Sun. Oct 25th, 2020

A sok kapcsolatkorlátozás és tiltás elidegenedést, félelmet eredményezhet

A koronavírus-járvány miatt a me­gyében több mint 50 oktatási intézmény állt át online tanításra. Azok a diákok, akik bejárnak a tanintézményekbe, mert a zöld forgatókönyv szerint tanulnak, sok esetben még mindig nem szokták meg az új helyzetet: a maszk viselését, a kötelező távolságtartást. A nagyobb diákok elfogadják vagy épp kamaszosan lázadnak a maszkok viselése ellen, a kicsik viszont nem értik a katonás rendet, szigort.

Az oktatási intézmények vezetőinek, a pedagógusoknak egy nyaruk volt, hogy felkészüljenek a három oktatási formára, főleg az online tanulásra, hiszen az előző tanév második féléve is ebben a formában zajlott, és sokan már akkor biztosak voltak, hogy őszire a járvány nem fog megszűnni, sőt voltak, akik a második hullámról beszéltek. És alig telt el egy hónap az iskolakezdés óta, sok iskola az online oktatásra kényszerült. Bár e téren már mindenkinek van néhány hónapnyi ta­pasztalata, mégis sokakat kel­lemetlenül érinti ez az oktatási forma.

A kérdés, ami sok pedagógusban és szülőben is felmerült, hogyan tanulnak meg szocializálódni a gyerekek, ha az online oktatás még sokáig fennáll, hogyan alakítanak ki kapcsolatokat, barátságokat, hiszen az iskola egyik elsődleges célja erre tanítani a kisiskolásokat. A napokban egy pedagógus mesélte, egyik diákja otthon felejtette a radírját. Három-négy gyerek ugrott volna, hogy odaadja a sajátját, de a többi rájuk szólt: „nem tudod, hogy nem szabad semmit kölcsönadni?!”

Az online oktatásról, ennek következ­ményeiről kérdeztem Püsök Júlia zilahi pszichológust, és megkértem, mondja el véleményét ez ügyben.

– A jelenlegi járványhelyzettel kap­csola­tosan, ami miatt az okta­tá­si rendszer is a bizonytalan dön­té­sek sorozatát hozza, nagyon meg­osz­lanak a vélemények. Sokan szeret­né­nek megfelelni az egészségügyi kö­ve­telményeknek, miközben figyelmen kívül hagyják az oktatás nagyon fon­tos elemeit: a tanulás feltételeit, a pedagógus szerepét.

Összefoglalva a különböző tanu­lás­el­méletek meghatározásait, a ta­nu­lás egy komplex folyamat, ami hatá­sára változás következik be a viselkedésben, memóriában és a tapasztalatok értelmezésében. Ah­hoz, hogy ez a folyamat létrejöjjön, szük­séges a környezeti hatás, a fi­gyelem, értelmezés, dialógus, együtt­működő problémamegoldó visel­kedés. A pedagógus, úgy töltheti be a szerepét, ha információkat ad át, segít rendszerezni ezeket, lehető­séget biztosít a reális problémák megoldására, csoportmunkát épít be a tanulási folyamatba, mintát mutat és problémamegoldást kínál fel a közös problémamegoldás során.

Megvizsgálva, hogy ért véget, és hogy kezdődött az idei tanév, szomorúan kell kijelentsem, nem teremtette meg az iskolai oktatás azokat a feltételeket, amelyek az egészséges lelki fejlődéshez, eredményes tanuláshoz szükségesek.

Az online oktatásnak is megvan a maga szerepe, ideje és helye. Egy gyereknek az életében, aki még a fizikai és mentális fejlődés elején van, elengedhetetlen a környezettel való interakció. Ennek hiányában regresszió következhet be a fejlődésben, vagy különböző negatív viselkedésformák jelenhetnek meg, mint az agresszivitás és félelem.

Akik eddig nem tanultak, ezután sem fognak. Hiányozni fog a pedagógus motiváló, mintaadó szerepe, nem beszélve az érzelmi kötelékről. Egy személy életében legyen az gyerek vagy felnőtt, nagyon fontos szerepet tölt be a mentora személye, ahogy interakcióba kerülnek egymással. A testközeliség, a kisugárzás, az érzelmi rezdülések leolvasása és továbbadása segít az egy­más és önmagunk megismerésében, il­letve az érzelmi intelligencia kia­la­ku­lásában. Az online oktatás keretén belül ennek lehetősége nagyon lecsökken.

Nagyon tartok attól, ha ez, és a további korlátozások sokáig így folytatódnak a járvány megfékezése érdekében, a mostani generáció komoly értelmi, érzelmi és viselkedésbeli prob­lémákkal fog küszködni. A sok kapcsolatkorlátozás és tiltás (ne nyúlj oda, ne érj hozzá, ne add oda, ne segítsd, ne húzd le a maszkot) elidegenedést, félelmet egyszóval bi­zony­talanságérzetet eredményezhet, ami elsődleges stresszfaktor.

Szülőként is tapasztaltam az on­line oktatás nehézségeit. Két gyer­me­kem van, egyik a 4., a másik a 0. osztályban. A 4.-es fiam viszonylag könnyen alkalmazkodott az online oktatásra való átálláshoz, viszont a 0-os lányomnak, aki most kezdte megismerni az iskola intézményét, az oktatásnak ezt a formáját, a tanítónénit, az osztálytársakat, nem könnyű al­kal­mazkodnia. Nem is beszélve arról, hogy nem tudnak egyedül boldogulni a technikával, felnőttre vannak utalva, és az egészséges fejlődés szempontjából nem ajánlott, hogy 10 éves korig a gyerek egy készülék előtt töltse idejét. Sok családban egy készüléken kell osz­tozzon több gyerek, előfordul, hogy mindkét szülő dolgozik, ezekben az esetekben valaki vagy valami ká­ro­sodhat. Ennyi erővel otthon is oktat­hat­nánk a gyerekeinket, mondják sokan.

Személy szerint teljes mértékben tiltakozom a kisiskolások online okta­tása ellen, mert ez nem nekik való. Még nekem is nehézségeim akadtak technikai okokból bekapcsolódni a classroomba. A pedagógusok helyzete se könnyebb, sokszor akadozik a rendszer. Persze ezekhez hozzá lehet szokni, a technikai dolgok könnyebben megoldhatók, viszont ennek a lelki következményei (stressz) nem.

A távolságtartás az említett példa kapcsán újból egy kritikus kérdés. Hosszútávon nem működhet egy társa­dalom életében, nemhogy a gyerekek életében működjön. Nem egy szülő és gyerek (0 osztályosok) keresett fel ezzel kapcsolatosan, hogy a gyermeke fél iskolába menni, mert nem tudja hova tenni ezt a sok szabadságkorlátozást. Ezeknél a gyerekeknél komoly szoron­gásos tüneteket váltottak ki a távolságtartás szabálya. A kutatások is ezt bizonyítják, hogy az elkülönítés miatt a gyerekeknél komoly zavarok keletkeznek érzelmi téren.

Érdemes elgondolkodni, hogy mi a célunk? Hosszútávra tervezünk vagy csak a jelenre? Vírusok mindig is voltak és lesznek. Fontos lenne az immunrendszer megerősítése, ami a helyes táplálkozással, vitaminok pót­lásával, testedzéssel, mentális higié­niával, kiegyensúlyozott lelkiálla­pottal érhető el. Így kevésbé kellene aggódni a gyerekek miatt, ha egy-egy járvány felüti a fejét, és az oktatás is a normális keretek között történhetne, elérve a célját!

Ha továbbra is így folytatódnak a dolgok, feltenném a kérdést: a háttérben meghúzódó érzelmi zavarokért ki fog felelni, ki fizeti meg az árát!?

K.M.