A tánc szeretete nem egyik napról a másikra születik

– közösségépítés néptánccal Zsobokon –

Vannak történetek, amelyek nem a színpadon, a tapsrendnél vagy a fellépések látványos pillanataiban kezdődnek, hanem egy-egy hétköznapi próbán.

Zsobokon, az Örökség Néptánccsoport életében is így született meg az egyik legfontosabb eredmény: azok a gyermekek, akik közül néhányan kezdetben bizony vonakodva, szülői biztatásra vagy éppen kérésre érkeztek a próbákra, mára örömmel és várakozással készülnek a közös táncolásra.

A 2025–2026-os tanév második felében a Csoóri Sándor Alap támogatásának köszönhetően folytatódhatott a rendszeres néptáncoktatás. Az Örökség Néptánccsoport foglalkozásai heti rendszerességgel, három korosztályban zajlottak: az óvodások, a kisiskolások és a fiatalok részvételével. A csoportokban összesen mintegy 45–50 gyermek ismerkedett a magyar néptánc, népzene és népi gyermekjátékok világával.

A kezdetek azonban nem mindenkinél voltak egyformán lelkesek. Akadtak olyanok, akik eleinte kissé lógó orral érkeztek a próbákra. A tánc szeretetének kialakulásához idő, türelem, következetesség és sok közös munka kellett. Az oktatók kitartó munkájának köszönhetően azonban fokozatosan megváltozott a gyermekek hozzáállása: a kezdeti vonakodást felváltotta az érdeklődés, majd az igazi lelkesedés. Ma már örömmel várják a próbákat, és természetes része lett az életüknek, hogy hetente találkoznak társaikkal, a zenével és a tánccal.

A foglalkozásokon a legkisebbek mondókák, népdalok és népi gyermekjátékok segítségével kerültek közelebb hagyományainkhoz, a nagyobbak pedig különböző tájegységek táncanyagával ismerkedtek. A közös munka során nemcsak tánclépéseket és koreográfiákat sajátítottak el, hanem fejlődött ritmusérzékük, mozgáskultúrájuk, kitartásuk és egymásra figyelésük is. A próbák olyan közösségi alkalmakat jelentettek, ahol megtanultak együtt dolgozni, alkalmazkodni, bátorítani egymást, és közösen örülni az elért eredményeknek.

A foglalkozásokat Dezső Eszter és Szabó Csaba néptáncoktatók vezették. Munkájukhoz nemcsak szakmai tudásra, hanem nagy türelemre, következetességre és a gyermekek iránti szeretetre is szükség volt. Egy-egy koreográfia megtanítása mögött számtalan ismétlés, biztatás, apró siker és újrakezdés állt.

A tánccsoport vezetését és a programok szervezését Gál-Iankó Katalin magyartanár, a Hidak Egyesület elnöke vállalta, aki összefogta a közösséget, koordinálta a fellépéseket, és gondoskodott arról, hogy a néptánc a gyermekek kulturális és közösségi életének szerves részévé váljon.

A gyermekek lelkesedése a fellépéseken is megmutatkozott. Ma már örömmel készülnek arra, hogy a falu és a környék rendezvényein színpadra álljanak. Büszkeséggel tölti el őket, hogy a falunapok és közösségi események visszatérő szereplőiként képviselhetik csoportjukat. Sokat jelent számukra a közönség figyelme, a taps és az elismerő szó is. Egy-egy dicséret megerősítette bennük, hogy a próbákon befektetett munka meghozza gyümölcsét. A színpadon így már nemcsak a megtanult lépéseket mutatják be, hanem az önbizalmukat és a közös munka örömét is.

Mindezek megvalósításához a szakmai munka mellett a gyakorlati feltételeket is biztosítani kellett. A Csoóri Sándor Alap támogatása hozzájárult a néptáncoktatók tiszteletdíjának, utazási költségeinek fedezéséhez, valamint a táncosok különböző fellépésekre és rendezvényekre történő utaztatásához. A támogatás hozzájárult a foglalkozások folyamatosságához, a szakmai együttműködések fenntartásához, valamint ahhoz, hogy a gyermekek minél több alkalommal mutathassák meg tudásukat.

Külön köszönettel tartozunk a Zsoboki Református Egyházközségnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a próbákhoz szükséges termet. Hálásak vagyunk a Váralmási Polgármesteri Hivatalnak is, amiért több alkalommal biztosított járművet a táncosok szállításához. Köszönet illeti a Zsobokért Kulturális Egyesületet is, amiért rendszeresen meghívja csoportunkat rendezvényeire, lehetőséget teremtve a gyermekek számára a bemutatkozásra.

Az Örökség Néptánccsoportban különböző családi háttérből érkező gyermekek találtak egymásra. Különösen fontos ez azoknak a fiataloknak, akik hátrányos helyzetű családból érkeznek vagy gyermekotthonban nevelkednek. A tánccsoport olyan közösséget jelent számukra, ahol elfogadásra, figyelemre, sikerélményre és barátságokra találnak. A néptánc így messze túlmutat a mozdulatok és koreográfiák megtanulásán: önbizalmat ad, kapcsolatokat épít, és erősíti a valahová tartozás érzését.

Hálásan köszönjük a Csoóri Sándor Alap támogatását, amely hozzájárult ahhoz, hogy szakmai munkánkat folytathassuk, és tovább építhessük közösségünket.

Mert a legnagyobb siker nem mindig az, amikor a gyermekek hibátlanul eltáncolnak egy koreográfiát, hanem az, amikor már alig várják, hogy újra táncolhassanak.

Hagyomány. Közösség. Identitás. Magyarság. Együtt, táncban tovább.

Pályázatfelelős:

                                                                                                            Gál-Iankó Katalin