2020

Az elmúlt 30 év Szilágy megyében – „A szervezet mindig tegye azt, amit a közösség elvár tőle”

Alakulásának 30. évfordulóját ünnepli az RMDSZ a hétvégén Kolozsváron. A Szilágy megyei RMDSZ is jogosan ünnepel, mert az elmúlt 30 évben sokat bizonyított, sokat tett le az asztalra. A kezdeti évekről, nehézségekről, csalódásokról, megvalósításokról és a legkellemesebb emlékekről kérdeztem a szervezet elnökét, Seres Dénes parlamenti képviselőt, aki elmesélte, hogy a rendszerváltást követően a magyar önkormányzatok képviselőinek, illetve az RMDSZ vezetőségének sok nehézséggel, kihívással kellett szembesülni mind Zilahon, mind a magyarok lakta településeken, és a parlamentben is. És, ha már születésnapot ülünk, akkor az ünnepeltnek, ünnepelteknek illik valamit kívánni… ez is megfogalmazódott.

 

A kezdet…

– 1989. december közepén az egész országban megmozdult a nép az akkori zsarnokság ellen. Így volt ez Zilahon is, mi is kimentünk az utcára. Megalakult a Nemzeti Megmentési Front, ami körül elég nagy volt a tolongás, de a közösségünk, a magyarság részéről, nem láttunk képviseletet.

Megyénkben, a forradalmat megelőzően, nem voltak disszidensek, bár elégedetlenek szép számmal akadtak. Ők többnyire a sarkokon, egymás közt vitatták meg a napi politikát, de nyíltan senki nem mert szembeszállni az akkori hatalommal. Volt viszont egy eset november folyamán… Az akkori Kommunista Párt helyi választásán, néhai Barabás István, egy székely almérnök ember, aki itt lakott Zilahon annak idején, az öcsémnek munkatársa volt, ő mutatott egyedül ellenállást. A választáson letette a párttagsági könyvét az asztalra, és azt mondta, erre neki többé nincs szüksége, mert a gyerekeinek nincs mit a táskába tenni, amikor iskolába mennek, mert a hűtőszekrényük üres. Azt mondta, ennek a pártnak többé nem akar tagja lenni. Ő volt az egyedüli disszidens Szilágy megyében, bár senki nem említi a nevét. Amikor láttuk, hogy mekkora tolongás van a Nemzeti Megmentési Front körül, javasoltam, hogy őt vegyék be, így neki adták a közigazgatási részt, ami a legnehezebb volt abban az időben, hiszen a decemberi események folytán a községekből az akkori vezetők, pártvezetők elvonultak, és nagy volt az űr, nem volt kivel kommunikálni helyi szinten.

 

Az első feladataink közt szerepelt, hogy a magyarok lakta községekbe saját vezetőket állítsunk

Barabás kijelentette, hogy elvállalja a feladatot, de azzal a feltétellel, ha én is csatlakozom hozzá, mert sok esetben nem tudta mit kell tenni, én viszont jogász voltam, voltak ismereteim, tapasztalataim. Így aztán mindenhova elkísértem, feljártuk az egész megyét és december folyamán helyi javaslatokra mindenhol ideiglenes személyeket állítottunk. Emlékezetes marad, hogy amikor az egykori elnökházaspárt kivégezték, amit a TV is közvetített, és amit mi is meg szerettük volna nézni, alig tehettük meg, mert terepen voltunk a Szamos völgyén, Lozna községben, és az emberek annyira féltek a terroristáktól, hogy nem mertek minket beengedni. (folytatjuk)

Kulcsár Mária