A szeretet ünnepe után, mínusz fokban a zilahi hajléktalanoknál
A napokban odakint több éjszaka is -10 fok alá süllyedt a hőmérséklet. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hol húzzák meg magukat esténként a hajléktalanok, az otthon nélkül lévő személyek. Nagyvárosokban gyakran látni őket állomásokon, tömbházlakások bejáratánál, aluljárókban. Sokszor elhanyagolt épületekben, régi, használt matracokon, koszos ruhákban hajtják álomra fejüket.
Zilahon a hajléktalanok életkörülményei más megyeközpontban lévő társaikéhoz viszonyítva elfogadhatónak, sőt jónak mondható. A minap, Fazakas Miklós alpolgármesterrel ellátogattunk a városban lévő éjjeli menedékhelyre, ahol 55-56 személyt fogadhatnak éjszakára. Az ott lévő dolgozó elmondta, hogy előző este, 40 egyén vette igénybe szolgáltatásukat, ők többnyire állandó bentlakók, nappal munkába járnak, éjszakára viszont visszamennek a menedékhelyre. Ha mindegyik állandó bentlakójuk ott tölti az éjszakát, még akkor is marad 15 hely újabb szállást kereső hajléktalan számára.
Az alpolgármester elmondta, hogy a zilahi menedékhely már évek óta működik, és az országban az egyik legmodernebb, legtisztább ,,otthonnak” számít, ezért megtörtént már, hogy más megyékből is jöttek hajléktalanok, mert híre ment, hogy az ott lakók európai szintű szolgáltatásokban részesülnek. Az éjjeli menedékhelyen hét szoba van, mindegyik szobában nyolc ágy, tv, szekrény, és néhány szobához külön mellékhelyiség is tartozik. Az épületben meleg és mindenhol tisztaság. A folyosón fogas és automata kávégép, a falon lévő hirdetőtáblán belső szabályzatot tartalmazó felhívás, mely szerint a szolgáltatást igénybe vevők csak délután 6 órától, reggel 9 óráig tartózkodhatnak az épületben. Az ott lakók számára naponta két étkezést biztosítanak, egy reggelit és egy vacsorát, mindezt bérmentve.
Fazakas Miklós alpolgármester elmesélte, hogy az ott lakók nagy része saját jövedelemmel rendelkezik, dolgozik, és ha nappal nincs munkájuk, akkor a közelben lévő nappali centrumban töltik az időt.
A valamikor hőközpontként szolgáló épület bejáratánál barátságos őr vigyáz a rendre és az ott lévők biztonságára, de pszichológus és orvosi asszisztensek is állnak a hajléktalanok rendelkezésére. Az épületben ugyanúgy, mint a menedékhelyen, a kinti hideghez képest meleg várja az oda érkezőket, a falak tiszták, fehérre meszeltek, és a rend meg a tisztaság példaértékű. Ottjártunkkor az épületben hat – a hagyományos értelemben vett hajléktalannak nem nevezhető – férfi volt. Mindegyik tiszta, kedves, rokonszenves… az idegenekkel nyitottak, az alpolgármesterrel viszont kifejezetten barátságosak, mert mint mondták, gyakran a ,,domnu vice”-t keresik meg problémáikkal, sokszor őhozzá fordulnak. Így történt ez most is… a kérések, észrevételek ezúttal sem maradtak el, sőt az egyik lakó egy asztalitenisz játszmára is kihívta az alpolgármestert, aki elmondta, hogy egy asztalitenisz bajnokságot is szervezne a hajléktalanoknak.
A nappali központban több kisebb helyiség van: egyikben könyvtár tv-vel, másikban pingpongasztal és kondigépek, de a leglátogatottabb az internettel rendelkező számítógépekkel berendezett terem, ami szinte mindig tele van hajléktalanokkal, a zilahiak esetében inkább „ottlakókkal”. Közülük csaknem mindegyik dolgozik, és amint az ott lévő alkalmazottaktól megtudtuk, csendesek, alkalmozkodóak, nem problémások. Egy dologban viszont nagyon különböznek a többségtől, nem rendelkeznek saját lakással, nincs családjuk, ha van, akkor nem tartják már velük a kapcsolatot, többnyire egyedül élnek, nincs gyerekük, és beletörődtek sorsukba, helyzetükbe. Karácsonykor az önkormányzat ajándékcsomaggal lepte meg őket, ezzel enyhítve a magányukon, bár mint mondták, erős köztük a kötődés, az összetartás.
Fazakas Miklós alpolgármester ismertette, hogy a jó színvonalat és a hajléktalanok számára a kedvező életkörülményt a zilahi önkormányzat támogatásával tudják biztosítani, mert évi 1 millió lejt különítenek el a helyi költségvetésből az étkeztetésre, fizetésekre, felügyeletre és más kiadásokra.
Kulcsár Mária
