Thu. Dec 1st, 2022

„Aki nem ismeri a múltat, nem igazodik el a jelenben és nem tudja a jövőt sem építeni” (J.J. Stalter)

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te neked”, (2 Mózes 20:12).

,,Április első vasárnapján az Ippi református Nőszövetség tevékenységén Kocsis Klára tiszteletes asszony lelkesedéssel mesélt arról, hogy ő részt vesz Krasznán a SZIT által meghirdetett Varrd magad a viseleted programban. Páran közülünk számára már ismerősen hangzott a program megnevezése, közösségi oldalon már láttunk képeket, olvastunk bejegyzéseket. Azt is elmondta, hogy lehetőség van arra, hogy ez a program hozzánk is eljusson, amennyiben lenne rá igény. Igény volt reá, hisz rövid időn belül tíz fölé emelkedett az érdeklődők, beiratkozók száma, tapasztalt varrónők is jelezték, hogy szívesen segítenek, részt vesznek a programban. Márkus László polgármester úr támogatta a kezdeményezést és biztosította a Népviselet varrótanfolyam kezdőknek helyszínét is, a kultúrotthon egyik termében, aztán megtudtuk azt is, hogy a tanfolyamra augusztusban kerül sor.

Bíztatók voltak a jelzések, hogy más településeken is, ahol már a program véget ért, részt vettek igazi kezdők, akik sosem dolgoztak varrógéppel, sikeresen megvarrták viseletüket. Húsvéti Úrvacsoraosztáskor már megcsodáltuk a tiszteletes asszony saját kézzel varrt krasznai viseletét és reménykedtünk abban, hogy már az idei év során lesz olyan alkalom, amikor ippi viseletben ünnepelhetünk.

Ippon különleges helyzet volt viseletet varrni. A hajdani viseletből egy sem maradt fenn a utókor számára. Nagymamáink, akik a mált század elején voltak fiatalok, sem tudtak ezelőtt 35 évvel sem helyi népviseletről pontos leírást mondani, csak annyit, hogy a nők vászonból vagy gyolcsból készült inge fölött szelíd mintás (fehér, égszín, zöld, piros vagy fekete földön apró virágos vagy babos) kartonból készült blúzt, bőszoknyát- azaz pendelyt – kötényt, a lányok fejükön pártát, az asszonyok karton vagy delin keszkenőt hordtak, a fiatalok világos színűt, az idősebbek feketét. Most, amikor a helyi viselet modelljét kellett előkészíteni, sokat beszélgettünk idősebb asszonyokkal, visszaemlékeztünk arra, amit nagyszülőktől hallottunk, a mált század második felében idősebbek által hordott viselet szabására, régi képeket nézegettünk, vizsgálgattunk, aztán sor került az alkotásra. Parajkó Anna vállalta, hogy elkészíti a rekonstruált modellt, amit varrni fogunk. Ennek részei a szűk, csipkés aljú lefogó alsószoknya, a bő alsószoknya melyek fehér gyolcsból készültek, kartonból készült ráncolt szoknya és az elől végig gombos ing, melynek elején, hátulján, vállán is hajtások vannak, az ujja széle, melle a kötény anyagából készült poszporral díszített, a nyakára pedig hasonló, rakott poszpor került. A kötényen is hajtások vannak, a szoknya anyagjából készült két csík díszíti, megkötője hátul csukkra kötve. A szoknya sötétebb színű, a blúz és kötény világosabb színű anyagból készült.
Augusztus másodikán ért véget Ippon a Rejtelmek anyanyelvi tábor, melynek főhelyszíne szintén a kultúrotthon volt. Táborzárás után átrendeztük azt a termet, melyet a varrótanfolyam helyszínének jelöltünk ki.

Izgatottan vártuk a tanfolyam megnyitóját, melyre augusztus 3-án, szombat délelőtt került sor. Tapasztalattal rendelkező varrónők, kevés tapasztalattal rendelkezők és tejesen kezdők alkották a csapatot, akik várták, hogy megérkezzen a programvezető és programot támogató személyek csoportja, illetve a tanfolyamhoz szükséges munkaeszközök és anyagok. Megérkeztek, s mintha csak hazaérkeztek volna a vendégek. Bogya Annával miután kölcsönösen üdvözöltük egymást és bemutatkoztunk asztalra kerültek a varrógépek, ollók, csipeszek, a szebbnél szebb színes anyagok, csipkék, gombok…”

Az Ippen megrendezett varrótanfolyamról a Szilágyság 35. számában olvashatnak.