Tanulmányi sikerek, nyolcadikos örömök sortüzében zsoboki gyermekotthonosként

Történelmi esemény a Zsoboki Bethesda Gyermekotthon számára, hogy egyik nyolcadikosuk nem csak 9-es fölötti átlaggal örvendeztette meg őket a képességvizsgán, de elsőként jutott be a kolozsvári Református Kollégium teológia osztályába. Tanárai, a gyermekotthon munkatársi közössége és gyermekei mind hozzájárultak ehhez a sikerhez, és nagyon büszkék erre a srácra.

Marius négy éve lakik Zsobokon, azon a nyáron érkezett, mielőtt az ötödik osztályt kezdte volna. Előzőleg Zilahon lakott két féltestvérével, alkoholproblémákkal küzdő édesanyjával, és annak élettársával egy tömbházlakásban, nehéz körülmények között. A közeli iskolában románul járta az elemi osztályokat, és amit jelenleg nagyon nehéz elhinni róla: nem volt jó tanuló. „Elég gyenge tanuló voltam. Az utolsók között, ha nem az utolsó” – emlékszik vissza azokra a régi évekre Marius, aki először negyedik osztályban érezte meg az iskolai sikerélmény ízét emlékezetesen. „Talán történelemből volt egy felelésem, amire többet készültem, és nagyon jól sikerült. Akkor azt láttam, hogy nem is olyan nehéz, csak egy kicsit jobban oda kell tegyem magam. Miután idejöttem, nagyon szerettem volna, hogy legyen még ilyen.” – meséli.

A tanulmányi sikerélmények lassan (de biztosan) érkeztek, nehéz volt a nyelvi váltás, a román környezetből a színmagyarba csöppenni, a tantárgyakat is immár magyarul tanulni. De a tanárok türelmesek voltak, sőt Vida János tanár úr, aki akkor történelmet és földrajzot tanított Zsobokon, román nyelvű tankönyveket is hozott Mariusnak, tehát nem csak az összevont osztály kihívásaival birkózott meg, hanem külön románul is tanított a frissen érkezett, kíváncsi és figyelmes diáknak. Marius őszinte hálával emlékszik erre, és nevetve mondja, hogy a tanév végére annyira megszokta a magyar nyelvet, hogy már a románul tanulás kezdett nehezére esni. Ebből a szempontból is érthető, hogy nem akart megint váltani, amikor tavaly lehetősége lett volna rá: 2023 végén az édesanyja jelentkezett, hogy hazavinné Zsobokról mindhárom gyermekét. Megkérdezték erről őket is, a két kisebbet el is vitte, de Marius másképp döntött: „Akkor eltelt már két és fél év azóta, hogy idejöttem. Megszoktam, hogy itt élek, ez az én nagy-nagy családom, szerettem itt, jól éreztem magam, szeretem azokat, akik körülvesznek, nem akartam elmenni. Inkább csak vakációkban mennék anyukámhoz, most nyáron is megyek egy-két hétre.”

Fokozatosan egyre több sikerélménye lett az iskolában, és egyre kevesebb plusz időre volt szüksége a délutáni közös tanulások mellett, hogy felkészüljön az órákra. „Szilencium után sokszor megkértem valakit, aki értett hozzá, hogy magyarázza el nekem, amiket nem értettem. Egy nevelőt, akiről tudtam, hogy érti és szívesen jött. A matek mellé hatodik-hetedikben is nagyon sokat ültem le pluszban, nyolcadikban valahogy már nem kellett külön idő, elég volt, ha elmondta a tanárnő a suliban, szilenciumon meg begyakoroltam” – idézi fel Marius. Elmondása szerint a matematika tételektől tartott a leginkább a képességvizsgán, de végül ebből a tárgyból is jobb jegyet kapott, mint amire számított. Hasonlóképpen magyarból is kisebb jegyet várt, főleg a helyesírási gondjai miatt, de ez ugyanolyan jól sikerült, mint a román. A jó átlageredményre számítani lehetett, de hogy ennyire jó lett, az egekbe röpítő öröm volt, nem csak Marius, de a gyermekotthon munkatársai számára is, akik 20–25 évre visszamenően sem emlékeznek arra, hogy valakinek lett volna még ilyen jó eredménye az otthonosok közül.

Miközben Marius az év végi vizsgákra készült, májusban volt egy írásbeli vizsgája, amire még külön kellett tanulnia, ugyanis a Református Kollégium teológia osztályába ez az előfelvételi, amelynek a jegyét összeadják a képességvizsga eredményével. Így mesél erről: „Nem egyedül készültem, [Hadnagy] Dalma [gyógypedagógus] segített, együtt vettük át a történeteket, de nem csak az eseményeket, hanem azt is, hogy mi mit jelent, jelenthet, milyen kérdések merülhetnek fel, milyen témák kapcsolódnak egy-egy történethez. Dalma sokszor kérte azt, hogy fogalmazzak meg saját kérdéseket, amik felmerülnek bennem. A vizsgatételek közt végül nem volt ilyen vélemény-kifejtés, csak a történeteket kellett alaposan ismerni, de az egyik tételnél, ahol részletesen el kellett mesélni egy történetet, ott a végére odaírtam mégis, amit Dalmával beszéltünk. Izsák feláldozása kapcsán a bizalomról beszéltünk, arról, hogy ha valakitől kapsz egy feladatot, akkor fontos az is, hogy kitől kapod, mert ha olyasvalaki, akiben teljes mértékig megbízol, akkor mindegy, hogy mit kér, teljesíteni fogod, mert tudod, hogy nem akar neked rosszat, sőt a legjobbat akarja. Ezt is odaírtam a történet végére. Lehet, hogy nem kaptam rá plusz pontot, de úgy gondoltam, hogy ha már beszéltünk róla, szeretném leírni, ha nem is kérdezték. Vannak amúgy kérdések, amiket még mindig nem tudtunk átvenni, nem volt időnk, de nagyon izgalmas volt ezekről együtt gondolkodni.” Az ő dolgozata lett a harmadik legjobb.

Ősztől immár új tanárai vezetésével és új osztálytársaival fogja Marius kilencedikesként az élet súlyos és könnyedebb kérdéseit boncolgatni – mondhatni az egész falu szívmelengető büszkesége, hogy elsőként jutott be a kolozsvári Református Kollégium teológia osztályába. A jó hírek sortüzében egyre-másra érkeztek a dicséretek is. „Miután lejártak a vizsgák, meghívott Dezmérbe a család, amelyik tavaly karácsony óta el-elszokott vinni ünnepekkor, vakációkban. Így velük voltam, amikor megtudtam a képességvizsga, majd a bejutásom eredményét. Velük ünnepeltem. Ettünk fagyit. De a legnagyobb jutalom számomra a dicséretek, az elismerő szavak voltak. Sokan írtak üzenetet, sokan fel is hívtak, a társaim is, a nevelők is, a vezetőség, a tanáraim is, hogy gratuláljanak. Azt hiszem, a tanáraim dicsérete esett a legjobban, talán mert ők látták a legközelebbről, hogy milyen utat jártam be az ő segítségükkel, támogatásukkal” – számol be Marius, akinek minden mozdulatán látszik az öröm, hogy a szíve táncol, és ő is szinte táncra perdül.

Kíváncsian várja az új tanévet, de addig is még egy hosszú nyár áll előtte, ami talán egyáltalán nem is fog hosszúnak tűnni a táborok és egyéb programok sodrásában. „Hamarosan kezdődik az Aranka György Nyelvművelő Tábor, utána megyünk Szovátára az otthonosokkal, szintén velük megyünk majd a tengerre is nyár végén, hívtak még egy ifitáborba segíteni Lesre, egy-két hetet anyukám mellett is szeretnék tölteni, meg itt Zsobokon is, hogy pihenjek egy kicsit” – sorolja Marius. Hátha valóban sikerül kipihenni a fáradalmakat és élményekkel is töltődni szeptemberig.

Zsigmond Júlia