A piski hősök előtt tisztelgett a Szilágyság – emlékezés, zarándoklat és obeliszkavatás Ópiskin

Méltóságteljes, közösségi erejű megemlékezést tartottak 2026. február 7-én Ópiskin, az 1849. február 9-ei piski csata évfordulójának előestéjén. A rendezvényt a Piski csata emlékpark őrei szervezték Böjte Csaba ferences szerzetes atya kezdeményezésére, azzal a céllal, hogy a történelmi helyszínt élő emlékezetté formálják, és újra összekössék a múltat a jelennel.

A program délelőtt 10 órakor gyalogos zarándoklattal indult a piski római katolikus templomtól. A több száz fős menet – helyiek, zarándokok, fiatalok, családok, hagyományőrzők és huszárok részvételével – imádságos lelkülettel vonult a hajdani csata színhelyére, a piski csárdához. A zarándoklat nemcsak történelmi emlékezés volt, hanem lelki út is, amely a közösségi összetartozás erejét hangsúlyozta.
A piski csárda kertjében ünnepélyesen felavatták és megáldották a tavaly felállított obeliszket, amelyre az elmúlt napokban kerültek fel a feliratos emléktáblák. Az emlékoszlop a piski csata hőseinek állít maradandó emléket, és jelképe annak a történelmi pillanatnak, amikor Bem József serege és a Mátyás huszárok elszánt támadása megfordította a csata menetét, megmentve Erdélyt a végső vereségtől.
Az ünnepi műsort követően a megemlékezés 14 órától a Szent Ferenc Alapítvány dévai otthonában folytatódott közösségi együttléttel.

Az eseményen a Szilágyság egészének képviseletében vett részt a 15. Mátyás Huszárezred Szilágysági Hagyományőrző Csapata, élén Máté József huszár hagyományőrző kapitánnyal, aki szerkesztősègünk megkeresésre, hazaérkezése után foglalta össze gondolatsit nyilatkozatában.

– A piski híd nem egyszerű átkelő volt, hanem Erdély jövőjének kulcsa. Bem József szavai – „Ha a híd elvész, elvész Erdély is” – nem költői képek, hanem katonai parancs és történelmi igazság voltak. A Mátyás huszárok támadása nemcsak egy csatát döntött el, hanem sorsfordító pillanatot teremtett a magyar történelemben – hangsúlyozta Máté József.

Nyilatkozatában kitért a huszárzászló üzenetére is, amely ma is iránytűként szolgál a hagyományőrzők számára:
– A zászlónkon kívül a Haza, belül a Hit áll. Ez nem díszítő motívum és nem jelképes gondolat. Ez a történelmi tapasztalatunk esszenciája. A haza hit nélkül kiüresedik, a hit haza nélkül gyökértelenné válik. A piski hídnál ez a kettő eggyé vált: ott nem külön harcoltak földért és lélekért, hanem ugyanazért az életformáért, amely képes közösséget, családot, jövőt teremteni.

A nyilatkozatában kiemelte: a piski csata üzenete ma is időszerű. A haza és a hit egymástól elválaszthatatlan értékek, amelyek csak együtt képesek megtartani egy nemzetet. A megemlékezés célja nem a múlt siratása, hanem annak tudatosítása, hogy a történelmi példák ma is irányt mutatnak.
– Lesznek még hidak az életünkben, amikor gyors döntésre, bátorságra és helytállásra lesz szükség. Nem az számít, hányan vagyunk, hanem hogy kik vagyunk. A piski hősök példája ma is kötelez – fogalmazott.
A február 7-ei piski megemlékezés ismét bizonyította: a szabadságharc emléke nem múzeumi relikvia, hanem élő erkölcsi örökség. Ez az örökség ma különösen a huszár hagyományőrzőkre ró felelősséget: hogy jelenlétükkel, magatartásukkal, közösségi szerepvállalásukkal erkölcsi forrássá váljanak, élő példát mutatva hitből, becsületből, hazaszeretetből és szolgálatból. Mert a huszárság nem csupán viselet és hagyomány, hanem erkölcsi mérce is, amelynek irányt kell mutatnia a következő nemzedékek számára.

M.J.