Október 6 – Az aradi vértanúk emlékezete

1849. október 6-án csapott le az osztrák császári megtorlás első nagy hulláma az 1848-’49-es magyar forradalom és szabadságharc elfogott katonai vezetőire.

Battyány Lajos miniszterelnököt a pesti, a honvéd sereg önálló seregtestét vezénylő tizenkét tábornokát és egy ezredesét pedig az aradi hadbíróság ítélte halálra. Elítélésük nem tartotta be a jogelveket. Nem a jog betartása, hanem az elrettentő példa statuálása volt a cél.

1849. október 6-án Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, s vele együtt Fekete Imre századost.

Aradon ugyanezen a napon a honvédsereg 13 katonai vezetőjére sújtott le a megtorlás. Hajnalban sortűz oltotta ki Kiss Ernő altábornagy életét. Vele együtt halt meg Desewffy Arisztid huszártábornok, Schweidel József honvédtábornok, Lázár Vilmos ezredes, a magyar műszaki csapatok egyik megszervezője.

A hajnalban kivégzetteket a reggeli órákban követte további kilenc tábornok.

„Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje.” – mondta az elsőként az akasztófához állított Poeltenberg Ernő. Őt követte Török Ignác, Komárom egykori parancsnoka, majd Láhner György a szabadság hadiiparának irányítója.

Azután három, volt hadseregparancsnok következett: Knézich Károly, Nagysándor József és Leiningen-Westerburg Károly.

„Ma nekem, holnap neked.” – mondta egy régi római szólást idézve Nagysándor tábornok a hadbírónak. Leiningen után a szabadságharc utolsó hadügyminisztere, Aulich Lajos nyakába tette a hóhér a kötelet. Majd a szabadságharc veretlen tábornoka, Damjanich János tört lábbal bicegett a bitófa alá. Vécsey Károlynak, Arad felszabadítójának már nem volt kitől elbúcsúznia. Oda lépett Damjanich holttestéhez, letérdelt és megcsókolta annak lecsüngő kezét…

Batthyány Lajos és a 13 katonai parancsnok bátran fogadták a halált, biztosak voltak abban, hogy jó ügyért – a magyar nép szabadságáért haltak meg.

Tetteikkel és mártírhalálukkal örökre beírták nevüket a magyar történelem lapjaira.

Az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanuk kultusza és legendája már aznap elkezdődött. A szemtanúk elbeszélése alapján – már egy-két órával a kivégzéseket követően elkezdődött, tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott, minden nyilvános helységet bezártak.

„Az aradi Golgotára

Ráragyog a nap sugára,

Oda hull az őszi rózsa

Hulló levél búcsúcsókja

Ott zokog a bús magyar szél

Itt hal meg, ki örökké él…”

(Ady Endre, Október 6.)

Horváth József,

Nyugalmazott történelemtanár