Sun. Jan 29th, 2023

200 év a halhatatlanság útján – A magyar kultúra napja Sarmaságon


Sarmaság közössége hagyományához híven az idén is változatos, színvonalas előadással ünnepelte a magyar kultúra napját, megemlékezve többek között a 200 éves nemzeti imánkról, valamint Petőfi Sándor két évszázados születésnapjáról.
A vasárnapi (január 22.) rendezvény rövid megemlékezéssel és koszorúzással kezdődött a Faluháza szoborparkjában Kemény János (1607 – 1662) erdélyi fejedelem, Sarmaság földesura mellszobránál. A fejedelem halálának 361. évfordulója (1662. január 23., Nagyszőlős) alkalmából Horváth József ny. történelemtanár tömör, lényegretörő ismertetést nyújtott arról a történelmi időszakról, amely meghatározta a fejedelem uralkodói törekvéseit, megemlítve önéletírását is, amely a korszak fontos történeti forrása, és irodalmi szempontból is értékes mű.
A tisztelet és megemlékezés koszorúit helyezték el a helyi önkormányzat képviseletében DariTamás, Szilágy megye prefektusa; Kovács Tiberiu, Sarmaság alpolgármester és Berki Edit, az RMDSZ Sarmasági Szervezetének elnöke; a Pro Sarmaság Kulturális Egyesület képviseletében Tóth Csaba és Kovács Szabolcs, valamint a Sarmasági Ifjúsági Tanács – SIT képviseletében Tóth Ádám elnök, dr. Lakatos Lehel és Nagy Norbert alelnökök.
A művelődési házban a népes közönséget kulturális műsor fogadta, melynek keretében ünnepi beszédek, irodalmi ismertetések, könyvbemutató, versek, énekek hangoztak el, hangszeres előadások és néptánccsokor került bemutatásra.
Ünnepi beszédében Horváth József ny. történelemtanár a következőket emelte ki:
,,….Nemzeti Imádságunk születése napja, január 22. a magyar kultúra napja, mely felhívja a figyelmet tárgyi, szellemi értékeinkre.
Német László így fogalmaz: A kultúra nem ismerethalmaz, amelyet zsákolnak, tengelyen vagy hajón átszállítanak a szomszéd országba. A kultúra egy néptest életében kialakult szellemi és erkölcsi szokásjog: ízlés, etikett, gondolkodásmód, amelyben éppolyan otthonosan kell éreznünk magunkat, mint a bőrünkben. A műveltség nem ünneplő ruha, melyet hordani kell.  A műveltség a helytállás eszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete.(…) Petőfivel együtt valljuk, hogy nemzeti kultúránk bennünk van, minden erőfeszítésünkkel alakítanunk, gazdagítanunk kell, mert hatalmas erőforrásunk. Megőrzése, továbbadása mindannyiunk kötelessége, ezáltal válhatunk a világ kultúrájának egyenrangú részeseivé. Ahhoz, hogy más népek kultúráját tisztelni tudjuk, először a saját kultúránkat kell megbecsülni. (…) A mai nap alkalmat biztosít, hogy egy képzeletbeli tükröt állítsunk magunk elé, jó gazdaként számvetést végezzünk…
– Valóban őrizzük édes anyanyelvünket?
– Kellő tisztelettel fordulunk-e hagyományainkhoz és megteszünk-e mindent azért, hogy továbbadjuk őket?
– Megtanítjuk-e gyermekeinket a tiszteletre, az őszinteségre, az egyenességre, a felelősségvállalásra, településünk, szülőföldünk szeretetére?
– Az igényes kultúrára, a tanulni vágyásra neveljük-e őket?
– Megérdemeljük-e, hogy ma a magyar kultúra napját ünnepeljük?
A válasz egyértelműen IGEN!
– Szilágy megye prefektusi intézménye, a Megyei Tanács kifogástalan magyar nyelven is tájékoztatja rendszeresen a magyar ajkú lakosságot
– Óvodáink, iskoláink megújultak, a megye legkorszerűbb oktatási intézményei, ahol az anyanyelvi kultúrát oltogatják a fiatal nemzedékbe elhivatott pedagógusok
– Hagyományőrző, fáradtságot nem ismerő, aranykezű hölgyek megvarrták eleink népviseletét
– Színvonalas ünnepségek közepette megtartattak a község településeinek napjai, két új művelődési házat avattak
– Megtartottuk nemzeti ünnepeinket, emlékeztünk és hagyományt őriztünk
– Kiváló évet zárt az Illegetők Néptáncegyüttes, sok hazai fellépés után november 5-én hatalmas sikerrel lépett fel az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület ,,32 éves lettem én” című jubileumi gálaműsorán Budapesten, az Erkel Színházban.
Köszünjük Hercz Vilmosnak, a Debreceni Népi Együttes vezetőjének, hogy koreografálta a gyermekek szilágysági táncát, Bai Attilával együtt hatalmas munka árán kimagasló produkciót mutathattak be.
– Megtisztelő volt Sarmaság közössége számára, hogy Újhelyi Kinga, sarmasági születésű, a Debreceni Csokonai Színház Jászai- és Mensáros-díjas színművésznője bemutatta saját rendezésű, ,,Anyaöl” című monodrámáját zsúfolt nézőtér előtt, nagy sikert aratva.
– A mai nap kiváló alkalom arra, hogy Sarmaság szülötte, Veres Emilné, született Keresztes Piroska bemutathassa immár 5. kötetét ,,Szekérbe fogott csillagok” címmel, amely főhajtás és emléközön szülőfaluja és boldog gyermekkori élményei előtt. (…)”
Dari Tamás, Szilágy megye prefektusa szintén magyar kultúránk, értékeink megőrzését és továbbadását hangsúlyozta, amelynek nem csak az ünnepnapok, hanem a hétköznapok részévé is kell válnia.
A Sarmasági 1-es Számú Szakképző Líceum általános iskolásai, illetve ének- és irodalomtanára Petőfi Sándor és Kölcsey: Himnusz című költeményének 200 éves születése előtt tisztelgett. Elhangzott a Himnusz teljes szövege Kocsis-Feri Benjámin előadásában, Petőfi-verseket mondott Keresztes-Andre Nóra és Kis Nikolett, megzenésített Petőfi-verseket énekelt iskolánk kórusa. Néhány lényeges információt osztott meg a hallgatósággal V.E. magyartanár:
A Himnusz legismertebb, legtöbbször hallott költeményünk. Értelmezéséhez mégis több félreértés kapcsolódik: egyes bírálói úgy vélekedtek, hogy pesszimista, csak a múltbeli csapások miatt kesereg. Ennek éppen az ellenkezője igaz: a Himnusz érett fővel, józanul, éles, kristálytiszta logikával teszi mérlegre a magyarság cselekedeteit, foglalja össze történelmünket, jelöli meg a bajainkból kivezető egyetlen utat – véli a piarista tanár-költő Kozma László.
Petőfi…Végletes zseni, hol istenített, hol letaszított óriás. Érzelmei örökösen pattanásig feszültek: rajongva szeretett és hevesen, hangosan gyűlölt. Ám örök szerelme igazából talán csak egy volt: imádta választott nemzetét, a magyarságot! Ahhoz mindig foggal-körömmel ragaszkodott… Ma másképp lennénk magyarok, ha nem lett volna nekünk ez a “Vicskó”, ez a szenvedélyes tót fiúcska, aki tán szeszélyből, tán szíve vagy örökké ostorozott Istene parancsára magyarrá lett, s verseivel nemesebbé tett bennünket is. (Berényi Anna: Petőfi)
Dobai Réka kisiskolás zongorajátéka, a SzómiSzó Együttes és az Illegetők hangszertagozatosainak előadása a zene szárnyán repített bennünket, majd a csűrdöngölő (Sarmasági Illegetők Néptáncegyüttes) és a kalotaszegi táncok (Debreceni Népi Együttes táncosai) úgy igazából éreztették velünk magyarságunkat, népi kultúránk értékét.
Az est folyamán bemutatásra került a nagyközönségnek is Veres Piroska: Szekérbe fogott csillagok című legújabb könyve, amelyben mélyen és érzelmesen nyúl vissza gyökereihez, gyermekkora emlékeihez. Nemcsak álmában, de ebben a könyvben is vissza-visszatér az első lépteit igazító úthoz, és hálával emlékszik családjára, gyermekkori cimboráira…a sarmasági emberekre. A bemutatót könyvvásár és dedikálás követte.
Műsorunk méltó befejezéseként felcsendült a Himnusz a közönség előadásában.
Isten, áldd meg a magyart!

 Veres Erzsébet