1956-os erdélyi mártírokra emlékeztek Krasznán
,,…A 11 órától kezdődő eseményen az Észak-Erdélyi Törzsszék képviselői, a Margittai-, Nagykárolyi-, Szalontai Székek képviselői voltak jelen, valamint a helyi elöljárók. A megemlékezés a Szózat eléneklésével vette kezdetét, majd a Történelmi Vitézi Rend Nagykárolyi Széke részéről dr. Geréb Miklós irinyi református lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, majd átadta a szót Bogya Miklós krasznai polgármesternek, aki rövid történelmi ismertetőt tartott. Elmondta, hogy az 56-os események fő vonulata Budapesten, Magyarországon játszódott, viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nagyon sokan szimpatizáltak Erdélyből is a forradalom eszméivel. Az erdélyi 56-os megmozdulásoknak nem volt átfogó, erdélyi jellege, hanem sokkal inkább a lokális lázadások voltak jellemzőek. Ilyen például a temesvári diáklázadás, ahol etnikumtól függetlenül nyilvánították ki az emberek véleményüket a zsarnokság, illetve a diktatórikus rendszer ellen. Ez a megmozdulás kiváló példája volt az együttérzésnek. A megtorlás aránytalanul magas volt, az elnyomó hatalom mindenkit elsöpört az útjából, aki a rendszer ellen szót emelt.
Vitéz Bikfalvi György székkapitány, ’56-os erdélyi elítélt múltjáról mesélt. Az 1956-ban még csupán 13 éves fiatal fiú nagyobb korában csatlakozott Nagyváradon a Szabadságra Vágyó Fiatalok Szövetségéhez, amelyről köztudott volt, hogy egyike az ‘56-os forradalommal szolidarizáló csoportoknak. 17 évesen tartóztatták le és ítélték 15 év kényszermunkára, ebből 4 évet le is töltött Románia legkeményebb börtöneiben….”
A megemlékezésről az e heti Szilágyságban olvashatnak.