Bagostól Kecskemétig – közös utunk a TehetségPalettán
Egy áprilisi jelentkezéssel kezdődött, Nagyváradon folytatódott, Dunafalván új tapasztalatokkal gazdagodott, októberben pedig Kecskemétre vezetett a Kavalkád Női Énekcsoport útja. Számomra, csoportvezetőként, ez a néhány hónap nemcsak fellépésekről szólt, hanem az együtt végzett munka, a közös élmények és az összetartozás újabb megerősítéséről is.
Áprilisban jelentkeztünk a Nemzeti Művelődési Intézet TehetségPaletta Programjába. Bíztunk benne, hogy lehetőséget kapunk a bemutatkozásra, de akkor még nem tudtuk, hová vezet majd ez a jelentkezés. Június 11-én Nagyváradon álltunk a szakmai mentorok elé, és bemutathattuk, mit képvisel a szilágybagosi Kavalkád Női Énekcsoport. Számunkra fontos volt, hogy ne csak a saját közösségünket, hanem Szilágyságot is képviseljük, és megmutassunk valamit abból a népdalkincsből, amelyhez annyi személyes emlék és közös munka köt bennünket.
Nagy meglepetésünkre a mentorok egyhangúlag javasolták továbbjutásunkat, így meghívást kaptunk a TehetségPaletta Kárpát-medencei Összművészeti Fesztiváljára, Kecskemétre. Ez a visszajelzés megerősített bennünket abban, hogy érdemes időt, energiát és szívünket-lelkünket beletenni abba, amit együtt csinálunk.
Augusztus közepén Dunafalván folytatódott a program. A szakmai táborban Berki Lilla irányításával dolgozhattak a népdalkörök vezetői, akik hasznos szakmai tanácsokat kaptak, és egymás tapasztalataiból is tanulhattak. Számomra különösen értékesek az ilyen alkalmak, hiszen a népdalok szeretete mellett az is fontos, hogyan adjuk tovább őket, hogyan tudjuk énekes közösségeinket összetartani, és miként őrizhetjük meg hagyományainkat a következő nemzedékek számára.
Aztán elérkezett az októberi hétvége. Október 17-én Kecskeméten képviselhettük Szilágybagost és Szilágyságot a TehetségPaletta fesztiválján. Jó érzés volt ott lenni, a sokféle művészeti közösség között, és tudni, hogy mi a saját vidékünk értékeit hozzuk magunkkal. Egy ilyen alkalom mindig túlmutat magán a fellépésen: lehetőséget ad arra, hogy másokkal találkozzunk, megismerjük egymás munkáját, és újabb élményekkel térjünk haza.
Külön öröm volt számomra, hogy viszontláthattuk a dunafalvi tábor résztvevőit. Jólesett újra találkozni azokkal, akikkel már korábban is megosztottunk szakmai élményeket, és külön köszönjük nekik, hogy Kecskeméten is meghallgatták előadásunkat. Ezek a találkozások tették még személyesebbé a fesztivált. Jó volt beszélgetni, nevetni, felidézni a tábor emlékeit, és megtapasztalni, hogy a közös éneklés olyan kapcsolatokat is elindíthat, amelyek egy-egy rendezvény után is megmaradnak.
Október 18-án Császártöltésre látogattunk, ahol Kovács Melindát és férjét kerestük fel. A házaspár közös munkával építette fel vállalkozását, amely éttermet és borászatot is magában foglal. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, és lehetőséget adtak arra, hogy közelebbről is megismerjük mindennapjaikat. Hálásak vagyunk a vendéglátásért, a kedves fogadtatásért és azért, hogy ezt az élményt is megoszthattuk egymással.
Amikor visszagondolok erre a két napra, nemcsak a kecskeméti fellépés jut eszembe. Felidéződnek a közös beszélgetések, a nevetések, az együtt töltött órák és azok az apró pillanatok is, amelyek talán kívülről nem látszanak, nekünk mégis sokat jelentenek. Csoportvezetőként ezekre különösen nagyra értékelek: arra, amikor látom, hogy a tagok örömmel vannak együtt, figyelnek egymásra, és közösen tesznek azért, hogy a Kavalkád ne csupán egy énekcsoport, hanem valódi közösség legyen.
Ezért szeretnék szívből köszönetet mondani minden tagunknak. Köszönöm a lelkesedéseteket, a kitartásotokat, az együttműködéseteket és azt, hogy mindig számíthatunk egymásra. Köszönöm, hogy időt és energiát szántatok erre az útra, és hogy együtt képviselhettük szeretett szülőföldünket, Szilágybagost és Szilágyságot. Büszke vagyok arra, amit közösen elértünk, és hálás vagyok azért, hogy ennek a közösségnek a vezetője lehetek.
Köszönetet szeretnék mondani Kun Zsófiának és Szegesdi Dórának, a Nemzeti Művelődési Intézet munkatársainak a program során nyújtott segítségükért és támogatásukért. Hálásak vagyunk Berki Lillának és Rózsa Bernadettnek is a dunafalvi táborban végzett szakmai munkájukért, a figyelemért és az énekeseknek adott útmutatásért. Külön köszönet illeti a Szilágybagosi Polgármesteri Hivatalt, valamint mindazon támogatóinkat, akik segítségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy eljuthassunk a TehetségPaletta rendezvényeire, és képviselhessük községünket a fesztiválon.
Áprilisban még csak jelentkeztünk egy programba. Júniusban Nagyváradon bemutatkoztunk, augusztusban Dunafalván tanultunk és tapasztalatot cseréltünk, októberben pedig Kecskeméten képviselhettük közösségünket. Most, amikor mindezekre visszagondolok, elsősorban nem az állomásokat látom, hanem az embereket, a közös munkát és az együtt megélt pillanatokat.
Ezekkel az emlékekkel tértünk haza, és ezekből meríthetünk erőt a folytatáshoz is. Mert számomra a Kavalkád lényege nem csupán az, hogy együtt énekelünk, hanem az is, hogy közben közösséget építünk, hagyományt őrzünk, és egymásnak is adunk valamit.
Köszönöm, hogy együtt járhattuk végig ezt az utat!
Köszönettel és hálával,
Birtalan Beáta Erzsébet